Az elmúlt pár hétben kezdtünk visszarázódni a mindennapokba. A választások előtti hetekben, hónapokban alig láttam Kareszt, sokszor hajnalban ért haza, a választások után pedig utánkövetés és interjúk hada. Holnap lezárul ez az időszak, és nagyon várom a nyarat, ahol már be van tervezve több koncert és utazás itthon és külföldön.
Tegnap megnyitottuk a szezont a Tüskevárunkban. Vittük nagyimat is, aki egyedül már nem mer lejárni. Neki mindig nagy boldogság, ha lent lehet a telken, ahol fiatal felnőtt kora óta a nyarait töltötte. Miután kitártuk a ház összes ablakát, hogy beendgedjük az idei első fuvallatot, Karesszal rendbe raktuk a kertet. Én felgereblyéztem a tavalyi avart, összeszedegettem a fűben rejtőző diókat, megmetszettem a kerítést takaró borostyánt, felszedtem a járólapok közé befészkelt pitypangokat, és formát adtam a sövénynek. Karesz beindította a vizet, letette a csónakot a vízre és segített elérni a magasabb ágakat a metszőollóval. Nagyim közben a házban pakolászott, törölgette az edényeket és feltekerte a szőnyeget, amit majd következő alkalommal fogunk kiporolni. Gyorsan rittyentett egy terülj-terülj asztalkát egy fiókból előhúzott terítővel, a műanyag topperből előkerült a sült csirke, pár paprika, mi hoztuk a kenyeret, és a teraszról néztük a megújult kertet, miközben jólesően falatoztunk. Indulás előtt még gyorsan meglocsoltam, hogy a kert életre keljen a hirtelen jött változásból.
Az új házhoz is járunk ki, már beszereztünk egy permetezőt és fatapaszt is, múlt héten ott is lenyírtuk a füvet és megmetszettük az elnyílt aranyesőt. Igazából tőből visszavágtuk. Közben már tervezgetem a kerítés menti sövényt: a konyhában kis poharakban állnak aranyeső, babérmeggy és kecskerágó ágak gyökereztetésre. Még nem tudom, hogy pontosan mi hova kerül, de az biztos, hogy színes, minden évszakban pompás sövényt szeretnék. Még szeretnék somot, korallberkenyét és sárga kecskerágót, és van még két baba tiszafám is, amit majd át kell ültetnem.
Most Mélissa Da Costa-tól olvasom a Manon virágai c. könyvet. Nagyon régóta rajta volt a listámon, múlt héten végre ki tudtam kölcsönözni. Nagyon kedves könyv, megható, van, hogy a buszon ülve küszködök a könnyeimmel. Nagyon jó a lelkemnek, nem szeretném ha véget érne, de már előjegyezték, pár napom van kiolvasni. Az ott leírt kert Citrommagtánc kertjére emlékeztet, arról is mindig nagyon szerettem olvasni.
Ma már voltam venni friss kenyeret és kiflit, raktapaszt vettem a tavaszi cipőimhez, kitakarítottam, most egy fülessel a fejemen írogatok, és közben énekelek. Karesz valami megbeszélésen van, ki tudja ezt már követni! Délután Angival találkozom. Azt találtuk ki, hogy a kertjükben piknikezünk, így a legkisebb Ancsa is tud ott szabadon kúszni-mászni, a keresztfiam, Leó pedig teljesen elengedheti magát. Alig várom, hogy megölelgessem és megpuszilgassam őket.