slow Monday

Hétfőn Karesz a haverjaival találkozott. Nekem is volt a barátnőimmel programom, de lemondtam. Jól esett kicsit egyedül lenni, senkihez sem szólni, menetrend nélkül csak úgy siklani át a napon, délutánig pizsamában ülni a kanapén és kattintgatni a csatornák között. Online néztem, hogy a Parlament előtt van valami tüntetés, nekem is kedvem lett kicsit kimozdulni.

Előszedtem a Munch alkalmazásomat, és lefoglaltam rajta valamit egy új helyről. Apropó Munch, most voltak a Cápák között-ben, és annyira büszke vagyok rájuk. Az egyik alapítójukat személyesen is ismerem, úgyhogy már a kezdetektől követem őket. Emlékszem, tavaly még kérdezte is, hogy nincs-e kedvem közös startupot indítani. Ha belegondolok, talán én is lehetnék most az egyik társalapító.. elég menő lenne! Amúgy rettentően inspirálnak ezek a szuper okos és kreatív srácok. A startupos időszakomból is emlékszem, hogy mennyire imádtam ezt a közeget, hallgatni őket, ahogy ötletelnek, hogy nem volt számukra lehetetlen, a motivációjuk pedig nagyon ragályos!

A kabátomra szépen feltűztem a kokárdámat, abban mentem a munchomért. Sokan voltak kint a szép időben, azonban mindössze kettő másik kokárdás jött velem szembe. Ez a szokás vajon kihalóban van? Vagy már nem menő kokárdát hordani? Mondjuk én tökre büszkén hordtam, meg szegény kokárdám egész évben ezt az egy napot várja, végre kimehetett feszíteni.

Mire hazaértem a szerzeményeimmel, addigra Karesz is befutott. A szőnyegen piknikeztünk, majd felkuporodtunk a kanapéra, és filmmaratont tartottuk. Megnéztünk az Éhezők Viadalából 2,5 részt, majd a nagy semmittevéstől elálmosodva beestünk az ágyba. Tetszett ez a lassú hétfő.

egy hosszú nap margójára

Ma hajnali kelés volt, mentem szerződést aláírni. Ha minden igaz, ez volt az utolsó utáni akadály a lakásvásárlás hosszú útvesztőjében, rajtam már nem múlik semmi. Aztán odafelé az aluljáró kijáratánál hallottam egy hajléktalan nénit ételt kéregetni, és mivel visszafelé is még ott álldogált, ezért megkérdeztem, hogy vehetek-e neki valamit. Kértem, hogy kísérjen el a közeli pékségig és válasszon magának amit csak szeretne. Míg odaértünk elmesélte, hogy ő az utcán él, de ha fizet 1000 Ft-ot egy idős házaspárnak, akkor olykor használhatja a tűzhelyüket főzni. A pékség előtt szerényen, lehajtott fejjel bökött egy kakaóscsigára, majd meggondolta magát és fánkot kért. Vettem neki mindkettőt, és elköszöntem tőle. Jó érzés volt már a megállóból látni, ahogy leül a lépcsőre és jóízűen eszik. Aztán azon gondolkoztam, hogy egy városban élünk megannyi emberrel, és még csak nem is sejtjük, hogy mennyi különböző élet van. Hogy vannak, akiknek abból van kis bevételük, ha a tűzhelyüket bérbe adják, másoknak pedig egy tűzhely használata ünnep. Ilyenkor újra és újra hálát adok mindazért, amim van. Arról nem is beszélve, hogy épp ma vettem egy lakást. Szóval érzem a kontrasztot.

Aztán volt ma sok hívásom, egészen jól sikerültek, voltam bevásárolni, és estére nagyon elfáradtam és túlpörögtem. De most komolyan, hogy lehet elfáradva túlpörögni? Mikor az agyam csak arra tud gondolni, hogy kerüljek már ágyba és csak nézhessek ki a fejemből, míg a testem közben mindig talál magának valami elfoglaltságot, hogy de még ezt csináljuk meg, de még azt fejezzük be. Furcsa egy harcot vívnak ők ketten egymással. Aprópó, ki ismeri a Money Heist c. sorozatot? Pár napja kezdtem el nézni, és ennyire még nem kattantam rá sorozatra, hogy képes legyek délután 5-től este 10-ig folyamatosan azt nézni. Durva!

