Ma nullás módban voltam: dolgoztam, aludtam picit a hintaágyban, aztán Angiék nálunk ebédeltek Leóval, majd megint munka, majd este Angiék már mentek is haza. A lelkem picit felszabadult tegnap óta, mintha kezdenék már érezni: Karesz hiányát, vagy hogy kapcsolódjunk. Sokszor hívtam is. Meg is lepődött. Nagyimmal is beszélgettem egy nagyot úgy mindenről, szóval talán van remény. A csoki azért csak fogy a hűtőből, le kellene állnom, mert ha hazamegyek, Karesz nem fog rám ismerni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése