the totality of possibilities

El vagyok kényeztetve a hétvégékkel, szerintem most is kihoztam belőle a maximumot. 

Szombat reggel piacoztam, ami az egyik kedvenc hétvégi programom. Ezután kimentem nagyimhoz ebédelni. Hozzá már maga az oda és visszaút is egy fél napos program. Aztán kb. minden barátnőm lebetegedett, úgyhogy szombat este otthon maradtam és a reggel szerzett almából, körtéből és eperből megsütöttem életem első gyümölcspitéjét. Szerintem isteni lett. Bár inkább a sütés élménye és nem az elfogyasztása miatt csináltam, úgyhogy nem tudom, hogy hogyan fogom elpusztítani. Mondjuk jobb lett volna valakinek sütni, de ha egyszer lesz valakim, akkor legalább már nem leszek totál' kezdő.

Lujza-féle gyümölcsöspite

Vasárnap az épp nem beteg barátnőkkel a Mitzi nevű helyen bruncholtunk. Nemrég nyílt a Bartók Bélán, és gondoltuk kipróbáljuk, de eléggé szürreális élmény volt. Elsőnek érkeztem, és mikor beléptem, egy biccentésen kívül más kontakt nem érkezett a személyzettől, pedig szívesen megkérdeztem volna tőlük, hogy melyik asztalhoz szól a foglalásunk. Úgyhogy csak találomra leültem valahova, majd a következő 15 perceben míg vártam, egy aprócska szemkontaktust sem sikerült létesítenem velük. Az asztalon ott állt egy tábla, hogy rendelés a pultnál, amivel nem is lenne gond, de ennyi erővel kiírhatták volna azt is, hogy bármilyen interakció kizárólag a pultnál. Majd megjött barátnőm, aki bennfentes gasztro-celebként elmondta, hogy a hipsztereknél akkor vagy menő ha iszonyat lazának tűnsz és az arcodra nem ül ki érzelem (facepalm), és hogy a Bartók Bélán most nagyon megy ez a hipszteres új-hullám. Azt hiszem, megöregedtem! Kaptam viszont szülinapomra finom bort és egy képeslapot, ami egyben kupon egy csajos közös élményszerzésre, amit közösen találunk majd ki, hogy mi legyen az. Ez is lett a mottónk 2020-ra: gyűjtsünk élményeket. Szerintem nagyon jófej barátnőim vannak! :)

Cukkinis-gombás omlett á la Mitzi

Délután a sráccal találkoztam, de valahogy nem volt az igazi. Eleve megint csak két órája volt rám, rohannia kellett tovább, úgyhogy hiányérzettel búcsúztam el tőle. Aznap viszont kettő filmet is megnéztem, amelyek teljesen feltöltöttek. Az Aquaman egy könnyed filmecske, ami nem ígér többet annál mint ami, de éppen erre volt szükségem. Este pedig teljesen véletlenül a Tolkienre esett a választásom, és nem is számítottam rá, hogy ennyire meg fog érinteni. A film Tolkien fiatalkoráról szól, és legfőképpen a barátságról, melyet olyan kedvesen és szépen mutat be, hogy azt éreztem, hogy mégis szép az élet és van miért élni. Nézzétek meg ti is, ha szembe jön veletek.. pl. az HBO Go-n :)

szupernagyi

Szombaton piacoztam, majd átmentem nagyimhoz ebédre. Előző este startuppéknál fél 10-kor nagyban dolgoztunk arról beszélgettünk, hogy egy átmulatott éjszaka után mekkora királyság volt a Corvin tető alatti lángosost megrohamozni (ami szerintem Budapest legjobb lángososa volt akkoriban), és Zsoltitól kikérni a szokásos sajtos-tejfölöst. Annyira megkívántam a lángost, hogy nagyimnak még este megüzentem, hogy ha lehet, akkor másnap lángost kérek ebédre. Mert ő olyan nagyi, aki megsüti minden kívánságunkat. Viszont visszaüzent, hogy az most nem lesz, de lesz helyette kocsonya. Hát nem tudom, hogy ezt ő most egy erős alkupozíciónak gondolta-e. Mindenesetre mikor átmentem hozzá kaptam levest, főzeléket és palacsintát. Kérdeztem, hogy akkor hol a belebegtetett kocsonya? Kiderült, hogy azt igazából egy desszert utáni levezetőnek szánta. Úgyhogy az már nem fért belém, viszont kicsit kidőltem a kanapén. Erre ő felajánlotta, hogy a kutya pokrócát használhatom takarózni, majd mikor kikerekedett szemekkel néztem rá, hogy ez most komoly, akkor gyorsan rávágta, hogy frissen mosott. Hát, így sem győzött meg, úgyhogy a biztonság kedvéért magamra terítettem egy másikat és arra dobtam rá a kutyásat. 

Kis szieszta után a konyhában beszélgettünk. Mindig elcsodálkozom azon, hogy csomó olyan sztorija van, amelyet még sosem hallottam. Pedig kiskoromban egy háztartásban éltünk, és rengeteget mesélt. Elmesélte, hogy igazából ő kémikus szeretett volna lenni, én meg tök meglepődöm, mert mindig is irodista volt. Elhatároztam, hogy egyszer diktafonnal felveszem a történeteit, és megörökítem az utókornak, mert szerintem kalandos élete volt/van. Kezdve azzal, hogy túlélt egy világháborút, aztán egy forradalmat, a férje, a nagypapám feltaláló volt, ezért az akkori rendszer a tenyerén hordozta őket, és elsők között kaptak lakást és autót, és rengeteget utazhattak.

