csak úgy

Szerda 17:30. A Balatonban ülünk Karesszal és hűtjük magunkat az egy órás autóút után.

Ez pedig úgy történt, hogy elmaradt a délutáni megbeszélésem, Karesznak pedig épp szabadnapja volt. Bepattantunk az autóba, és lementünk a Balatonra. Csak úgy. A nap már közel volt a horizonthoz, nem sütött olyan erősen. A víz langyos volt, talpunk alatt lágy homok hullámzott. Egy órát áztattuk magunkat, közben néztük a SUP-os, matracos nyaralókat, és persze megváltottuk a világot. Nekem meg közben dejá vú érzésem volt, hogy tuti, hogy valaha ezen a szakaszon volt a Balaton Sound! Este pedig az egyik kis bódéban megettünk egy hekket. Már sötét volt, mire hazaértünk. Ezt el tudnám képzelni minden napra: befejezhetném a munkát korábban, lehetne mondjuk egy saját tavam, amiben munka után meg tudok mártózni. És akkor biztosan lenne flamingós vagy unikornisos matracom is. Ezen még dolgoznom kell!

olimpiádé

Napközben munka mellett folyamatosan megy a tévében az olimpia. Ez valami rítus nálam, tisztelgés a sport előtt, ami mindig is nagyon fontos része volt az életemnek. Meg aztán így olyan versenyszámokat is megnézek, amire amúgy egyáltalán nem lennék kíváncsi. Így követtem ma végig egy japán-kínai páros asztalitenisz mérkőzést. Ez most egy ilyen időszak.

Van most az Allianznak egy nagyon cuki olimpiás reklámja, ami úgy beleitta magát a fülembe, hogy egész nap azt dúdolom. Több részletet az egyik kedvenc összeállításomból vettek át, azt a videót akárhányszor meg tudnám nézni, és szörnyen motiválóan hat rám. Ismeritek?

Érződik benne az az eufória és szabadság, ami olyan felszabadító a sportban. Ezt rengetegszer éltem át a versenysportban, de ha egyetlen ilyen pillanatot kellene kiemelni, akkor egyértelmű a választás. A sportpályán a foci meccs szünetében vonultunk pályára, a reflektorfényektől nem láttuk a lelátót. Még csak pár hete voltam cheerleader, izgultam. A sportág is nagyon új volt itthon, hát még az, amivel készültünk. A hangszórókból megszólalt a zene, a lányok a pompommal előttem táncoltak a telt házas stadionban, a közönség az ütemre tapsolt. A refrénnél a két srác feldobott szaltóba, a közönség felhördült és éljenzett, míg a levegőben pörögtem. Majd a társam felnyújtott tenyerébe érkezve, 3 méter magasan már együtt tapsoltam a tomboló közönséggel. Sosem fogom elfelejteni!

Ha most újrakezdhetném, akkor a vívást próbálnám ki. Köszi az élményért Szilágyi Áron!

22

Most, hogy nagyimmal kettesben vagyunk, óhatatlanul többet is beszélgetünk. És van nekem vele kapcsolatban egy titkos projektem. Ő még emlékszik a világháború előtti időkre, és a nagymamájától is rengeteg sztorit hallott a két háború közötti időkből. Van, hogy megrohanják az emlékek és csak mesél és mesél. Mióta az eszemet tudom, rengeteget mesélt. Viszont félek, hogy a nagy részét elfelejteném, ha nem lenne lejegyezve. Ezért ha belelendül, akkor mostanában titokban be szoktam kapcsolni a telefonomon a hangfelvevőt, aztán később legépelem a szöveget. Így gyűjtöm a régi történeteit már egy ideje. Még nem tudom, hogy mit kezdek majd velük, de van egy olyan érzésem, hogy ezeknek később nagy eszmei értékük lesz. Lassan két hete vagyok itt a tüskevárban, de olyan távolinak tűnnek az Angival közös ebédek, a kánikula elől a vízbe menekvés, meg a nehéz lelkem. Mindjárt itt egy újabb hétvége: a part egyre-másra telik meg az itt nyaralók csónakjaival, a kertekben felhangzanak a ritmusok, az önfeledt nevetések, serceg a tűzrakás. Én pedig lassan búcsúzom egy időre a tüskevártól, megyek vissza a hétköznapokba, és talán most sokkal erősebben, mint ahogy lejöttem.

