19

Fura, hogy már egy hete lényegében külön vagyok Karesztól. Tegnap azon viccelődtünk, hogy vajon ez látszódni fog-e a júliusi rezsinken, hogy három hetet otthon sem voltam. Kicsit bizonytalannak is érzem magam így, hogy nem látom minden nap. Sokat gondolok rá, hogy vajon mit csinál, merre jár. Ettől pedig jobban vágyom is arra, hogy többet keressen, persze ez az én hülye bizonytalanságom. A napok viszont gyorsan telnek, a mai nap is huss, elment. Későn keltünk, későn reggeliztünk, és míg ettük a melegszendvicset, átjött Teca néni a szomszéd házból sztorizgatni. Aztán nekem munka, délután szieszta, és már este is lett. Mikor lejöttem, hoztam magammal sudoku rejtvényújságot, és pár napig azt fejtegettem. Nagyim először csak messziről méregette azt a skandináv rejtvénye takarásából, majd néha odaült és csak nézte, ahogy belefeledkezve bámulom a kockákat. Aztán egy nap már meg is kérdezte, hogy ezt hogyan kell csinálni. Úgyhogy egyik délután mellém ült a teraszon, és megmutattam neki az egyik könnyű feladványt. Ő aznap hajnali fél 1-ig sudoku-t fejtett. Azóta pedig elvesztettem őt, most is itt ül mellettem, és már a kitudjahanyadik sudoku-ját fejti. Vehetek magamnak másikat.