Mégis amiért őt különlegesnek tartom az az, hogy folyamatosan képezi magát azért, hogy tartani tudja az unokáival az iramot. Mikor a világ másik végében laktam megtanult számítógépezni, hogy tudjunk e-mailezni és Skype-olni. Elkezdett nyelvet tanulni, hogy ha kijön hozzám, akkor egyedül is el tudjon igazodni. Az pedig magával értetődő, hogy fent van Facebookon is. Rengeteget járkál el, programozik, divatozik, fodrászhoz és kozmetikushoz jár. Legutóbb azon vitáztam a 82 éves nagyimmal, hogy szerinte neki géllakkja van, szerintem pedig műkörme. Meg tök önálló, annyit zizeg, hogy a sok program miatt naptárat vezet, és ha mondjuk megbeszéljük, hogy meglátogatom, akkor a telefonban kéri, hogy várjak amíg előveszi a naptárját, hogy bejegyezhessen. Excuse me! :)

Szóval nagyon büszke vagyok rá, és mindig mondom neki, hogy a vele egyidős barátnőinek minden baja van és keseregnek, hogy hol ez fáj, hol az fáj, ő ezzel szemben ide-oda mászkál, tele van tervekkel és szerintem ez tök menő! Sok bókot is bezsebelek miatta, hogy mennyire jófej és fiatalos. Legutóbb mondjuk kitalálta, hogy jön velünk Skandináviába, akkor azért le kellett állítani, mert az 5000 km lesz, na! Hát ilyen az én Szupernagyim.

piros-sárga

Imádom a szombat reggeleket. Megvan a rituáléja annak, hogy felébredek, hosszan nyújtózóm a puha paplan alatt, közben azon jár az agyam, hogy miket fogok majd főzicskézni a héten és ahhoz mit kell vennem a piacon. Felveszem a szuper comfy boyfriend farmerem, a fekete NB cipőm valami puha pulcsival, nagy kabát, sapka, vállamon a vászontáska, és megyek le válogatni az illatos gyümölcsök, zöldségek és sajtok közé.

Aztán ilyen reggeliket szoktam rittyenteni frissen mosott zöldségekből, frissen facsart turmixolt narancsból és az új sajt szerzeményeimből. Ezek után ide nekem a hétvégét! :)

A Fény utcai "kertem" termései :) 

hajamat fújja a szél

Ez a hét gyorsan elment.

Nappal jellemzően a munkahely és a startup között váltogattam a székhelyemet. Hétfőn este edzés, kedden egy régi főiskolai barátommal találkoztam, aki közel dolgozik a lakásomhoz, ezért ha épp itthonról dolgozom munka után havonta egyszer összefutunk és nagyokat sóhajtozunk, hogy mikor lesz már nyár. Később Zsuval telefonáltam, már több mint egy hete nem beszéltünk, ami tőlünk furcsa, mert eddig naponta írtunk egymásra, hogy Mizu!? De mindenki jól van, csak elfoglalt, és jól leápoltuk egymás lelkét. Szerdán a sráccal randiztam. Csak pár órát voltunk együtt, és bár terveztem neki elmondani, hogy tök jó lenne ha naponta keresnénk egymást, mint azelőtt, viszont annyira jó hangulatban telt az idő, hogy végül nem hoztam fel a témát. Meg a héten kezdett az új helyén, mondta is, hogy most kevesebbet lesz elérhető, úgyhogy annyira nem nagy a baj, csak a szokásos biztonságérzetemmel van a gebasz. Tegnap pedig megint edzés.

Aztán olyan is volt, hogy elmentem kivizsgálásra. Kiskoromban fenékig érő gyönyörű hajam volt. Aztán mikor már nagylány voltam (13 éves!) és már ciki volt hajat növeszteni, akkor levágattam vállig érőre. Azóta viszont nem nagyon akar nőni, és a fodrászommal már minden praktikát bevetettünk - frissítő vágás, mindenfélétől mentes hajfesték, hajvitamin, szérum, sütővas mellőzése, stb. -, de így sem nő, és ő is csak tanácstalanul néz rám a tükörben a hátam mögül. Aztán van nekem a cég által magánorvosi biztosításom, úgyhogy gondoltam egyet és elmentem teljes kivizsgálást kérni hogy utánajárjak a dolognak. Úgy szeretnék egy nap megint szép nagy loboncot! A doktornéni pedig beutalgatott mindenféle földi jóra, úgyhogy a mai reggelt egy jó kis hajnali vérvétellel kezdtem, majd a délutáni hasi ultrahang miatt egész nap nem ehettem. Fridays rulez!

Ilyen hajat szeretnék.. a színe pedig állítólag "gombaszőke" és 2020 menő hajszíne lesz.

Az ultrahangon egy fiatal orvos fogadott, és picit mind a ketten zavarban voltunk, legalábbis én biztosan. Míg a géllel bekent bottal a hasamat simogatta, én pedig ezt behunyt szemmel tűrtem a fekvőhelyen, azon gondolkoztam, hogy vajon hány magányos nő fantáziájában kaphat egy ilyen ártatlan, amúgy rém unalmas vizsgálat erotikus töltetet. Ilyenkor áldom a tudományt, hogy az emberi fejekbe még nem látnak bele. Gondolom, hogy orvosnak lenni sem lehet mindig egyszerű, ha egyesek többet gondolnak egy érintésbe, mint ami. Egyik exem kardiológus volt, az legalább nem nőgyógyász, és általában idősebb páciensei voltak, úgyhogy azzal egész könnyen együtt tudtam élni, de szerintem tudnának páran kellemetlen szitukról mesélni!