21

Végignéztem magamon, és elszörnyedtem. Második hete vagyok a tüskevárban, és már nagyon rám férne egy kiadós pedikűr, szőrtelenítés, hajpakolás, meg minden is. Kicsit várom már, hogy visszatérjek a civilizációba, hogy beszárított hajjal, szempillaspirállal, napszemüvegben, a csini papucsomban belibbenjek egy kávézó teraszára ejtőzni egyet. Sosem gondoltam volna, de hiányzik a reggeli műzlim is. Szóval épp erről lamentáltam délután, amikor Karesz váratlanul megjelent a kert végében, majd katonásan ránk parancsolt nagyimmal, hogy kapjuk össze magunkat, mert elvisz minket csónakkal a közeli vízparti étterembe vacsorázni. Még jó, hogy épp előtte mostam hajat. Úgyhogy szó nélkül teljesítettük a parancsokat, és nemsokára már az étterem teraszáról néztük a kis mólóra befutó kajakosokat, akik egy hűsítő limonádé után folytatták is útjukat. Bírom Karesznak ezeket az agymenéseit, sokszor vagyunk ilyen őrült spontánok, nagyim még nagyon nem tudta hova tenni a szitut. Ebben a vendéglőben amúgy még nem voltam, meg milyen menő már csónakkal megérkezni, na! Karesz végül itt aludt, és másnap innen ment dolgozni. Előtte azért nagyim lemetszettette vele a bokrokat, ha már éppen erre járt, ugye. Karesz most sokkal nyugodtabbnak és kiegyensúlyozottabbnak tűnik, ami eléggé imponáló. Aztán történt olyan is, hogy mikor mentünk ki a csónakhoz, kiszaladt elénk pár kiscica. Én meg nem láttam az anyukájukat, és a kert is üresen állt, ezért bepánikoltam, hogy nem eteti őket senki. Úgyhogy mikor jöttünk vissza, egyből vittem is nekik enni, és hát ezt a cukiságot meg kellett örökítenem... sajnos a négy kis nyelv lefetyelését a kép nem adja vissza.

Frissítés: azóta meglett a kedves mama is, úgyhogy szerencsére nem árvák a kiskölykök.

20

Nagyon úgy tűnik, hogy sikerült diagnosztizálni a kapcsolatunkban beállott megrekedés okát. Ez pedig az, hogy nem együtt haladunk keresztül a párkapcsolati szakaszokon, és innen a disszonancia. Szerintem jót tett ez a távollét, hogy picit helyükre kerüljenek a dolgok. Bár persze lássuk ezt majd meg a hétköznapokban is, most még könnyen beszélek. Ettől viszont most nyugodtabb vagyok, mára a nap is kisütött, kellemes 25 fok volt egész nap. Hívásom is kevés, úgyhogy szinte egész nap az árnyas teraszról dolgoztam, a nagyim meg.. hát persze, hogy sudoku-t fejtett. Még jó, hogy több száz feladat van az újságban. Mondjuk ennek eredményeképp ma már nem olyan olajozottan készült el az ebéd, meg Teca néni is hanyagolva lett, de hát ugye a prioritások. Én meg úgy örülök, hogy elkezdődött a 'Házasodna a Gazda' (lehet megkövezni!), egyrészt, mert itt lent van kábé három csatornánk, amiből legalább kettő királyi tévé, szóval nincs nagy választék. Másrészt pedig, mert olyan jó picit eljátszani a gondolattal, hogy milyen idilli lehet a vidéki élet közel a természethez, állatokkal, nagy traktorokkal, és egy menő földesúrral.

