bekattanás

Szóval van, aki recepteket olvas és szeret főzni, van, aki a növényekről olvas és nevelgeti őket, nekem most ez a tudatos öltözködés téma a bekattanásom, ami egyelőre még tart. A színtanácsadás óta picit többet olvastam a témáról, és találtam egy weboldalt is, ami kifejezetten a fenntartható divattal kapcsolatban posztol cikkeket, ő a goodonyou.eco (naná, hogy eco a végződése).

Szembe jött egy 4x4-es gardróbrendezési technika is, ami segít a darabszám redukálásában. Egyik nap kiteregettem a ruháimat a szőnyegre, csoportosítottam őket, és elégedetten láttam, hogy amúgy mennyi egymást jól kiegészítő darabom van. (nem mindenki születik tehetségesnek, na.) 

Ez picit idevág, hogy nem is olyan régen egy random videóban hallottam egy pénzügyi tanácsadótól, hogy minden olyan kacat ami otthon porosodik, az naponta veszít az értékéből, ezért érdemes túladni rajtuk. (Szerintem itt nem műtárgyakra gondolt.) Nos, azokat a darabokat, amik nagyon nem illettek a 4x4-es képletbe, és csak a fejtörést okozzák feldobtam netre, most ott próbálok túladni rajtuk. Eddig sikerült eladnom egy táskát és két cipőt, és olyan jó érzés látni az örömöt az új tulajdonosok arcán. Egy kis dunsztosüvegbe gyűjtöm az abból befolyó pénzt. Vicces látni, hogy mennyi mindenen ülök, ami másnak érték, nekem viszont csak a helyet foglalja. 

A hiányzó darabokat a ruhatáramhoz pedig majd szeretném használt ruhákból pótolni, úgyhogy néha nézelődök eBay-en. Nem is gondoltam, hogy itt ennyi jó minőségű használt ruha van az eredeti ár töredékéért. Eddig sikerült beszereznem egy gyapjú tweed kiskabátot, aminek csak a gombjait kellett átvarrnom, hogy szűkebb legyen. 

Úgyhogy eddig jók a tapasztalatok, én is örömet szerzek másnak, és nagyon örülök olyannak, amin más már túladna. Csupa jó hírek. Csak az a szemét izomlázam múlna már el, bár ahogy elnézem, még 43 nap van hátra a kihívásból..

színek, érzetek

Két hete végül eljutottam színtanácsadásra, ami a stílustanácsadás kistesója, mert itt csupán a színekkel foglalkoznak. Már régóta bosszantott, hogy nem vagyok képes jól összepárosítani a ruháimat. Megveszek egy darabot, ami magában jól elvan, de ha kombinálni szeretném, akkor valahogy nem az igazi. Ez valamiért dühített, és ha ránéztem a szekrényemre, nem tetszett ez a kesze-kusza látvány. Szerettem volna tudni azt, hogy mely színekkel próbálkozzam, amik jól párosíthatóak, és ha szerencsém van, még jól is állnak. 

Egy velem egyidős nő várt az ajtóban, hamar megtaláltuk a közös hangot, és a másfél óra alatt látszott, hogy nagyon fontos neki, hogy komfortosan érezzem magam azzal, amit mond vagy tanácsol. Az elméleti részt már tudtam, az viszont új volt, mikor beültetett egy nagy tükör elé, színes kendők kavalkádját kezdte pakolni a vállamra, és ilyen-olyan kombinációkban együtt szűrtük ki, néha percekig a tükörben merengve, hogy melyik áll jobban. Azt tudtam, hogy nyár típus vagyok, tehát a hideg és visszafogott színek az enyéim, de itt lebontottuk altípusra is, és hát kérem szépen.. dobpergés.. világos nyár lettem! Beléptem Reese Witherspoon, Jodie Foster és Sharon Stone klubjába. Az alapszíneim a törtfehér, a szürke és a tengerészkék lettek, ezeket sejtettem, viszont igazi előrelépés, hogy már tudom azt is, hogy a többi szín mely árnyalatai állnak jól, és ezek tutibiztosan kombinálhatóak is az alapszínekkel. Azóta ezekkel a színekkel ismerkedem Pinteresten.

