napi rutin

Mikor a természetgyógyász azt javasolta, hogy este 11 helyett már tízkor legyek ágyban, nehezen tudtam elképzelni, hogy én ezt hogyan fogom kivitelezni. Karesz is későn végez munkában, én is szeretek semmit tenni esténként, de álmosak azok nem vagyunk. Mindenesetre kezdtem azzal, hogy tízkor azért befeküdtem az ágyba olvasgatni. Nemsokára már Karesz is jött velem ebben az időpontban. Sőt, volt hogy ő pillantgatott az órájára és emlékeztetett, hogy tíz óra, takarodó van. Ő, aki sosem aludt el éjfél előtt. Pár hét alatt eljutottunk odáig, hogy kilenckor már az ágyban fekszünk, tízkor pedig rég az igazak álmát alusszuk.

Ebből pedig kettő nagyon jó dolog következik. Az első, hogy így jobban tud pihenni a mellékvesém, ami állítólag jót tesz a hormonjaimnak. A második, hogy már reggel fél hatkor kipattan a szemünk - szinte egyszerre -, és hirtelen nagyon sok időnk lett, amivel én eleinte nem is nagyon tudtam mit kezdeni.

Az így nyert majd' két órában próbálom kiélvezni a nyári kora reggelek varázsát. Felkelés után nyakon öntöm a virágokat az erkélyen. Nagyon élvezem őket, ontják magukból az illatot, szépen lengedeznek a hajnali szellőben, és olyan éktelenül tudnak panaszkodni, ha nem kapnak időben vizet, hogy nem merem elmulasztani a napi locsolást. Aztán felhúzom az edzőszettem, és lemegyek a sarokra a konditerembe futni. Csak múlt héten kezdtem, de optimista vagyok, havi bérletet vettem. Az izomláz miatt pár napot ki kellett hagynom, de megyek újra a héten, mert szeretem utána a jóleső fáradtságot. Fél óra futás után mikor hazafelé sétálok, még mindig alig vannak az utcákon. Gyors zuhany, reggeli tea az erkélyen az elégedett virágokkal, és még csak reggel nyolc van. Bejön ez az új rutin, szerintem a nyár nálam így fog telni. Megyek is, mert Karesz mindjárt takarodót fúj nekünk.

bőrokos

A héten ünnepeltük Angi születésnapját, a Szaletly-be mentünk vacsizni. A neten ugrott fel a hely, ő egy vendéglő, amit modern dizájnnal feltuningoltak. Szerintem picit túlárazott, de a plafonról lógó üvegcsillár, az antracit színű csövek, a nagy kerek asztalon égő gyertyák, a falra felaggatott szőrmekabát és a szőtt szőnyegek nagyon kellemes, otthonos érzést nyújtottak. A kiszolgálás is teljesen rendben volt.

Na, de nem is erről akartam írni, hanem hogy kiderült, hogy ugye nekem lesz pár szabad napom a két munka között, és a masszázs már be van foglalva, de nagyon szeretnék kozmetikushoz is menni. Ehhez kértem ajánlást a csajoktól. Majd kiderült, hogy a társaságból rajtam kívül mindenki ismeri és használja a skinsmart.hu oldalt. Ez egy olyan oldal, ahol a bőr sajátosságainak megfelelően ajánlanak kezelési rutint magas hatóanyagtartalmú készítményekkel, pénztárcához mérten.

Másnap persze én is elkezdtem ezzel az oldallal játszani, mert mikor lenne az arcápolás annyira aktuális, ha nem nyáron, mikor sokat éri a nap. Úgyhogy próbaként beneveztem én is egy rutinra, és nagyon izgatott vagyok, mert ma már meg is jött a csomagom, és nekiállok a tesztelésnek.