19

Fura, hogy már egy hete lényegében külön vagyok Karesztól. Tegnap azon viccelődtünk, hogy vajon ez látszódni fog-e a júliusi rezsinken, hogy három hetet otthon sem voltam. Kicsit bizonytalannak is érzem magam így, hogy nem látom minden nap. Sokat gondolok rá, hogy vajon mit csinál, merre jár. Ettől pedig jobban vágyom is arra, hogy többet keressen, persze ez az én hülye bizonytalanságom. A napok viszont gyorsan telnek, a mai nap is huss, elment. Későn keltünk, későn reggeliztünk, és míg ettük a melegszendvicset, átjött Teca néni a szomszéd házból sztorizgatni. Aztán nekem munka, délután szieszta, és már este is lett. Mikor lejöttem, hoztam magammal sudoku rejtvényújságot, és pár napig azt fejtegettem. Nagyim először csak messziről méregette azt a skandináv rejtvénye takarásából, majd néha odaült és csak nézte, ahogy belefeledkezve bámulom a kockákat. Aztán egy nap már meg is kérdezte, hogy ezt hogyan kell csinálni. Úgyhogy egyik délután mellém ült a teraszon, és megmutattam neki az egyik könnyű feladványt. Ő aznap hajnali fél 1-ig sudoku-t fejtett. Azóta pedig elvesztettem őt, most is itt ül mellettem, és már a kitudjahanyadik sudoku-ját fejti. Vehetek magamnak másikat.

18

A reggel hasonlóan kezdődött, mint az előző. Ágyból kikelve menetrend szerint jött a dörgés, villámlás, és a leszakadó ég.. viszont ma már nem tolt ki velünk az időjárás, immáron a faház ajtajából néztük a zuhogó esőt. A béna idő ellenére szerintem jön vissza az életkedvem, elkezdtem tervezni a hazatérés utáni napokat. Eldöntöttem, hogy újra elkezdek majd járni edzeni (déjà vu érzésem van!). Legalábbis először lecsekkolom, hogy érvényes-e még a bérletem, amivel utoljára 1,5 éve voltam órán. Írtam egy másik, kisebb konditeremnek is, kíváncsi vagyok, hogy mennyibe kerülhet egy személyi edző. Ha drága, akkor felejtő utca. Néztem ajándékot is Karesz szülinapjára. Egy társasjátékon gondolkozom, mert szeretem a társasos estéinket. Van már otthon scrabble, de azt már unom, a puzzle-k pedig rend szerint rám szoktak maradni. Nem is gondoltam volna, hogy ilyen nehéz társasjátékot választani, rengeteg variáció van. Már tudom, hogy kétszemélyes és kooperatív játékot szeretnék, de a franc se tudja, hogy nekünk melyik fekszik majd. Még gondolkodom rajta. Most picit mintha Karesszal újra barátkoznánk, közelednénk. Nekem fontos, hogy ha épp gyengébb vagyok, akkor tudjak rá támaszkodni. Most szeretnék én a gyenge lenni, és szeretném, ha ő ott állna mellettem.

17

Úgy volt, hogy nagyimmal elevezünk a piacra. Már épp szálltunk be a csónakba, amikor ránk szakadt az ég, mi pedig az addigra megáradó utcácskán visszacsalinkáztunk a házba, ázottan, sárosan, és szakadva a nevetéstől. Piac nem lett, viszont lett helyette szalonnás tojásrántotta és két bögre meleg tea. Míg kint zuhogott, addig újraolvastam a blogomat, és annyira jó volt nosztalgiázni. Meg végignéztem egy éjjeli lepke tusáját egy pókkal az ablakban. Nehezen bár, de úgy döntöttem, hogy nem játszom istent, és hagyom, hogy minden a természet rendje szerint haladjon. Ebédre megjött Karesz is, akit megetettünk, cserébe megszerelt pár ablakot, és mivel ő pár hete itt evezett életében először, és az idő is kitisztult addigra, nagy lelkesen elvitt minket csónakkal a faluba bevásárolni. Mikor távol van idealizálom, aztán mikor találkozunk eszembe jut, hogy mik is a nehézségek. Arra is jutottam, hogy nem könnyű engem szeretni, nagyon visszafogott vagyok az érzelmek kimutatásában, és ez talán az írásaimban is látszik. Befelé élem meg az érzelmeket, és meg kell tanulnom azokat jobban kimutatni. Ezt csinálom most itt pár napja, remélem, hogy nem ijesztettem el vele senkit. Számomra azért picit ijesztő.

