Kora reggel arra ébredtem, hogy a tetőn egy állat motoszkált. Karesz meg akart lepni, hogy reggel lejön a nyaralónkba, de nagyim elszólta magát, úgyhogy nem lett meglepetés. Viszont hozott sok croissant, megjavított pár dolgot a ház körül, aztán 10-kor ment is dolgozni. Szerintem kimért voltam vele, bár talán nem érezte, de a legszükségesebb testi kontaktusnál nem volt több közöttünk. Nem tudom, hogy mi járhat a fejében. Közben tök rosszul érzem magam, hogy itt ez a kedves és motivált srác, én pedig kimért vagyok vele, és egyelőre nem kérek belőle. Angiék nálunk ebédeltek, munka után pedig csobbantunk a folyóban. A vízben kalimpálva beszélgettünk. Angi optimista Karesszal kapcsolatban, szerinte össze lehet egyeztetni a különböző habitusokat. Nem tudom. Ezután Leónak feltöltöttünk egy bébimedencét a kertünkben, és napnyugtáig ültünk a fűben, míg ő pancsolt. Szana-szét fröcskölt minket, nagyim pedig közben a teraszról rötyögött.
Ha arra gondolsz, hogy nem látod többet és nem tudsz róla egyáltalán semmit, az milyen érzéssel tölt el? Korábban írtad, hogy ő szenvedélyes és te meg nem és ő ezt úgy éli meg, hogy nem vagy elég elkötelezett, szerintem tök jó dolog hogy ezt el tudjátok mondani egymásnak, mások leélnek úgy egy életet, hogy fel sem merülnek ilyen dolgok 5-10 évig és aztán jön a rácsodálkozás, hogy hát neked ilyen igényed lenne? Én csak azt tudom, hogy leéltem 26 évet egy házasságban és vágytam volna ilyen jó érzésekre, amiket te megosztottál, reggelizések, közös élmények, spontán kirándulások, az ilyesmi nem jár ingyen, kicsit dolgozni kell a különbözőségeken, de pár év múlva már azon fogsz csodálkozni, hogy most min hezitáltál. Ne add fel Kareszt, soha ne add fel, mert pont azért ilyen nehéz, mert szereted, mert szeretitek egymást. Szerintem van mindez persze és nem szentírás nyilván és csak abból tudok kivonatolni, amiket megosztasz.
VálaszTörlésÉn egy kicsit pont az ellentétét gondolom, de ebből is olyan jól látszódik, hogy az emberek különböznek, máshogy vélekednek dolgokról, és jó olvasni kicsit más véleményeket is :)
TörlésBár mi "csak" szűken ennek a szép évszámnak a felénél tartunk (együttlétben, nem házasságban), nekem pl. tök idegen érzés azt elképzelni, hogy nem akarok találkozni a párommal/férjemmel, nem akarom a szükségesnél jobban megérinteni, vagy csak nem kérek belőle. Nálam ez már az a szint, amikor tényleg érdemes elgondolkodni, hogy az észérvek ellenére érdemes-e folytatni. Aztán persze lehet, hogy ezek a jelenlegi negatív érzések csak ilyen belső vívódásból adódnak, és egy kis belső lecsendesedés után rájön az ember, hogy igenis szeretné ezt a kapcsolatot, ezt az embert.
Minden kapcsolatba tenni kell valamit, dolgozni érte, de szerintem ennek valahol magától kell jönnie, mert ezeket a dolgokat a másik iránti szerelmem és tiszteletem motiválja. De ha legbelül nem érzem azt, amit kellene, "nem őszinte" a motivációm arra, hogy dolgozzak a különbözőségeken, a kapcsolaton, akkor nem biztos, hogy az a legjobb, ha az ember ragaszkodik a kapcsolatához, mégha az észérvek tényleg ezt diktálják, hogy ne engedjünk el egy olyan embert, akivel egyébként jól működhetne.
Egyébként az ilyesfajta elvonulás szerintem a legjobb megoldás, mert ha az ember magára figyel, szerintem magában, legbelül megtalálja a választ, hogy mit is szeretne igazán - ez csak egy hullámvölgy-e, amin túl kell lenni, mert amúgy szeretem a másikat, vagy ez már annak a jele, amit magam előtt is titkoltam jó ideig, csak most kezd egyre jobban kijönni.
Persze én is általánosságban beszélek, meg csak magamból kiindulva, soha nem is akarnám más életét vagy érzéseit megítélni vagy kéretlen tanácsot osztogatni vagy bármi (pláne nem egy blog alapján, ahol tényleg csak töredékét látjuk a dolgoknak - csak gondolatébresztő ez a témakör, gondoltam, bedobok egy másfajta point of viewt).