Amúgy néha vissza szoktam olvasni korábbi írásaimat, és akkor rájövök, hogy sokszor süt róluk az, hogy mennyire felgyorsult életet élek. Pedig mikor valaki megkérdezi, hogy mivel töltöttem az időmet, az lenne az első reakcióm, hogy semmi különöset nem csináltam. Aztán eszembe jut, hogy ja de, ezt is csináltam, meg azt is, és kiderül, hogy igazából egész nap pörgök, és kívülről egy lelőhetetlen duracell nyuszinak tűnhetek. Kicsit azért is jó ide irogatni, mert ilyenkor kívülről látom magam, és akkor kicsit küldök magamnak egy fejbekólintást, hogy nyugimár! Úgyhogy most megyek is benyugodni és nézek egy kis Money Heist.

ultimate film guide

Gondoltam, hogy összeszedem egy bejegyzésbe azokat a filmeket, amelyeket megnéztem a karantén alatt, hátha valakinek jól jön kis inspiráció. Ha nektek is vannak jó filmek, azokat is szívesen veszem. Ja, és ugyanitt receptek is érdekelnek😉

Hotel Mumbai - akció/dráma

Miss Sloane - dráma/thriller

Professor and the Madman - életrajzi/dráma

Self Made - életrajzi/dráma

American Made - akció/vígjáték

Molly's game - életrajzi/krimi

Parasite - thriller/vígjáték

...a listát folyamatosan bővítem majd:)

kanapék és partvisok

A hét aránylag gyorsan eltelt. Kezdődött azzal, hogy egyik külföldön élő csapattársamat ideiglenesen leépítették, mert az ő kormányuk fizeti a költségeket. Bár továbbra is lesz bevétele, azért én nagyon meghatódtam, hogy ő ezt bevállalta, konkrétan értünk és a cégért. Ha valaki elveszíti a munkáját szerintem nem csak az a borzasztó, ha elesik a fizetésétől, hanem az is, hogy hirtelen nincs mit csinálnia, és a négy fal között munka nélkül lenni eléggé embert próbáló. Írtam is neki, hogy egy hősnek tartom. Így az ő munkáját elosztva kicsit több lett mindenkinek, de jó érzés hasznosnak lenni, kicsit miatta is dolgozunk most, és így a napok is gyorsabban teltek. 

A hét nagy híre, hogy lett Netflixem. Míg az HBOgo a sorozataiban verhetetlen, addig a Netflix a dokumentumfilmek és a reality-k terén erős. Egy nap alatt ledaráltam a 'Love is Blind' esküvős reality-t, ami arról szól, hogy párok úgy mondják ki egymásnak a boldogító igent, hogy előtte csak egy fal mögül beszélgettek egymással. Amennyire romantikus vagyok, én tök szívesen kipróbálnék egyszer egy ilyet, persze csak ha nem kerülök adásba:) Tegnap pedig a négyrészes 'Self Made' sorozatot néztem meg, ami az USA első milliárdos női vállalkozó történetét meséli el, aki afro-amerikaiként női hajápolási termékekkel robbant be a piacra a 20. század elején.

A sok kanapén ülős sorozatozástól picit lelkifurdalásom van, az edzéseket is kicsit hanyagoltam a héten, de ma már újra edzettem és egész hétvégén szórólapozni fogok. Abból azért látszik, hogy mennyire nem vagyok jó értékesítő, hogy még egy egyszerű szórólapozástól is parázom. Nem akarok semmit eladni, csak önkéntesként egy önkormányzati tájékoztatót dobok be a postaládákba, hogy idősek és gyerekesek hol kaphatnak segítséget. Ennek ellenére mikor először mentem szórni folyton azt vizionáltam, hogy a lakó rohan majd ki egy partvissal üvöltve, hogy nem kérnek szórólapot. Persze ilyen nem történt, ez a félelem valószínűleg csak bennem van, de ki gondolta volna, hogy még egy szórólapozás is szólhat önismeretről. Úgyhogy most hétvégén jobb híján önismereti gyakorlaton leszek, és legalább igazoltan mászkálhatok fel-alá. Ha tudtok, menjetek önkénteskedni:)

A hét száma pedig:

a négy fal között

Kicsit olyan érzés ez, mint nagyszüleinknek lehetett a háború alatt.. van egy titkos ellenség aki ellen küzdünk, miközben kisebb-nagyobb megszorításokkal élünk együtt. Nagyon érdekes élmény egy ilyen helyzetet megélni, és valahogy próbálok erre úgy tekinteni, mint egy életre szóló tapasztalatra. Ma én is megkezdtem hivatalos és önkéntes szobafogságomat, holnaptól pedig mindenkit home office-ba küldenek. Eddig is javarészt otthonról dolgoztam, úgyhogy nem nagy a változás, leszámítva azt, hogy most a szomszédaim többsége is otthon maradt, aminek egyenes következménye a folyosón rohangászó és sikoltozó gyerekek, illetve az őket ugató kutyák, ami egy unalmas konferencia hívást meglehetősen fel tud dobni:)