16

A vállam leszakad. Voltam a kútnál vízért, és bár talicskával hordtam haza a kannákat (helló 21. század!), azért a buckákon való csalinkázástól picit beálltak. Meg le is izzadtam. Úgyhogy ezután lementem úszni egyet, pakolgattam a hínárokat a lépcsőnél. A víz isteni langyos volt. Mostanában mesélte valaki, hogy a nyarakat a panellakásban töltötte a testvérével. Angival beszéltük tegnap, hogy mekkora szerencse, hogy a mi nyaraink helyszíne ez a vadregényes földdarab volt a folyó ölelésében, ami látott nagy pancsolásokat, kalandokat, fára mászást, tábortüzezést, vagy éppen bandaháborút. Karesz ma elfoglalt volt, picit meg is sértődtem, hogy nem foglalkozik velem annyit, de hát mit elégedetlenkedem, hiszen egy ideje én vagyok távolságtartó.

15

Ma nullás módban voltam: dolgoztam, aludtam picit a hintaágyban, aztán Angiék nálunk ebédeltek Leóval, majd megint munka, majd este Angiék már mentek is haza. A lelkem picit felszabadult tegnap óta, mintha kezdenék már érezni: Karesz hiányát, vagy hogy kapcsolódjunk. Sokszor hívtam is. Meg is lepődött. Nagyimmal is beszélgettem egy nagyot úgy mindenről, szóval talán van remény. A csoki azért csak fogy a hűtőből, le kellene állnom, mert ha hazamegyek, Karesz nem fog rám ismerni.

14

Mostanában éjjel fel szoktam ébredni, és míg forgolódom, addig az idő miatt aggódom. Az aggódás az nagyon megy nekem. Mikor látom a többgyerekes ismerőseim fotóit elszorul a szívem, hogy én sehol nem tartok. Közben sikerült megfogalmaznunk, hogy amibe én most belefáradtam, az az a dinamika, hogy ő tesz egy gesztust, én azt a gesztust ott és akkor nem kérem, amit aztán nagyon magára vesz, én meg ettől szörnyen érzem magam. Talán sikerül ezt a dinamikát valahogy tompítani. Délután a stégnél vízirendőrök kötöttek ki, az árnyékba menekültek a nap elől. Míg Leót úsztattuk a hullámokon, faggattuk őket, hogy akkor tényleg nem lehet átúszni a folyót? Angival születésünk óta itt töltöttük a nyarakat, mióta az eszemet tudom úsztunk a folyóban, így nőttünk fel. A rendőrök velünk egyidősek, jófejek voltak, csak nevettek, hogy ők nem vaskalaposak, de azért inkább ne fussunk velük össze a folyó közepén, ha kérhetik.

13

Kora reggel arra ébredtem, hogy a tetőn egy állat motoszkált. Karesz meg akart lepni, hogy reggel lejön a nyaralónkba, de nagyim elszólta magát, úgyhogy nem lett meglepetés. Viszont hozott sok croissant, megjavított pár dolgot a ház körül, aztán 10-kor ment is dolgozni. Szerintem kimért voltam vele, bár talán nem érezte, de a legszükségesebb testi kontaktusnál nem volt több közöttünk. Nem tudom, hogy mi járhat a fejében. Közben tök rosszul érzem magam, hogy itt ez a kedves és motivált srác, én pedig kimért vagyok vele, és egyelőre nem kérek belőle. Angiék nálunk ebédeltek, munka után pedig csobbantunk a folyóban. A vízben kalimpálva beszélgettünk. Angi optimista Karesszal kapcsolatban, szerinte össze lehet egyeztetni a különböző habitusokat. Nem tudom. Ezután Leónak feltöltöttünk egy bébimedencét a kertünkben, és napnyugtáig ültünk a fűben, míg ő pancsolt. Szana-szét fröcskölt minket, nagyim pedig közben a teraszról rötyögött.