A vizsgálat után farkas éhesen bevetettem magam a Bite-ba és megleptem magam egy almás-mézes-sonkás grill szendviccsel. Omg! Kitaláltam, hogy ilyet mindenképpen készítek otthon én is, imádom ezeket az édes-sós kombókat. Mostanában kicsit sokszor lepem meg magam mindenféle kajákkal, amitől inkább lelkifurdalásom van. Tegnap is Mekis elviteles zacskóval sunnyogtam haza az utcánkban, hogy lehetőleg senki ne lásson meg vele. Most viszont épp édesburgonyát sütök, ami a lelkemnek is jó lesz, a konyhát már kezdi belengeni az édes illat, ezt annyira szeretem! Aztán lassan indulok, mert este folytatjuk a munkát startuppéknál.

confession

Tegnap egy insta celeb megosztotta, hogy kisbabát vár. Aztán este barátnőm is elmesélte, hogy belekezdenek a baba-projektbe a férjével. Annyira nagyon örülök neki! Emlékszem, hogy mikor elújságolta telefonon, hogy a barátja megkérte a kezét, együtt zokogtunk örömünkben. Zokogtam az esküvőjén, és már most a gondolattól, hogy neki kisbabája lehet, elöntenek az érzelmek.

A mérhetetlen öröm mellé, pedig küzdök ellene, sajnos mérhetetlen szomorúság is társul. Mikor ilyen bejelentős, ultrahangos képeket látok vagy valaki elújságolja az örömhírt, összerándul a gyomrom és eszembe jut, hogy mélyen legbelül mennyire vágyom én is egy kisbabára. Csak sajnos még azt sem találtam meg, akinek szülnék.

30-on túl vagyok és ahogy a jelenlegi helyzet áll nagyon félek, hogy nekem sosem lesz kisbabám. Sokszor riadok fel éjszaka arra, hogy kifutok az időből, hogy körülöttem egyre több barátomnak van kisbabája, nekem pedig egy stabil kapcsolatom sincs jó ideje. Tudom, hogy a legtöbb amit tehetek, hogy nem görcsölök rá erre és hagyom, hogy történjenek a dolgok. A lelkemmel viszont ezt nem olyan könnyű megértetni, egyelőre nem is tudom, hogy hogyan tudnám megnyugtatni, de azon vagyok. Ma pityergéssel kezdtem a napot, de bejöttem a munkahelyemre és itt feltölt a sok mosolygós és kedves munkatársam, úgyhogy tudom, hogy a mai napom egyre jobb lesz.

cry for you

Szóval igazán nem panaszkodhatok, hogy nem vagyok elkényeztetve hétvégi programokkal. Ez a hétvége is elég pofássá sikeredett, holott ez a béna idő igazán nem segített benne, de f*ck this weather!

A hétvége nekem péntek este kezdődött a fodrásznál. Ő az a fodrász, aki imádja a munkáját, aki szívvel-lélekkel csinálja azt, és akihez nem kell kész ötletekkel menni, hanem leülök a székbe és ő teszi a dolgát, mert ismer és tudja az ízlésemet (mondjuk meglehetősen visszafogott vagyok, úgyhogy én lehetek neki az uncsihajú csaj). Ezután még volt egy órám, beugrottam a Westendbe és a leárazásokon lőttem magamnak kettő nadrágot és egy felsőt 70%-ra leárazva.

Ez a bermuda bulizni tökkkkéletes lesz.

Ezután a sommelier bandával találkoztunk egy borbárban. Voltak, akiket már egy éve nem láttam. Mikor tavaly januárban elkezdtük öten ezt a tanfolyamot, egy hónapon át minden hétvégét együtt töltöttünk egy tanteremben összezárva, napi 10 bort kóstoltunk le, és hát többek között a bor jótékony hatásának köszönhetően nagyon hamar egy szuper kis banda lettünk. Korban 30 és 50 között van a szórás, és iszonyat jófej, vidám és vicces mindenki, és hát van közös téma. A borválasztás mondjuk 5 borszakértőnek nem könnyű feladat: vagy negyed órát álltunk a pult előtt és mérlegeltünk, hogy akkor most pinot noir legyen, de az is melyik vidékről, melyik évjárat, jajj mégsem, inkább legyen syrah. Az enyhén kétségbeesett felszolgáló bár próbált segíteni, de annyira benne voltunk a diskurzusban, hogy feladta. Végül egy pohár Kreinbacher pezsgővel koccintottunk, majd mi lányok megszavaztuk egy új-zélandi 2018-as Two Rivers Sauvignon Blanc-ot, a fiúk pedig választottak egy dél-afrikai 2015-ös Klein Constantia cuvét, amit egy ausztrál 2016-os Dark Side of the Moon Shirazzal zártunk. Mind a borok mind a hangulat brutál jó volt, rengeteg sztorizgatás, nevetés volt és már be is jegyeztük a naptárba a következő tali időpontját.

A szombatot G. haverommal kezdtem, akinek segítettem megtervezni a konyha-fürdőszobáját, és most együtt elmentünk kiválasztani hozzá a csempéket. Elég trutyi idő volt, és jó sokat kutyagoltunk, de csempék kiválasztva, úgyhogy nagyon várom a folytatást.

