ábrándos kérdések

Róka kezdeményezése az alábbi kérdőív, én meg imádok kérdőíveket kitölteni, úgyhogy írogattam egy keveset:)

1. Melyik a kedvenc meséd és miért?

A Mackótestvér. Vannak filmek, amiket ha egy adott pillanatomban nézek meg, akkor iszonyatosan a hatásuk alá tudok kerülni. Így volt ez a Mackótestvérrel is, és nagyon szeretem azért, mert sok mesével ellentétben nem szerelemről, hanem a testvéri szeretetről szól, ami szerintem legalább olyan csodás dolog, mint a szerelem:)

2. Ha az életedről sorozat készülne, mi lenne a címe és milyen kategória lenne?

A világutazó, és egyértelműen egy romantikus kalandvígjáték, ha létezik ilyen stílus.

3. Ha valami fura eső hullana, ami kiválasztottá tenné az épp esernyő nélkül buszra váró embereket, a jelen személyiségedhez illően milyen különleges képességet kapnál?

Belelátnék emberek fejébe. Mármint gondolataiba. Sokszor mikor utazom, akkor azt játszom, hogy megpróbálom kitalálni a velem szemben ülő sztoriját.

4. Milyen képességet akarnál, ha választhatnál és miért?

Visszamenni a múltba. Egyrészt mert vannak korok, amik nagyon érdekelnek, másrészt meg mikor a családfámat kutattam, akkor annyira, de annyira szerettem volna találkozni az őseimmel és kérdezni tőlük ezt-azt. De csak a révedezés maradt:)

5. Melyik a kedvenc sorozatod?

Húú, ez karantén idején beugratós kérdés, mert mostanában nagyon sok sorozatot nézek, néha többet is párhuzamosan. Ami most először eszembe jutott az a Vikings. Ezt régebben néztem, és imádtam a humorát, meg a történelmi vetületét.

6. Lennél halhatatlan? Miért?/Miért nem?

Szerintem nem. A halhatatlan emberek szerintem boldogtalanok, mert elvesztenek mindenkit, akit szeretnek.

7. Ha bármeddig elérne a kezed a világban, mi lenne az első három dolog, amiért tennél?

Ez nehéz kérdés, kicsit mintha egy szépségkirálynő választáson lennék. Vannak a fejemben projektek, amiket egyszer megvalósítok majd:) Először is szeretném, ha a szegénységben felnövő gyerekeknek ugyanannyi esélyük lenne, mint bárki másnak. Szeretném, ha egészségesen tudnának táplálkozni, ha nyelveket tanulnának és ha látnák a világot. És azt is szeretném, ha az állatok nem szenvednének többet emberek miatt.

8. Milyen lenne a számodra tökéletes világ?

Számomra az, ahol a bolygó összes kis élőlénye harmóniában élne egymással.

9. Ha át tudnál változni állattá, milyen állat akarnál lenni és miért?

Ezekre a kérdésekre soha nem tudtam a választ, mert nincsen kedvenc állatom. Emlékszem, hogy mikor a vizsgaidőszakban tanultam reggeltől estig és magoltam be a szövegeket, rettentően utáltam a szoba másik felén, a fotelban békésen szindító macskánkat, és azt kívántam, hogy bárcsak macska lehetnék és megúsznám az összes vizsgát:)

10. Ha lehetne egy beszélő állatkád, aki segít az életben, milyen állat lenne?
Mindenképpen egy olyan állatka lenne, akit zsebre lehet tenni, és magammal tudnám vinni mindenhova. Olykor súghatna is a fülembe mondjuk vizsgán vagy interjún, vagy akár elmennék egy tévés vetélkedőbe is és nagyon sok pénzt nyernék, mert az állatka a fülem mögött mindenre tudná a választ.

11. Ha a fürdőszobába menet meglátnál egy kísértetet, ami várakozó tekintettel néz rád, szerinted hogyan reagálnál?
Szerintem udvariasan megkérném, hogy ugyan már, tessék máshol kísérteni, és kedvesen kitessékelném a bejárati ajtón.

12. Ha bárhogy élhetnéd az életed, hogyan élnéd? Hogy néz ki számodra a tökéletes élet?
Egy idilli helyen a férjemmel és gyerekeimmel egészségben és szeretetben, közel a családhoz és barátokhoz. Éppen csak annyink legyen amennyire szükségünk van. A család mellett egy állatmenhelyet vezetnék, átjárnék a kisállatokhoz és hatalmas kampányokat csinálnék, hogy gazdára találjanak. Délután a gyerekekkel játszanék sokat, esténként a teraszon egy vörösborral pedig a férjemmel beszélnénk át a napot vagy csak ücsörögnénk az alkonyatban. Ilyesmi.