Nálam sincsen a Bölcsek köve (lám, leléptem 26 év után), de visszaemlékezve az elejére, sokat vívódtam és örlődtem én is és utólag tudom, nem azért, mert nem passzoltunk, hanem azért, mert annyira kötődtünk és emiatt felerősödött és megsokszorozódott minden probléma. Magától kell jönnie persze, ezt könnyű mondani, de nem mindenki tudja jól venni a személyét érő "kritikákat", a másikkal kapcsolatos kétségeit és az együttéléssel járó kompromisszumokat. Eleinte mindenki idegen, attól lesz közel és attól lesz a párom, hogy lehúztunk x időt, hogy van pár közös évünk, hogy egymás előtt pisilünk és nem szégyelljük a pattanásokat. Sorolhatnám még...
TörlésMiért léptél le 26 év után? Ha szabad ilyet kérdezni...
TörlésBobe, borzasztó nehéz ezt megfogalmazni, igazán csak most öt-hat év után tudom ezt, utólag :)
Törlésigen, pont abban az állapotban jöttem le, amit Midnight Moon is megfogalmazott, picit befelé fordulni, hogy akarom-e én ezt, vagy inkább hagyjuk. Meg persze, hogy ő is akarja-e. És persze nekem is van 1000 elviselhetetlen tulajdonságom, szóval én is ludas vagyok, de ez most egy olyan állapot volt, ahol éreztem, hogy picit el kell távolodnom. Köszönöm, hogy megosztjátok a gondolataitokat, tényleg olyan sokfélék vagyunk, pedig mind ugyanazt szeretnénk :)
TörlésDióhéj. Érdekelni szokott, mert azt látom egyre hosszabb házasságoknak vetnek véget az emberek. (A statisztikák is alátámasztanak.) Mi történik?
TörlésBobe, Popper Péter egyszer azt mondta, szerinte a házasságok 25 évre vannak kalibrálva, csak ez régen nem derült ki, mert nem éltek olyan sokáig az emberek, háború, sok betegség satöbbi. Minket lefoglalt sok dolog, építkezések, gyerekek, jók voltunk együtt ezekben, aztán elfogytak a projektek és én kíváncsi lettem a világra. Nyilván csomó lelki háttere is van ennek, de kicsike ez az ablak ezt kifejteni :)
TörlésEngem az érdekelne, hogy mi történt, ami kiáltotta belőled azt az érzést, hogy nem kérsz ebből a fiúból. Persze, nem muszáj válaszolnod, ha nem akarod itt megosztani.
VálaszTörlésA korábbi posztok között csak egyetlen egyre emlékszem, amikor írtad, hogy nem vagytok közös nevezőn. Sajnálnám, ha mennie kellene, olyan kedveseket írtál róla, jó volt olvasni.
Persze, ő amúgy tényleg egy tündéri fiú. Sokat nevetek azon magamban, hogy ha megtudná, hogy milyen szépen írok róla, tuti nem hinné el, hogy ezeket én írtam :)) Mostanában sok érzelmi nyomás ért felőle: elvárások, remények, sértődések, amit nem tudatosan csinált, de egyikünk sem tudta kezelni ezeket az állapotokat, és csak nőtt a feszültség, és így tudtam megállítani a spirált, ha ebből most kiszállok.
TörlésMindenkinek kellene egy ilyen elvonulás szerintem, jót tenne minden szempontból. Jó ezt a hangulatot olvasni és bárcsak én is egy ilyen mesebeli helyen tölthetném a nyár napjait.
VálaszTörlésKlassz, hogy barátnőd ott van és támogat, na meg hogy optimista.
Én is drukkolok és nagyon remélem, hogy rendbe jönnek a dolgaitok, nekem így a blogon keresztül szimpatikus fiú Karesz.
Köszi :) ahol apukád felnőtt a Tiszánál ott nincs olyan házikó, ahova le tudtok ugrani néha?
TörlésSzerintem király, hogy leléptél két hétre, ennél jobb módszert nem is tudok elképzelni egy fejbéli rendrakásra, és nagyon sok embernek lenne arra szüksége, hogy új felismerésekre tehessen szert magával, az igényeivel és a saját belső erejével kapcsolatban.
VálaszTörlésValószínűleg az én tanácsom a leghiteltelenebb azok után, amit lerendeztem/lerendezek kapcsolatok terén, de ha most erősnek érzed magad, ne legyen miatta bűntudatod, és hagyj magadnak elég időt arra, hogy bármi is kezd benned megfogalmazódni, az stabilizálódni tudjon a lelkecskédben.
Köszönöm, nagyban stabilizálódom.. remélem :)
Törlés