Este a srácnak mentem el egy koncertjére Budapesten kívülre. Ő elektronikus zenét csinál és ez volt az első "fellépése", nagyon-nagyon készült rá hetek óta. Miután megérkeztem először tettem egy sétát a kis város központjában. Szombat ellenére egy lélek nem volt az utcákon. Vettem egy pohár forralt bort, és azzal mászkáltam a lapionokkal díszített macskaköves utcácskákon, nagyon hangulatos volt. Aztán bementem a galériába, ahol ő már zenélt, és annyira nem vágom, hogy egy dj-hez mikor lehet odamenni, úgyhogy inkább eltűntem a falakat borító festmények között. A tulajtól, aki egyébként végig egy félelmetes (busó?) maszkot viselt, kaptam egy rögtönzött idegenvezetést kedvenc rajztémája, a női nemiszervek világába. Azt mondta, hogy a turisták imádják ezt a témát és úgy veszik a képeit mint a cukrot. Erre nem voltam felkészülve, arra pedig főleg nem, mikor a túra végén megkérdezte, hogy állnék-e neki modellt. Thanks, but no thanks! :) 

A srácommal csak pár szót tudtunk váltani, ja és épp ott voltak a szülei, úgyhogy titokban találkoztam is velük, ez a srácot láthatóan egyáltalán nem zavarta. Még meghallgattam egy író bácsi egyik gyerekkori történetét, aztán eljöttem. Ezután egész éjjel szürreális álmaim voltak, szerintem egy időre elég dózist kaptam belőlük.

Ma bevásároltam, takarítottam és főztem gombás rizottót. Próbáltatok már fülessel a fejeteken főzni? Az én főzőtudományom mellett elég veszélyes hangok nélkül csak látvány alapján főzni, de most valahogy ahhoz volt kedvem, hogy üvöltessem a zenét anélkül, hogy a szomszédok átdörömbölnének. Ehhez a Bose QuietComfort masinám mindig partner. Egyik legjobb beruházásom volt, repülőutakhoz zseniális, szerintem viszem magammal Skandináviába is, ahol 5000 km-t fogunk buszozni, szóval jól fogok tudni vele aludni. Most pedig alig várom, hogy elkészüljön a meleg fürdőm és belehuppanjak egy pohár borral.

Ja, és ma ezt az örökzöldet üvöltettem. Küldöm sok szeretettel :)

taquería

Mindig megfogadom, hogy többet nem megyek az Arriba Taqueríába. Azt viszont mindig elfelejtem, hogy miért nem. Úgyhogy ma megint elcsábultam és újra bementem, és naná, hogy rájöttem, hogy miért kerülöm. Egy quesadilla 2200 Ft-ba kerül (whaaaat!), és még üdítőt vagy sült krumplit tortilla chipset sem adnak hozzá. Ez ár-érték arányban szerintem kicsit sok. Úgyhogy megint egy darabig el fogom kerülni, de most már legalább itt lesz ez a bejegyzés, ha újra elfelejteném, hogy miért.

napjaim lapjai

A napjaim mostanában arról szólnak, hogy a munkám és a startuppos meetingek között ugrálok, csak éppen a helyszín változik. Míg tegnap a startup bázisról dolgoztam, ma a munkahelyemről voltam. Van, hogy felveszem a laptopom és elindulok egy megbeszélésre, és egy másodpercig elgondolkozom, hogy akkor ez most melyik meeting is lesz? Aztán hirtelen beugrik, és az agyam hangolom is a megfelelő frekvenciára.

Az egyik ilyen megbeszélés után mikor mentem vissza a helyemre, egy rózsaszín virág várt az asztalomon, amit a munkatársaimtól kaptam születésnapomra. Aztán mikor megfordultam, már ott álltak mind mögöttem és kívánták a szülinapokat, úgyhogy volt sok puszi meg ölelés. Annyira édesek, hogy gondoltak rám. Szegénykéknek nagy fejtörést okozhattam, mert mivel teljesen kiszámíthatatlanul járok be, ezért nem tudtak készülni. Mikor ma reggel megláttak gondolom lemehetett a drót, és gyorsan kitervelték az akciót. Nagyon cuki munkatársaim vannak! :)

Ma a startuppos megbeszélés is egészen jól sikerült, azt hiszem, hogy kezdünk összecsiszolódni. Már nem akartuk kinyírni egymást, bár videohívásban ez nehezen kivitelezhető, cserébe mondjuk megint lefáradtam. Sok szempontból jó, hogy különbözőségünk az erősségünk, de ez ugyanannyira fárasztó is, hogy mindent el kell magyarázni, hogy miért gondolom így vagy úgy, és persze ez oda-vissza. Szóval néha azt kívánom, hogy bárcsak olyanokkal dolgozhatnék, akikkel fél szavakból is megértjük egymást. De gondolom ez is kialakul majd, a lelkesedés 5-ös skáláján tartom a stabil 4-est.

Esténként pedig edzeni járok, majd ismeretlenekkel jókat nevetgélek a konditerem félhomályos szaunájában. Ezért mondjuk múltkor ránk szóltak, hogy fogjuk már be és kussban szaunázzunk. Úgyhogy már nem merek én kezdeményezni, inkább csak becsatlakozom beszélgetésekbe. Pár hete ugyanez történt egy buliban is: barátnőmmel táncolunk a dj pult előtt, kezünkben egy fröccs és közben dumálunk, majd egy csaj előttünk lepisszegett minket, hogy csendesedjünk el, mert szeretné hallgatni a zenét. Rengeteg buliban voltam már, de ez most egy új hullám, hogy csendben illik bulizni; vagy ilyen szabály eddig is volt, és eddig csak inkább eltűrtek minket, semmint hogy ránk szóljanak? Valakinek van ilyennel tapasztalata?

Gym után aztán bódult fáradtságban hazavonszolom magam, majd utolsó erőmből turmixot gyártok. Tök izgalmas, hogy a hűtő bugyraiban felfedezett zöldség-gyümölcs kombókból mit tudok kihozni, és még egészséges is. Mondjuk ma este sütőtököt sütök, az illat pedig már kezdi ellepni a konyhát. Hát ilyenek vannak. Holnap pedig már péntek, az meg már majdnem szombat! :)

budapest, budapest..

És akkor van az, hogy reggel munkába menet felnézek a villamoson a telefonomból, és újra elcsodálkozom, hogy milyen csodálatos Budapest. Suhanunk a Margit-hídon és a reggeli ködben feltűnik a Parlament sziluettje, meg a Duna jégkék vize, a budai lankák kis csúcsos templomaival, és a szívem túlcsordul gyönyörűséggel. És ezt minden nap láthatom. Még most is, mikor hideg van és fúj a szél, este hazafelé menet néha így is leszállok a Jászainál és átsétálok a Margit-hídon csak a látvány miatt. Ismerőseimnek szoktam mondani, hogy ha szeretnének szépet látni, a legjobb nyári program este 8-ra kimenni a Margit-szigeti szökőkúthoz és ott kicsit nosztalgiázni a zenére, meg érezni a lecsapódó víz páráját. Majd mikor 9-kor felkapcsolják a városban a világítást kimenni a Margit-híd közepére, elnézni egészen a Gellért-hegyig és figyelni ahogy a folyón suhannak a kivilágított hajók. Szeretlek Budapest!

Roth Aniko

time

Hogy működik ez az időspirál, hogy reggel 7:15-re van beállítva az ébresztőm, és huss, még csak a köntösömben ácsorgok a konyhában és öntöm ki a meleg teát, mikor már 8:01-et mutat az óra. Hova tűnik az a 45 perc?

minden kezdet nehéz

Ma annyira béna napom volt. Na jó, annyira mégsem.

Tegnap a startupos csapatomtól picit befáradtam, és tudom, hogy még csak most szokunk össze és határidők vannak és stresszelünk, de ezek a csiszolódások, viták és vég nélküli érvelések a semmiről nagyon le tudnak szívni agyilag. Ez a low energy pedig ma is kitartott, úgyhogy a hívások között ma egész nap blogokat olvastam (lehet, hogy függő lettem?) és legszívesebben valahol máshol lettem volna.

Az van ugyanis, hogy a rendes 8 órás munkám mellett decemberben bevállaltam, hogy megcsinálok egy startupot egy új csapattal, és mivel a nap 24 órából áll, ezt munka helyett mellett csinálom. Azt gondoltam is, hogy a kettő együtt nehéz lesz, de így élesben még brutálabb és rendesen kell zsonglőrködnöm az időmmel. Ilyenkor azt mantrázom, hogy minden kezdet nehéz, és ha túl vagyunk a kezdeti buktatókon és beáll a rutin, akkor majd megy minden mint a karikacsapás. Csak szokjunk már össze ezzel az új csapatommal, mielőtt kinyírjuk egymást :)

De hogy a napom ne csak a gép előtt töltsem, este elmentem edzeni és szaunázni. Mivel a konditerem annyira nem hoz lázba, csoportos órákra járok. Azokat pedig teljesen random, az időpont alapján választom ki, így sosem tudom, hogy mire megyek és ezért ráparázni sem tudok. Egy jó kis súlyzós edzés talált ma meg ütős zenével. Az első öt perc olyan volt, hogy jajj, de nem esik ez jól, ki akarok menni!, a végére viszont teljesen felpörögtem és ütemre ziháltam a többiekkel. Általában végigtolom ezeket az edzéseket, mert ne gondolja má' az edzőbá, hogy ilyen könnyen meg tud izzasztani. Aztán persze a fáradságtól alig találok ki a teremből, holnap meg mozdulni sem fogok tudni, hehe.

Edzés után hazavonszoltam magam, jutalomból készítettem magamnak egy banános-narancsos-bébispenótos-uborkás smoothie-t és már csak arra vágyom, hogy beugorjak a paplan alá és sorozatozzak :)

Nem szép, de finom.

várakozás - vágyakozás

Tegnap felhívott a srác, amit nagyon vártam és nagyon örültem neki, mert ugye én most várakozó állásponton vagyok. Kicsit meg is könnyebbültem, hogy amúgy minden oké, még mindig szeretünk beszélgetni. Erre álmodtam egy furcsát. Épp egy Ausztráliából mentett kicsi koala hasát simogattam a gyerekkori házunk bejárata előtt, mikor tök véletlenül megjelent a kapuban öcsém, akit 7 éve nem láttam. Úgy állt ott kigyúrva, katonai ruhában (egyik sem jellemző rá), mint egy csatából visszatérő hős. Nagyon megörültem neki és úgy borultunk egymás vállára, mintha soha többé nem ölelhetnénk meg egymást. Aztán a házunk mögött megmutatta a kedvenc horgásztavát, és közben egy percre sem engedtük el egymás kezét. Az volt az érdekes az álomban, hogy bár számomra szomorú epizódokról szólt, ott akkor mégis minden idilli volt.. a koala puha hasa, a ház ahol felnőttünk, öcsém mosolygós arca. Úgy látszik, hogy ez a hét a nosztalgiáról és a mélyben rejtőző vágyakról szól?

Sky Girl

A tegnapi nap fénypontja pedig, hogy vettem a leárazásban egy nagy kiszerelésű Body Shop epres tusfürdőt, úgyhogy ezentúl este nálam eperillat lesz. A hab a tortán pedig vacsira a bundáskenyér volt :)

good and bad. part bad.