A tanácsadás utáni napon belázasodtam, kaparó torok, satöbbi, de nem igazán tudtam kipihenni, mert Karesz másnap kórházba került és minden nap jártam be hozzá élelemmel és egyéb, unalmát űző dolgokkal. Szerencsére semmi komoly baja, ő nagyon lazán vette a dolgot, ami nekem sokat segített. Azért egy hétig bent tartották, mindenféle vizsgálatot végeztek rajta, és múlt hét elején már haza is jöhetett. Akkor pedig azért nem tudtam pihenni, mert ő az egyhetes bezártságot kompenzálandó, minden délután menni szeretett volna valamerre. Csütörtök estére úgy kimerültem, hogy mikor vacsizni mentünk, majdnem elaludtam az autóban, és akkor visszafordultunk és hazajöttünk.

Közben elkezdtem reggelente csinálni anszki 50 napos kihívását, jajj! Úgyhogy az izomláztól napokig nem volt sem lábam, sem felsőtestem, és nem vitt rá a lélek, hogy leüljek pötyögni. Mikor Karesszal a kórház kertjében sétálgattunk, szerintem a mozgásom alapján inkább ő tűnhetett a látogatónak és én a betegnek. Tegnap vettünk is egy súlyzót és egy gumiszalagot, nagyon büszke voltam rá, sosem gondoltam volna, hogy ilyenbe valaha beruházok.

Hétvégén az előválasztáson önkénteskedtem. Picit féltem tőle, hogy majd többen be fognak szólogatni, de mindenki nagyon kedves volt: vagy mondtak pár kedves szót, vagy csak távolról méregették a sátrat. A sátorban is jó volt a hangulat, szeretek új emberekkel megismerkedni, beszélgetni. Közben pár percre átugrottam a sarki kávézóba, ahol ittam egy nagyon finom lattét sárgaborsótejből (!!), szerintem megyek még oda. 

Apropó sárgaborsó, itthon beköszöntött az ősz, elkezdődött a sárga-barna gyümölcsök és gumós növények időszaka: tegnap sütőtök krémleves készült, ebédre pedig mostanában ilyen könnyebb tálakat szoktunk enni, a fügét meg kineveztem az aktuális kedvenc őszi gyümölcsömnek.

levélke

Ma reggel épp a csésze teámmal sétálgattam, mikor a dolgozószobámba belépve megláttam egy elsárgult falevelet a gurulós székem alatt, amit a nyitott erkélyajtón keresztül fújhatott be a reggeli szellő. Szó szerint bekopogtatott hozzám az ősz.

egy hét hullámzás

Az elmúlt hét arról szólt, hogy szüleimmel és Karesszal egy hajó hátán, négyesben szeltük az Adria hullámait a dalmát szigetek között. Túllendülve a kikötéssel járó stressz, a hullámoktól liftező gyomor és a 'melyik öbölben aludjunk ma' édes hármasán, egészen jól léteztünk azon a pár négyzetméteren, és csupán párszor mentünk egymás agyára. Viszont annál több szigetet fedeztünk fel, túráztunk, volt pecázás naplementében, lubickolás öbölben, ringatózás barlangi tóban, reggeli kávé tengerparton, ettünk halat, rákot, kagylót, barnultunk, szőkültünk, sótól csillogott a bőrünk. Bár tegnap vége lett a kalandnak és elbúcsúztunk a hajótól, a szoba azóta is megbízhatóan hullámzik alattam.

szép

Ma reggel mikor lent voltam az utcán, láttam egy szép embert. A 60 körüli ázsiai férfi az egyik kávézó teraszán ült egy nővel szemben, beszélgettek. Arcvonásai nem voltak különlegesek, még a testalkata is átlagosan vékony volt. Mégis, az a harmónia, ami belőle áradt, egyből magával ragadott, és nem tudtam róla levenni a szemem. A természetes eleganciája, a nyugodt kisugárzása, ruháinak egyszerű sikkessége és letisztultsága, ahogy hátra dőlve a lábait keresztbe téve, karjait a szék karfáján pihentetve könnyedén magyarázott, mögötte a kávézóból kiszűrődő tompa fény. Szép volt a szememnek, mint egy harmóniát sugárzó műalkotás, amit órákig elnéztem volna.