12

Új ez a tüskevárból való dolgozás. Ahol nagyimmal kerülgetjük egymást, ahol nincs íróasztalom, wifim, szóval alkalmazkodás van a körülményekhez. Digitális detox ez, csak a legszükségesebbre kapcsolom be a hotspotot. Viszont munkával gyorsan is eltelt a nap. Hívások után pedig merülni egyet a folyóban megfizethetetlen, majd folytatni a munkát a teraszon a lemenő nap fényénél, vizes hajjal nagyon felszabadító. Ma picit nyugodtabb vagyok, érzelmek még nincsenek, azokat még mélyen őrzöm. Vigyázok, hogy Karesszal ne beszéljek dacból, dühből, és hogy ne toljam a 'nem-érdekel' kártyát. Angi jön le este Leóval, itt lesznek egy hétig. Úgy várom őt, mint mikor oviban péntekenként tűkön ülve vártam azt is, hogy jöjjenek értem, mert hétvégén mindig nálunk volt az unokatesóm, akivel nagy barik voltunk. Állítólag jön a hőség, úgyhogy jó, hogy itt vagyunk. Este meg is locsoltam a kertet.

11

Úgy volt, hogy Karesz lejön egy napra. Örültem is neki, hogy megölelhetem, ugyanakkor azt éreztem, hogy ez még nem tenne jót a lelkemnek. Aztán a zivatarok miatt végül nem jött. Kicsit megkönnyebbültem. Ma üresnek érzem magam, lelkileg lemerültem, nullás üzemmódban csinálom a napot. A lelkemnek az tesz jót, ha nem használom, hogy addig is gyógyuljon. Reggel kivittem a szemetet, és elmentem a kútra vízért. Aztán hintaágy, keresztrejtvény, alvás. Délután pedig a szomszédunkkal elegyedtem szóba, aki mesélt az általa tervezett és jelenleg is készülő hajójáról. Nagyon jó volt hallgatni, ahogy egy számomra teljesen ismeretlen témáról beszél teljes átéléssel. Egész nap irkáltunk Karesszal, az időjárásról, ahogy jött és ment a vihar. Most ennél többet nem tudok érezni.

10

Karesz lehozott nagyimhoz a tüskevárunkba. Azt tervezem, hogy innen fogok dolgozni két hétig. Az elmúlt pár hétben mindketten kifordultunk önmagunkból, fáradtak és frusztráltak lettünk. Azt éreztem, hogy el kell távolodnom. Le akarok nyugodni, higgadtan látni a helyzetünket, dönteni a jövőről. Fáj a lelkem, és a szívem darabokban. Szeretjük egymást, de ez jelenleg nem elég a zsigeri különbözőségek áthidalására. Fáj, hogy nem tudom úgy szeretni, ahogy ő szeretné. A rengeteg beletett munka ellenére kudarc ez az elmúlt egy év, kudarc a szerelmi életem, értéktelennek érzem magam, és nem tudom, hogy hogyan tovább. Ma csak sírtam, és sirattam mindazt, ami volt, és ami lehetne. Keresztrejtvényt fejtettem, nagyokat aludtam a hintaágyban a fa alatt, és megettem fél tábla csokit. Este kigereblyéztem a hínárt a stég körül, és úsztam egyet a langyos folyóban.

Szeretném lerögzíteni az érzéseimet az elkövetkező napokban, hogy ha visszaolvasom, akkor lássam, hogy hogyan változtak, változtak-e, és mit tanulhatok belőle. Régen biztosan ugyanígy írtam volna a naplómat is.