Valami van velem, és még nem jöttem rá, hogy mi az. Szerintem akkor kezdődött, mikor a sráccal elmentünk bulizni, és ő megkérdezte tőlem, hogy ha bármit kívánhatnék tőle, akkor mi lenne az. Majd mikor én is visszakérdeztem, ő azt mondta, hogy azt kívánná, hogy vigyem el oda, ahol a legboldogabb voltam. És nekem beugrott Argentína, ahol közel 2 évig éltem, és kicsit elérzékenyültem. 

Aztán tegnap megnéztem A két pápa c. filmet. Azt írtam, hogy felhozott bennem emlékeket abból az időből, mikor még kint éltem. Hiányzik Argentína, úgy tekintek rá mint második otthonomra, és sokszor úgy, de úgy visszamennék még egyszer. Viszont olyan intenzitással törtek fel belőlem az érzelmek és zokogtam végig a filmet, hogy komolyan megijedtem, hogy ez mi!? Telihold?

Aztán ma mikor kimentem anyuékhoz, összekaptunk egy apróságon, és megint zokogásban törtem ki. Pedig nálunk otthon nem szokás érzelmeket mutatni, nem is emlékszem, hogy mikor sírtam így az ebédlőasztalnál mindenki előtt. És egyszerűen nem tudtam abbahagyni a sírást, anyu pedig nem értette hogy mi ütött belém, és nem győzött vigasztalni. Sajnáltam szegényt, mert a kedvenc levesemet csinálta, és totál' lehúztam a hangulatot, kicsit lelkifurdalásom is volt.

Később azon gondolkoztam, hogy vajon ez visszafejlődés, hogy nem tudok uralkodni az érzelmeim felett? Vagy inkább fejlődés, hogy fel merem vállalni őket anyukámék előtt, ahol ezek mindig el voltak nyomva? Akárhogy is, szeretnék rájönni, hogy mi történik most velem és honnan ez a mérhetetlen fájdalom és érzelem.

good and bad. part good.

Ha hirtelen kellene válaszolnom arra a kérdésre, hogy mennyire volt mozgalmas a hétvégém, akkor azt mondanám, hogy eltelt, de semmi különös. Aztán elkezdek gondolkozni, és rájövök, hogy úristenmennyimindentcsináltam!

Szombat reggel leugrottam a Fény utcai piacra venni sok finom zöldséget és sajtokat a kedvenc zöldségesemnél és a kedvenc sajtosomnál. Imádok ott mászkálni, és a szemeimmel befogadni a sok színt és formát. És mennyire jó érzés, mikor az eladó már azzal vár, hogy "akkor ugye nem kérsz nylonzacskót, önthetem a vászontáskádba?"

Késői croissantos reggeli (kedvenc szombati programom!) a friss sajt-szerzeményekkel és koktélparadicsommal, majd spontán takarítás. 2kor random ránéztem a telefonomra, és épp írt egy haverom, hogy volna-e kedvem elmenni vele a Beugrót megnézni a Játékszínben. Ja, és az előadás 3kor kezdődik. Naná hogy volt, úgyhogy szélsebesen összeszedtem magam és mentem! Már rég nevettem ennyit mint ezen az előadáson, a színészek is láthatóan élvezték a játékokat, nagyon ajánlom mindenkinek, és garantáltan nincs két egyforma előadás :)

Késő délután mikor hazaértem már kopogtak a szemeim az éhségtől, úgyhogy nekiálltam megfőzni életem első sütőtökös marharaguját (köszi megint Ilonka!). Azt csak később vettem észre, hogy az elkészítési ideje 3 óra, úgyhogy addig lefoglaltam magam és túléltem. De a végeredményért megérte, isteni lett, és annyi maradt, hogy szerintem egész héten ezt fogom enni.

Este pedig megnéztem A két pápa c. filmet, melyet végigzokogtam. Arról az időszakról szól, amikor Ferenc pápát megválasztják, tele felvételekkel Argentínáról, amikor épp én is kint éltem. Elkaptak az emlékek és nem tudtam abbahagyni a sírást. Hiányzik Argentína! A film pedig zseniális, tele elmélkedésekkel, gondolatokkal az egyházról, két nagy színésszel. Úgyhogy ha a Beugróra nem sikerülne bejutnotok, legalább ezt nézzétek meg :)

Ma pedig anyuékhoz mentem ki, ahol megünnepeltük a szülinapomat, majd elmentünk Decathlonba cipőt és túranadrágot nézni. Nyáron megyünk egy skandináv körútra (alig várom!) és meleg ruhákat nyáron itthon nem fogunk találni, úgyhogy most kell betáraznunk hogy túléljük az északi sarkkör klímáját. Meg gazdagabb lettem két nadrággal, amit még karácsony előtt hagytam anyunál, hogy méretre igazítsa őket. Milyen jó ha valakinek az anyukája varrónő!

Úgyhogy ez történt, valamivel több egy "eltelt"-nél, és még dolgoznom is kell holnapra. Szép vasárnap estét mindenkinek!

koccintás

Tegnap olyat csináltam, amit eddig még soha: meghívtam a közelebbi barátaimat egy újévi (szülinapi?) koccintásra. Annyira nem szeretem magam ünnepelni, ezért nehezen vettem rá magam erre az akcióra. Izgultam is, mert nekem innen-onnan vannak barátaim, és legtöbbjük nem ismeri egymást, vajon ellesznek-e egymással. Aztán leszámítva azt, hogy a bárban egy társaság nem akarta átadni a helyet a lefoglalt asztalunknál (wtf!), melyet az üzletvezető erős fellépése oldott meg, végül egy egészen kellemes kis este kerekedett nagy beszélgetésekkel és sok-sok öleléssel és koccintással. Lehet, hogy hagyományt csinálok belőle :)

A hab a tortán pedig az volt, hogy éjfélkor találkoztam a sráccal a Margit hídnál és ketten elmentünk egy electro buliba. Bár változatlanul semmi nem történik közöttünk ölelésen kívül, csak "ismerkedünk", mégis szeretek vele lenni. Táncoltunk, dumáltunk és rengeteget hülyültünk.