13. Ha olyan bolygón élnél, amiben karanténba zárva kellene töltened az életed (höhö), de belemászhatnál regényekbe, melyikbe ugranál fejest elsőként? Milyen karakter lennél? Ténykednél benne vagy csak nézelődnél abban a világban?
Szerintem én a nézelődős fajta lennék, aki aztán a háttérben nagy álmokat sző és talál hozzá sok-sok játszótársat és megváltanánk a fantázia-világot (höhö). Erről most az a mese jut eszembe, ahol a kisfiú egy nagy sárkány hátán repül, de most nem jut eszembe a neve.

14. Min változtatna az, ha tudnál teleportálni?
Bulikban nem azon aggódnék, hogy hogyan jutok haza:)

15. Mit tennél, ha éjszaka hazabandukolván meglátnál egy kóbor lovat az utcán?
Szerintem baromira megijednék.. főleg, hogy városban lakom. Szerintem lassan odamennék hozzá és megkérdezném, hogy hát hol a gazdád?, pedig tudom, hogy nem is tudnak beszélni. Aztán kigúgliznám a rendőrkapitányság címét és odavinném.. nem hiszem, hogy belevágtatnék vele az éjszakába, bocsi.

16. Ha van/lenne háziállatkád, és felruházhatnád egy különleges képességgel, mi lenne az? (ha többen vannak, mind kapnak egyet természetesen, így igazságos, haha)
Szeretném, ha jobban ki tudná mutatni az érzéseit. Szeretném, ha látnám rajta azt, hogy ha boldog, ha szomorú, ha csak egy ölelésre vágyik. Bár ezeket szokták mutatni az állatok, de szerintem olyan sok más érzésük is lehet, és én csak szeretném, ha mindent meg tudnék adni nekik.

17. Ha valakit csótánnyá változtathatnál, szerinted kibírnád, hogy ne tedd meg?
Szerintem annyira nem utálnék senkit. A csótány az egyetlen állat, amitől fóbiám van. Képes vagyok meredten nézni percekig megdermedve, és még egy partvissal sem bírok hozzájuk érni, úgyhogy általában vagy csótányirtóval patkolnak el, vagy megvárom, amíg önszántukból kimennek a bejárati ajtón.

18. Ha időutazhatnál a múltba, beleavatkoznál egy jobb jelen reményében? (nem feltétlenül saját életre gondolok)
A Holokausztot megakadályoznám. Persze, lehetne ezer háborút megakadályozni, de ez az, ami az én életemre is hatással volt.

19. Ha lenne szuperképességed, szerinted megpróbálnád vele megváltani a világot vagy csak kisebb saját célok elérésére használnád?
Nem szeretem az önbíráskodást, és lehet, hogy ami nekem jó, az másnak nem jó. Ezért szerintem leginkább kisebb célok elérésére vagy magam szórakoztatására használnám, ha egyáltalán használnám:)

20. Szerinted hogy reagálnál, ha egy nap kinyitnád a hűtőt, és az ételeidet miniatűr, meztelen emberek ennék?
Ez egy szörnyen fura kérdés, ez hogy jött? :D Szerintem azt hinném, hogy álmodom, és visszafeküdnék az ágyba, hogy hátha elmúlik:)

most jó

Ma szabit vettem ki, mert sok dolgot szerettem volna elintézni. Reggel egy közjegyzői irodában kezdtem a város másik végén, mert barátnőmék is épp most vesznek lakást, és a külföldi férje miatt kellett egy tolmács. Angi azt mondta, hogy ne aggódjak, csak 20 perc lesz az egész, amire én könnyelműen bemondtam, hogy akkor simán megcsinálom a tolmácsolást angol helyett spanyolul. Miután a közjegyző srác elkezdte szó szerint felolvasni a 11 oldalas okirat tartalmát, majd várakozón felém fordult, hogy tolmácsoljam; csak akkor vált világossá, hogy ez nem az amire készültünk, és Angival nagyokat pillogtunk egymásra a maszkjaink mögül. Úgyhogy a beígért 20 perces performanszból lett másfél óra, és délelőtt 11-re sikerült elérnem az agyhalál állapotát, mert ezeket a jogi szövegeket valahogy úgy találták ki, hogy még magyarul is kettéálljon tőle az ember szeme. Azért a közjegyző srác a végén megdicsért, hogy jól fordítottam, bár szerintem tőle akármit mondhattam volna:)

Utána vissza a városba, hogy valahol megreggelizzem. Csak akkor jöttem rá, hogy 12-ig esélytelen, hogy engem bármilyen pékségbe beengedjenek. Kopogó szemekkel mászkáltam a városban, míg találtam egy működő kávézót, ami életmentő volt.