Annyira érdekes az, hogy emberek hogyan reagálnak erre a helyzetre. Egyesekből a legjobbat, másokból a legrosszabbat hozza ki. Hallottam olyan sztorikról, hogy várandós nőt löktek arrébb hogy hamarabb jussanak oda a kenyérpulthoz, vagy hogy idősek bevásárló kosarából vettek ki élelmiszert míg nem figyeltek oda. Ugyanakkor szívmelengető látni azt, ahogy a többségből ez mégis a jót hozza ki. Ők tudják a dolgukat, hogy ezt csak együtt lehet átvészelni, és nagyon sok önzetlen felajánlás érkezik akár cégektől a távoktatást segítő eszközökre, önkéntesektől kezdeményezések az idősek támogatására, közintézményektől online elérhető kurzusokra, előadásokra, és ezek egyre csak szaporodnak. Az olasz erkélykoncerteken el is pityeredtem kicsit, és azt hiszem, hogy büszke voltam arra, hogy mi ilyet is tudunk.

Tegnap este hogy ráhangolódjak a dologra, mert unatkoztam, megnéztem két vírusos filmet: Fertőzés (2011) és Legenda vagyok (2007). Meglepő módon az előbbi kicsit hasonlít a mostani helyzetre, leszámítva pár filmes drámai fogást.

A mai napot a jó kis hasizom gyakorlatommal kezdtem, aztán munka-munka-munka. A hétvégén hirtelen felindulásból vettem medvehagymát, aminek most van a szezonja, de nem igazán tudtam, hogy mit lehet belőle készíteni. Úgyhogy kinéztem egy receptet és napközben leugrottam bevásárolni, hogy felkészüljek a következő napokra és hogy meg tudjam sütni ezt a medvehagymás pogácsát. Szerettem volna bemenni a gyógyszertárba is, de olyan sor állt előtte, hogy ez pár napig most felejtős lesz. Közben hívott a fodrász is, hogy tegyük át az időpontot.

Aztán olyan is volt, hogy a nagyimra ráírtam, hogy ugye nem teszi ki otthonról a lábát, mert kicsit az ő védelmükben csücsülünk otthon. Meg kértem tőle, hogy mivel sok barátnője nem olyan menő mint ő, hogy fent van Facebookon, vagy van okostelefonja, ezért terjessze nekik is az igét, hogy tessék otthon maradni, és inkább a szomszédot kérjék meg hogy vásároljon be nekik.

Most pedig asszem veszek egy forró fürdőt, letöltök valami filmet és chatmarathont rendezek a tinderen. Vigyázzatok magatokra és olvasom ám a blogjaitokat, hogy ki mivel tölti az idejét, abból is inspirálódom:)

Ki mit csinál otthon?

filmajánló

Egy filmajánló, mielőtt elfelejtem. A hétvégén keresgéltem imdb pontozás alapján az HBO-n, és rátaláltam erre a Temple Grandin c. filmre. Spoilerezés nélkül: bájos film egy autista lányról, az ő küzdelmeiről, felfedezéseiről, egy innovatív ötletről amit neki köszönhetünk, igaz történet alapján. Claire Danes szerintem nagyon jót alakít benne, iszonyat nehéz lehetett eljátszani ezt a szerepet. Ha tehetitek, nézzétek meg, szerintem nagyon szórakoztató és beszippant a történet.

*az előzetest csak angolul találtam meg, de HBO-n feliratozzák:)

the totality of possibilities

El vagyok kényeztetve a hétvégékkel, szerintem most is kihoztam belőle a maximumot. 

Szombat reggel piacoztam, ami az egyik kedvenc hétvégi programom. Ezután kimentem nagyimhoz ebédelni. Hozzá már maga az oda és visszaút is egy fél napos program. Aztán kb. minden barátnőm lebetegedett, úgyhogy szombat este otthon maradtam és a reggel szerzett almából, körtéből és eperből megsütöttem életem első gyümölcspitéjét. Szerintem isteni lett. Bár inkább a sütés élménye és nem az elfogyasztása miatt csináltam, úgyhogy nem tudom, hogy hogyan fogom elpusztítani. Mondjuk jobb lett volna valakinek sütni, de ha egyszer lesz valakim, akkor legalább már nem leszek totál' kezdő.

