22

Most, hogy nagyimmal kettesben vagyunk, óhatatlanul többet is beszélgetünk. És van nekem vele kapcsolatban egy titkos projektem. Ő még emlékszik a világháború előtti időkre, és a nagymamájától is rengeteg sztorit hallott a két háború közötti időkből. Van, hogy megrohanják az emlékek és csak mesél és mesél. Mióta az eszemet tudom, rengeteget mesélt. Viszont félek, hogy a nagy részét elfelejteném, ha nem lenne lejegyezve. Ezért ha belelendül, akkor mostanában titokban be szoktam kapcsolni a telefonomon a hangfelvevőt, aztán később legépelem a szöveget. Így gyűjtöm a régi történeteit már egy ideje. Még nem tudom, hogy mit kezdek majd velük, de van egy olyan érzésem, hogy ezeknek később nagy eszmei értékük lesz. Lassan két hete vagyok itt a tüskevárban, de olyan távolinak tűnnek az Angival közös ebédek, a kánikula elől a vízbe menekvés, meg a nehéz lelkem. Mindjárt itt egy újabb hétvége: a part egyre-másra telik meg az itt nyaralók csónakjaival, a kertekben felhangzanak a ritmusok, az önfeledt nevetések, serceg a tűzrakás. Én pedig lassan búcsúzom egy időre a tüskevártól, megyek vissza a hétköznapokba, és talán most sokkal erősebben, mint ahogy lejöttem.