Ezután a város egy másik kieső szegletébe mentem az ügyvédemhez pár iratért, amire szükségem lesz az én lakásügyletemhez. Ez flottul ment. Nagyon jó volt újra tömegközlekedni, a lehúzott ablaknál süttetni az arcomat, úgy érezni, hogy dolgom van és mennem kell valahova. Ez a 20 fok pedig a legideálisabb a csatangolásra, a legjobb idő volt ma, a maszkomat pedig kezdem megszokni.

A következő állomás nagyim volt, mert tőle anyukámról készült gyerekkori fotókat mentem felszedni, amit majd a szülinapjára tervezek felhasználni. Nagyim mondta, hogy anyum bármikor betoppanhat az ebéddel, úgyhogy sietnünk kellett a válogatással. Ők pár utcára laknak egymástól, ezért kifejezetten jó szervezés és sok szerencse kell ahhoz, hogy úgy tudjak nagyimhoz besurranni, hogy az a szomszédoktól ne jusson el anyu fülébe. Ezért kitaláltunk egy fedősztorit, hogy miért vagyok ott, és hogy anyunak miért nem szóltam arról, hogy jövök. Aztán svájci óra pontossággal megjelent anyu az ebéddel, nagyimmal pedig annyira olajozottan toltuk a sztorinkat, hogy az alakításunk Oscart érdemelt volna.

Kicsit beszélgettünk, nagyim megetetett, anyutól kaptam új maszkot, majd hazajöttem és egyből bedőltem az ágyba egy sziesztára. Mikor felébredtem, a földön ülve elővettem és kiteregettem az anyuról sebtében összeválogatott fotókat, és időrendbe raktam őket. Láttam magam előtt a kisbabát, az iskolás kislányt, a kamaszt, aki később az én anyukám lett, és úgy kedvem lett volna őket mind magamhoz ölelni, és megvigasztalni, hogy talán nem úgy alakult minden, ahogy eltervezték, talán nem teljesült minden álmuk, de én itt leszek nekik mindig.

Ez egy igazán jó nap volt, sikerült mindent elintéznem, és egy hónap után végre a családom egy részét is láthattam. Nem is gondoltam volna, hogy ez ennyire sokat jelent. Este aput is felhívtam. Végülis ilyenkor jön rá az ember, hogy mennyi dolgot veszünk természetesnek, ami nem az, és elkezdi értékelni azt, amije van. Én pedig szerencsés vagyok, hogy mindenki egészséges, teszi a dolgát, és a körülményekhez képest jól van.

Ezt a kicsi lányt pedig tegnap fotóztam a parkban

karanténturizmus

Ma éjjel is felébredtem és forgolódtam az ágyban, de az lenne a fura, ha egyszer egy éjszakát végigaludnék. Reggel pedig úgy éreztem magam, mint egy összegyűrt papírzacskó, amin áthajtott a reggeli csúcsforgalom. Úgyhogy hidegvizes arcmosás, hidratáló, kis szempillaspirál, egy bödön zöld tea; és a reggeli videóhívásban a főnökömtől már azt hallottam, hogy milyen kisimult az arcom... ha tudná!:)

Azért jó dolgok is történtek velem tegnap.

• úgy tűnik, hogy lassan, de biztosan beindul ez a lakásvásárlás, és ha minden jól megy, pénteken mehetek az összes papírért az ügyvédhez. Olyan régóta húzódnak az adminisztrációs dolgok, hogy el sem hiszem, hogy már szinte a célegyenesben vagyok (és már moodboardot és berendezési tervet is gyártottam a képzeletbeli lakáshoz)!

moodboard:)

• délután kimentem a szokásos kis sétámra. Imádok eltévedni az utcákban, és új helyeket felfedezni. Most például azt találtam ki, hogy egy útelágazásnál mindig arra megyek, amerre az utca felfelé emelkedik. Így egy idő után feljutok a domb tetejére, ahonnan már csak lefelé kell jönni. Megint felfedeztem új lépcsőket, ösvényeket, (egy rágcsáló tetemét.. meh), és végigmentem a kedvenc utcámon, ugyanis már ilyen is van.

imádom a kora esti fényeket és ezeket a csoda-villákat

Most, hogy nem utazhatok, a délutáni sétákat próbálom úgy felfogni, mintha turista lennék. Azt csinálom, hogy a telefonomra fel van rakva a polarsteps app, amit rengeteget használtam utazásokhoz, mert internetes kapcsolat nélkül is tudja trekkelni, hogy merre vagy. Úgyhogy most minden sétámat ezzel az appal trekkelem, és a végén tök jó lesz visszanézni, hogy merre barangoltam és hány kilométert tettem meg összesen "karanténturizmussal".