Végül egészen jó kis szülinapi ünnepsorozatot kaptam! :)

birthday girl

Nem nagyon szeretem magamat ünnepelni, és mivel a szülinapom közel van az év elejéhez, ezért inkább számot szoktam vetni az előző évről. Meglehetősen mozgalmas év volt, és nagyon sokat tanultam és változtam.

Január. Épp egy szerelmi csalódásból jövögettem ki. Távkapcsolatban voltam, és a barátom már hetek óta ígérgette, hogy jön. Nem jött. Elkezdtem egy borszakértő tanfolyamot (imádom a borokat!), amely egy hónapra teljesen elvette a hétvégéimet, cserébe egy szuper társaság verődött össze. A jó hangulatért pedig a napi tíz lekóstolt bor felelt :)

Február. Teljesen kiégtem a munkában, fáradt voltam és türelmetlen, úgyhogy főnököm felajánlotta, hogy kivehetek annyi szabit és akkor, amikor csak szeretnék, pihenjek. Hát kinek van ilyen szuper főnöke?

Március. Végül egy hónapot vettem ki és az egész márciust szabin töltöttem. Jógáztam, megtanultam szörfözni (na jó, azért az túlzás!), körberobogóztam a szigetet, szigonypuskával halásztam helyiekkel, teknőst kergettem a hullámokban, naplementét néztem a tengerparton, buliztam, sok-sok masszázst és pedikűrt kaptam, design kávézókba jártam, olvastam, sokat pihentem és rengeteg digitális nomáddal találkoztam. A hatásukra nagyon elkezdtem gondolkozni azon, hogy megcsinálom a saját vállalkozásom.

Április. Barnán, feltöltődve kezdtem egy új munkába. Újra felfedeztem a sportokat, a főzicskézést, a barátokkal való elmászkálást, nagyon élveztem!

Nyáron a munka folydogált. Közben a csapattal folytattuk a borszakértői tanfolyamot, mellette sokat olvastam, a helyi parkban töltődtem a napon, randizgattam, legjobb barátnőmnek szerveztem a lánybúcsúját, összeadtam a szerelmével, és picit szomorkodtam, hogy az esküvőn nem volt kísérőm.

Augusztus. Két hétre Portugáliába utaztam. Mert eddig csak Portóban voltam, mert jó boraik vannak, mert szerettem volna megnézni magamnak Lisszabont. Rengeteget utaztam, elvesztem a kis utcákban, hatalmasakat ettem, helyiekkel bandáztam, és csak sodródtam. Közben elkezdtünk dumálni egy spanyol sráccal Tinderen és újra előjött a régi-régi vágyam, hogy Madridba költözöm. A munkám megengedte volna, beszélek spanyolul, Lisszabon után már biztos voltam benne, hogy nekem Madrid az igazi, és hát volt egy srác is.

Októberben hosszú hétvégére Madridba utaztam, két nappal az út előtt a srác pedig közölte velem, hogy megismerkedett valakivel. Így Madridot egyedül fedeztem újra fel. Mekkora lúzer vagyok!

December. Random jelentkeztem egy startup programra, melyet régóta terveztem. Egy brutál workshop után beválasztottak, és kis hezitálás után úgy döntöttem, hogy basszus, belevágok, a rendes munkám mellett megcsinálom a saját startup cégem, jöjjön aminek jönnie kell, ide veled második műszak!

Tavaly volt sok újrakezdés, feltöltődés, átértékelés. Remélem, hogy az új év meghozza ennek a gyümölcsét és legfőképpen, hogy a nyári esküvő szezonra már lesz kísérőm :)

Az évem összefoglalása.

Ezt szülinapomra kaptam egy munkatársamtól :)

Vissza a múltba

Régen amúgy nagyon sokat írtam. Blogot, cikkeket, beszámolókat. Majd hazaköltöztem külföldről, új munka, új élet, és esténként már nem volt energiám írni. Aztán idén elkezdtem mások blogjait olvasni, és nagyon rákattantam, most minden szabadidőmben Téged olvaslak Ilonka, és ez megint rettenetesen inspirált, hogy újra elkezdjek írni. Tegnap este bele is olvastam a régi írásaimba, és annyira tetszett az akkori hangom. Remélem, hogy egyszer visszatalálok ahhoz a Lujzához :)

Nyugi van

Kemény két napig tartott a türelmem, én nem tudom mi van velem! Most az volt a bajom, hogy két napig egész nap nem keresett, és esténként én írtam rá. 

Este kértem, hogy hívjon fel, és akkor elmondtam neki, hogy régebben többet dumáltunk, és ahhoz, hogy kötődni tudjak, szükségem van arra, hogy azért kölcsönösen keressük egymást naponta, mert ha ő nem az a srác akit megismertem és aki minden nap keresett, azzal sincsen baj, csak akkor nekem is el kell gondolkoznom azon, hogy én ezt így szeretném-e folytatni.