új munka

Már egy ideje unatkoztam a munkámban, vagyis inkább azt éreztem, hogy kezd mókuskerékké válni. Itt egy projekt, ott egy projekt, mindenkinek megoldom búját-baját, de nem igazán látom, hogy hol ennek a vége. Amúgy panaszra semmi okom nem volt, tényleg szuper a csapatom és jól is bánnak velem. Aztán egyik nap rám írt Angival közös barátnőnk, hogy van náluk egy nyitott pozíció, és tudnék-e ajánlani oda valakit. Tudtam. Magamat. Sosem volt ördögtől való számomra elmenni egy-egy interjúra felmérni, hogy mizu. Egy hét múlva már meg is volt az interjú, majd pár napra rá felajánlották a pozíciót. Otthon még őrlődtem pár napot, mert anyagilag nem lesz jobb, viszont egy olyan helyre kerülhetek be, ahova mindig is be szerettem volna jutni. Végül igent mondtam, és másnap felmondtam a munkahelyemen. Karesszal megbeszéltük, hogy ha nagy gebasz lenne és nem jönne be a meló, akkor ő tart el legalább addig, amíg visszakönyörgöm magam a régi helyemre.

Közel tíz év után nagyon felemás érzés volt felmondani. A főnököm leesett a székről, mikor közöltem vele. Majd kapott még egy szívinfarktust, mikor kiderült, hogy csupán egy hónap a felmondási időm. Sajnáltam szegényt, ezért nem is mertem kivenni az összes szabimat, cserébe viszont mindent beleadtam abba, hogy a legjobban át tudjam adni a munkát a csapatomnak. A folyamat közben néha azért elbizonytalanodtam, hogy jó döntést hoztam-e, másrészt viszont azt érzem, hogy most újra izgatott vagyok, és alig várom az új kihívást.

Jövő hét az utolsó hetem. Már alig vannak megbeszéléseim, már fél lábbal kint vagyok. Olyan gyorsan történik minden, hogy még nem is tudtam felfogni a dolgot, csak teszem a dolgom automatikusan. Annyit azért elintéztem, hogy mikor leadok mindent és elbúcsúzom az irodától, aznap estére befoglaltam egy 90 perces masszázst. Másnap pedig Karesz levisz a Tüskevárba, ahol a hosszú hétvégét tökéletes semmittevéssel töltöm majd nagyim és az isteni lángosa társaságában.

bulihuligánok

Hipp-hopp, május lett. Meg jó idő. És a helyek is kezdenek kinyitni. Talán ezért ülök kevesebbet a gép előtt.

Múlt hétvégén kinyitott egy hely, ahova covid előtt sokat jártunk a barátnőimmel. Egyértelmű volt, hogy ott leszünk. Angi végül nem tudott jönni, mert Leó hétről-hétre hozza haza a bölcsiből a betegségeket, és míg rajta két nap alatt átszalad, Angi napokig küzd velük. Jött viszont Angi férje, ott volt Zsu, és hoztam egy brazil barátomat is. Róla már írtam korábban, mikor itt volt pár hétig Budapesten. Luca most shabbaticalon van, és újra Budapesten lesz szeptemberig. Ő egy örök hippi, és mindig kapható bulira, naná, hogy jött. Már látom, hogy ő lesz a nyári estéim állandó szereplője.

Imádtam az estét, minden újra a régi volt. Hol Zsuval nevetgéltem, hol Lucaval táncikáltam, láttam régi arcokat, de volt, hogy odajött valami random arc pár percre köszönni, és persze a társaságba is jöttek új tagok, akikkel úgy nevetgéltünk, mintha régi cimborák lennénk.

Luca pár utcára lakik tőlem, ezért buli végén együtt mentünk haza. Nem voltam benne biztos, hogy italozás után a legjobb dolog bubizni, de Luca meggyőzött, és nemsokára már együtt száguldottunk a kivilágított Duna-parton, majd a Váci utcán, a hajam lobogott és néha szerintem kurjantottam is egyet. Hiányoztak már ezek az önfeledt éjszakák. Teljesen felpörögve értem haza, a szőnyegen még lejtettem pár táncot, amihez Karesz is csatlakozott a kanapéról.