Lujza-féle gyümölcsöspite

Vasárnap az épp nem beteg barátnőkkel a Mitzi nevű helyen bruncholtunk. Nemrég nyílt a Bartók Bélán, és gondoltuk kipróbáljuk, de eléggé szürreális élmény volt. Elsőnek érkeztem, és mikor beléptem, egy biccentésen kívül más kontakt nem érkezett a személyzettől, pedig szívesen megkérdeztem volna tőlük, hogy melyik asztalhoz szól a foglalásunk. Úgyhogy csak találomra leültem valahova, majd a következő 15 perceben míg vártam, egy aprócska szemkontaktust sem sikerült létesítenem velük. Az asztalon ott állt egy tábla, hogy rendelés a pultnál, amivel nem is lenne gond, de ennyi erővel kiírhatták volna azt is, hogy bármilyen interakció kizárólag a pultnál. Majd megjött barátnőm, aki bennfentes gasztro-celebként elmondta, hogy a hipsztereknél akkor vagy menő ha iszonyat lazának tűnsz és az arcodra nem ül ki érzelem (facepalm), és hogy a Bartók Bélán most nagyon megy ez a hipszteres új-hullám. Azt hiszem, megöregedtem! Kaptam viszont szülinapomra finom bort és egy képeslapot, ami egyben kupon egy csajos közös élményszerzésre, amit közösen találunk majd ki, hogy mi legyen az. Ez is lett a mottónk 2020-ra: gyűjtsünk élményeket. Szerintem nagyon jófej barátnőim vannak! :)

Cukkinis-gombás omlett á la Mitzi

Délután a sráccal találkoztam, de valahogy nem volt az igazi. Eleve megint csak két órája volt rám, rohannia kellett tovább, úgyhogy hiányérzettel búcsúztam el tőle. Aznap viszont kettő filmet is megnéztem, amelyek teljesen feltöltöttek. Az Aquaman egy könnyed filmecske, ami nem ígér többet annál mint ami, de éppen erre volt szükségem. Este pedig teljesen véletlenül a Tolkienre esett a választásom, és nem is számítottam rá, hogy ennyire meg fog érinteni. A film Tolkien fiatalkoráról szól, és legfőképpen a barátságról, melyet olyan kedvesen és szépen mutat be, hogy azt éreztem, hogy mégis szép az élet és van miért élni. Nézzétek meg ti is, ha szembe jön veletek.. pl. az HBO Go-n :)

good and bad. part good.

Ha hirtelen kellene válaszolnom arra a kérdésre, hogy mennyire volt mozgalmas a hétvégém, akkor azt mondanám, hogy eltelt, de semmi különös. Aztán elkezdek gondolkozni, és rájövök, hogy úristenmennyimindentcsináltam!

Szombat reggel leugrottam a Fény utcai piacra venni sok finom zöldséget és sajtokat a kedvenc zöldségesemnél és a kedvenc sajtosomnál. Imádok ott mászkálni, és a szemeimmel befogadni a sok színt és formát. És mennyire jó érzés, mikor az eladó már azzal vár, hogy "akkor ugye nem kérsz nylonzacskót, önthetem a vászontáskádba?"

Késői croissantos reggeli (kedvenc szombati programom!) a friss sajt-szerzeményekkel és koktélparadicsommal, majd spontán takarítás. 2kor random ránéztem a telefonomra, és épp írt egy haverom, hogy volna-e kedvem elmenni vele a Beugrót megnézni a Játékszínben. Ja, és az előadás 3kor kezdődik. Naná hogy volt, úgyhogy szélsebesen összeszedtem magam és mentem! Már rég nevettem ennyit mint ezen az előadáson, a színészek is láthatóan élvezték a játékokat, nagyon ajánlom mindenkinek, és garantáltan nincs két egyforma előadás :)

Késő délután mikor hazaértem már kopogtak a szemeim az éhségtől, úgyhogy nekiálltam megfőzni életem első sütőtökös marharaguját (köszi megint Ilonka!). Azt csak később vettem észre, hogy az elkészítési ideje 3 óra, úgyhogy addig lefoglaltam magam és túléltem. De a végeredményért megérte, isteni lett, és annyi maradt, hogy szerintem egész héten ezt fogom enni.

Este pedig megnéztem A két pápa c. filmet, melyet végigzokogtam. Arról az időszakról szól, amikor Ferenc pápát megválasztják, tele felvételekkel Argentínáról, amikor épp én is kint éltem. Elkaptak az emlékek és nem tudtam abbahagyni a sírást. Hiányzik Argentína! A film pedig zseniális, tele elmélkedésekkel, gondolatokkal az egyházról, két nagy színésszel. Úgyhogy ha a Beugróra nem sikerülne bejutnotok, legalább ezt nézzétek meg :)

Ma pedig anyuékhoz mentem ki, ahol megünnepeltük a szülinapomat, majd elmentünk Decathlonba cipőt és túranadrágot nézni. Nyáron megyünk egy skandináv körútra (alig várom!) és meleg ruhákat nyáron itthon nem fogunk találni, úgyhogy most kell betáraznunk hogy túléljük az északi sarkkör klímáját. Meg gazdagabb lettem két nadrággal, amit még karácsony előtt hagytam anyunál, hogy méretre igazítsa őket. Milyen jó ha valakinek az anyukája varrónő!

Úgyhogy ez történt, valamivel több egy "eltelt"-nél, és még dolgoznom is kell holnapra. Szép vasárnap estét mindenkinek!