Tudom, hogy mostanában sokat magyarázok neki, és próbálom úgy előadni, hogy ne elvárásként jöjjön át, de azt gondolom, hogy ha nincsen rám napi öt perce mint eddig, akkor hosszú távon nem hiszem, hogy boldog tudnék lenni mellette. Azt mondta hogy érti, én pedig megint meglepődtem, hogy létezik olyan srác, aki partner ezekben a beszélgetésekben. Most már tényleg megpróbálok lenyugodni a p*csába! 

Ugyanitt: várok tippeket, hogy azt hogyan kell csinálni :)

Csak pozitívan

Évek során kialakult bennem az a mechanizmus, hogy mindig a legrosszabb szenárióra készülök fel egy-egy helyzetben. Tudom, hogy ez nem a legjobb megoldás, dolgozom is rajta ezerrel. 

Így volt ez vasárnap is. December eleje óta randizom egy sráccal. Az első három hetünk iszonyat lendületes volt, heti 2-3 alkalommal találkoztunk, rengeteget nevettünk, ökörködtünk, baromi jól éreztük magunkat. Viszont a nyolcadik találkozásra már rendesen frusztrált lettem, mert bár többször szóba került, mégsem történt meg az a bizonyos csók. De még egy ölelés, egy simogatás is csak elvétve volt, és ez kicsit elbizonytalanított. Ezt persze a Lujzás, sértődött megjegyzéseimmel reagáltam le, ami nem sokat segített a helyzeten. Ezért aztán mikor végre megtörtént a csók, bár örültem neki, az mégsem volt sem nem kirobbanó, sem nem elsöprő.

Aztán abban az évben már nem találkoztunk, mindenki elmerült a családozásban, barátozásban, jött a szilveszter, és hirtelen sokkal kevesebbet beszéltünk. Nálam pedig menetrendszerűen bekapcsolt a vészjelző, hogy valami megváltozott. Jöttek a kis démonok, és mindenfélét súgtak a fülembe, hogy benne biztosan eltört valami, ő ezt még nem akarta, mindent elrontottam, vagy karácsonykor tuti felbukkant az exe (mert az exek kiszagolják, hogy mikor a legjobb megjelenni), kész, vége, fejben le is zártam ezt a szuper egy hónapot.

Aztán szilveszter hajnalán egy átmulatott éjszaka után a telefonban kipanaszkodtam magam neki, ő pedig megnyugtatott, hogy semmi nem változott, csupán több programja lett. Hát jó! Végül megbeszéltük, hogy vasárnap összefutunk. Nem tudtam, hogy vártam-e ezt a találkát, csak túl akartam esni rajta.

Persze jó volt egy hét után újra látni, de nem bírtam felengedni, mert vártam, hogy elkezdje a szakító mondókáját. De nem történt semmi. Megint sokat nevettünk, hülyültünk, és jó volt a hangulat. Aztán előrehajolt, és kedvesen és kíméletesen elmondta, hogy neki picit gyors ez a tempó, ő még nem áll készen komolyabbra, de szeretne továbbra is megismerni mint nőt, mert nagyon jól érzi magát velem. Magamban ekkor fellélegeztem, hogy jaaa, akkor nem szakítunk? Elmondtam neki, hogy mire van szükségem, hogy ez így részemről is működjön. Megegyeztünk, deal! Erre befutottak a haverjai, és én már megkönnyebbülve, felszabadultan iszogattam velük, amíg ki nem dobtak minket a helyről. 

Most jól érzem magam. Ez két olyan ember beszélgetése volt, akik szeretnek egymás társaságában lenni, és akik őszintén el tudják mondani a másiknak, hogy mit szeretnének. Eddig a pasik mindig már csak a szakító monológjukkor ültettek le, amikor minden el volt döntve. Nincsen arról tapasztalatom, hogy valakivel esetleg meg lehet beszélni azt ha valamit másképp szeretnénk. És bár tudom, hogy a kezdeti lendület most megakadt, hogy most lassabb lesz minden, így most mégis jó és szeretném ezt pozitívan megélni. 2020-ban pedig úgy tűnik, hogy a türelmet kell megtanulnom, meg persze hogy ne mindig a legrosszabbra készüljek :)

We are family

Tegnap meglátogattam a hugaimat. Sajnos nem látom őket sűrűn, mert apum sokat van külföldön, vagy a lányok betegek, vagy mert na, én is elfelejtem leszervezni előre. Viszont mikor meglátnak, olyan örömmel futnak felém és ugranak a nyakamba mind a négyen, hogy elszégyellem magam, hogy ilyen keveset járok. Most még übercuki rajzokat is készítettek nekem szülinapomra, be is könnyeztem tőle. Elhatároztam, hogy egyik rajzot bekereteztetem és kiteszem a komódomra. Na, meg persze, hogy többet fogom látogatni őket :)

Este Zsuval elmentünk egy fancy olasz étterembe újévköszöntő vacsira, sokat beszélgettünk, nosztalgiáztunk, mellé jól csúszott a gin-tonic, na, szóval jó kis könnyed este volt.

Ma este pedig a srác, akivel egy hónapja randizom, és aki az utóbbi egy hétben láthatóan kevesebbet keres, valószínűleg közölni fogja velem, hogy karácsonykor újra felvette a kapcsolatot az exével (tipikus amerikai filmes sztori), össze van zavarodva és nincs készen egy új kapcsolatra. Legalábbis a fejemben ezt a szenáriót raktam össze. Jajj, de nincs kedvem ehhez a találkozóhoz, de azt hiszem, ezen túl kell esnem, aztán jöhetek haza pityeregni.

Sunset sisters

Minden kezdet...

Valahol el kell kezdeni. Üdv bloggolás, üdv új kalandok :)