Aztán azon is gondolkoztam, hogy amíg a karantén idején így be vagyunk korlátozva, lehetne csinálni egy "ismerd meg a lakhelyedet" oldalt, amin össze lehetne gyűjteni a környék rejtett kincseit. Annyi cuki villát és érdekességet láttam már, amit jobb esetben nem vennék észre. Vagy lehet, hogy már létezik ilyen oldal?

Hát így utazom én mostanában:)

álmok

Ez most nem egy vidám írás, úgyhogy ennek tudatában olvass tovább:)

Apu zavartnak tűnt, és virágnyelven próbálta velem közölni, hogy elköltözik otthonról a pasijával. De csak hebegett-habogott, és rászóltam, hogy fogalmazzon világosabban, mert nem értem, hogy pontosan mit akar mondani. Erre kiakadt, és támadóvá vált. Régi sérelmeket hozott fel és nagyon csúnyán beszélt velem. Mikor már egy ideje hallgattam a sértéseit rákiabáltam, hogy menjen a francba, és kilöktem a szobámból. Nagyon elkezdtem sírni, nem értettem, hogy miért vált olyan ellenségessé. Már régóta sírhattam, mikor anyu észrevette. Kérdezte, hogy mi történt. Mikor elkezdtem neki mondani, hogy apu bántott, ő végig sem hallgatott, hanem elkezdte mondani a magáét, hogy ezen ne szomorkodjak, mert apu eddig is egy szemét alak volt. Rosszul esett, hogy meg sem hallgat és még aput is bántja nekem. Tovább zokogtam, hogy senkinek nem tudom elmondani, ami fáj.

Aztán csoportterápián voltam, ahol vagy öten lehettünk. Mikor a terapeuta megkérdezte, hogy hogy vagyok, szerettem volna neki is elmondani, hogy mi bánt, de mivel hangosan ment a tévé és mindenki másikkal beszélgetett és nem figyelt rám senki, a terapeuta nem hallott semmit abból amit mondani szerettem volna. Újra zokogni kezdtem, majd így ébredtem fel, kisírt szemekkel.

Mostanában nagyon sokat riadok fel éjjel, de ez a tegnapi volt a legdurvább. Komolyan aggódtam ma reggel, hogy hogyan fogom a napot végigcsinálni, mert még sosem ébredtem fel sírva. Sokat gondolkozom, hogy vajon ettől az elzártságtól mennyire deformálódik az ember személyisége. Egy hónapja nem találkoztam a családommal és a barátaimmal, tök egyedül vagyok, csak akkor látok emberi lényeket, ha lemegyek a környékre sétálni. És akármennyire is ülök a fenekemen és dolgozom, vagy nagyokat sétálok és főzök, akármennyire is legyintek arra, hogy már megint a magánytól riadtam fel, azért mélyen ott ketyeg bennem az óra, és rettenetesen félek attól, hogy örökké egyedül maradok. 

Karanténra feltettem megint a tindert, viszont elég nehezített pályás most az ismerkedés. A világ lelassult, sokan stresszesebbek, és ez a mostani helyzet nem a legideálisabb az ismerkedésre. Eddig akikkel találkoztam, azokkal mindig tartottuk a távolságot, és nem zárt helyen találkoztunk.

Viszont mintha megváltoztak volna az ismerkedés szabályai, és nagyon nehezen találom a helyem. Régen csak jó randijaim voltak, ahol rengeteget hülyültünk és beszélgettünk, a mostaniak viszont leginkább arról szólnak, hogy lehetőleg ne mutassunk érzelmet, legyek laza és leszarom, ne mutassak szenvedélyt a dolgok iránt, és ne menjek bele komoly beszélgetésekbe. Egyre többet kell magyarázkodnom, hogy miért nem szeretnék már 10 perc chatelés után randizni, vagy hogy miért nem akarok egyből felmenni egy idegenhez. Sokan ahelyett, hogy engem akarnának megismerni, már a legelején a saját akaratukat erőltetik rám, majd ha nem adom be a derekam, akkor mennek a következő lányra. Így elég nehéz fontosnak éreznie magát az embernek. Elég sokszor érzem azt, hogy én ezt feladom.

A barátnőim pedig folyton azzal cukkolnak, hogy le kellene állnom ezzel a tinderezéssel, mert túl sokat csinálom. De ha ez az egyetlen része az életemnek, ami nincsen rendben, akkor szerintem érthető, hogy nekem ez fontos. Ha otthon ülök, akkor gondolom nem fog az ablakon berepülni nekem egy szőke herceg, úgyhogy jobb híján marad ez a platform. És amíg magányosnak érzem magam, és minden egyes éjjel arra ébredek, hogy örökre egyedül maradok, addig valahogy meg kell próbálnom átverekedni magam ezeken a hullámokon. Hátha egyszer szembejön valaki.

Mostantól a jóra vagyok hajlandó csak koncentrálni, és remélem, hogy az begyógyítja a lelkem:)

ultimate film guide

Gondoltam, hogy összeszedem egy bejegyzésbe azokat a filmeket, amelyeket megnéztem a karantén alatt, hátha valakinek jól jön kis inspiráció. Ha nektek is vannak jó filmek, azokat is szívesen veszem. Ja, és ugyanitt receptek is érdekelnek😉

Hotel Mumbai - akció/dráma

Miss Sloane - dráma/thriller

Professor and the Madman - életrajzi/dráma

Self Made - életrajzi/dráma

American Made - akció/vígjáték

Molly's game - életrajzi/krimi

Parasite - thriller/vígjáték

...a listát folyamatosan bővítem majd:)

kanapék és partvisok

A hét aránylag gyorsan eltelt. Kezdődött azzal, hogy egyik külföldön élő csapattársamat ideiglenesen leépítették, mert az ő kormányuk fizeti a költségeket. Bár továbbra is lesz bevétele, azért én nagyon meghatódtam, hogy ő ezt bevállalta, konkrétan értünk és a cégért. Ha valaki elveszíti a munkáját szerintem nem csak az a borzasztó, ha elesik a fizetésétől, hanem az is, hogy hirtelen nincs mit csinálnia, és a négy fal között munka nélkül lenni eléggé embert próbáló. Írtam is neki, hogy egy hősnek tartom. Így az ő munkáját elosztva kicsit több lett mindenkinek, de jó érzés hasznosnak lenni, kicsit miatta is dolgozunk most, és így a napok is gyorsabban teltek. 

A hét nagy híre, hogy lett Netflixem. Míg az HBOgo a sorozataiban verhetetlen, addig a Netflix a dokumentumfilmek és a reality-k terén erős. Egy nap alatt ledaráltam a 'Love is Blind' esküvős reality-t, ami arról szól, hogy párok úgy mondják ki egymásnak a boldogító igent, hogy előtte csak egy fal mögül beszélgettek egymással. Amennyire romantikus vagyok, én tök szívesen kipróbálnék egyszer egy ilyet, persze csak ha nem kerülök adásba:) Tegnap pedig a négyrészes 'Self Made' sorozatot néztem meg, ami az USA első milliárdos női vállalkozó történetét meséli el, aki afro-amerikaiként női hajápolási termékekkel robbant be a piacra a 20. század elején.

A sok kanapén ülős sorozatozástól picit lelkifurdalásom van, az edzéseket is kicsit hanyagoltam a héten, de ma már újra edzettem és egész hétvégén szórólapozni fogok. Abból azért látszik, hogy mennyire nem vagyok jó értékesítő, hogy még egy egyszerű szórólapozástól is parázom. Nem akarok semmit eladni, csak önkéntesként egy önkormányzati tájékoztatót dobok be a postaládákba, hogy idősek és gyerekesek hol kaphatnak segítséget. Ennek ellenére mikor először mentem szórni folyton azt vizionáltam, hogy a lakó rohan majd ki egy partvissal üvöltve, hogy nem kérnek szórólapot. Persze ilyen nem történt, ez a félelem valószínűleg csak bennem van, de ki gondolta volna, hogy még egy szórólapozás is szólhat önismeretről. Úgyhogy most hétvégén jobb híján önismereti gyakorlaton leszek, és legalább igazoltan mászkálhatok fel-alá. Ha tudtok, menjetek önkénteskedni:)

A hét száma pedig: