feed me

Egyik este Karesz szólt, hogy ugorjak le vacsorázni egy kedves közös ismerősünkkel. Ez a barátunk nagyon sokat jár Kínába, ezért logikus választás volt tőle, hogy kínait együnk. A Spicy Fish-t ajánlotta, ami nemrég nyílhatott meg a környékünkön. Szerintem itt lehet már pár hete, de annyi kajálda van egymás mellett, és annyi ázsiai üzlet, hogy szerintem fel sem tűnt. Több fogást rendelt, hogy minél többet ki tudjunk próbálni, és nekem, akinek az ázsiai gyorsbüfékkel van tapasztalata, meglepően finom volt minden. Most ez a kedvenc ázsiai éttermem.

Mikor elmeséltem Anginak, hogy a Spicy Fishben ettünk, meglepve felkiáltott, hogy neki is ez a kedvenc étterme, de ő a kínai negyedben evett ott. Tudtátok, hogy van kínai negyedünk? Ráadásul Angiék tavaly kint voltak az éjszakai piacon, ahova én is régóta szeretnék menni. Most, hogy emlékeztetett rá, újra felvettem a listára, idén mindenképpen eljutunk a kínai éjszakai piacra.

Azóta voltunk újra a Spicy Fishben Karesszal, és az új kedvencemet, gong bao csirkét rendeltünk. Kiderült, Anginak is pont az a kedvence. Valahogy úgy jött ki, hogy az elmúlt időszakban nagyon nemzetköziben toltuk, múlt héten voltunk tapasozni is, ott a padron paprika az elmaradhatatlan része a tapaszoknak. De a Lucky Dhaba indiaitól is nagyon szeretem a burgonyás karfiolt és sárga lencsét.

Karesszal van egy nagy nehézségünk: egyikünk sem szeret főzni. Ez általában azt eredményezi, hogy vagy vajas kenyeret eszünk, vagy rendelünk, vagy elmegyünk étterembe. Ez pedig nem túl költséghatékony. Ha sok pénzünk lenne, biztosan felvennénk egy személyi séfet. Néha persze kapunk egy kis lendületet és akkor beállunk a konyhába, de ez nagyon rapszódikus. Úgyhogy most azt találtuk ki, hogy ChatGPT-ben megalkotunk egy heti menüt és hozzá egy bevásárlólistát, és megpróbálunk ez alapján haladni, hátha beválik.

Ha van valakinek bevált módszere arra, hogy hogyan érdemes koordinálni az ételtervezés, bevásárlólista és bevásárlás háromszögét, azt szeretettel várom (várjuk).

utolsó hétvége

Az elmúlt pár hétben kezdtünk visszarázódni a mindennapokba. A választások előtti hetekben, hónapokban alig láttam Kareszt, sokszor hajnalban ért haza, a választások után pedig utánkövetés és interjúk hada. Holnap lezárul ez az időszak, és nagyon várom a nyarat, ahol már be van tervezve több koncert és utazás itthon és külföldön.

Tegnap megnyitottuk a szezont a Tüskevárunkban. Vittük nagyimat is, aki egyedül már nem mer lejárni. Neki mindig nagy boldogság, ha lent lehet a telken, ahol fiatal felnőtt kora óta a nyarait töltötte. Miután kitártuk a ház összes ablakát, hogy beendgedjük az idei első fuvallatot, Karesszal rendbe raktuk a kertet. Én felgereblyéztem a tavalyi avart, összeszedegettem a fűben rejtőző diókat, megmetszettem a kerítést takaró borostyánt, felszedtem a járólapok közé befészkelt pitypangokat, és formát adtam a sövénynek. Karesz beindította a vizet, letette a csónakot a vízre és segített elérni a magasabb ágakat a metszőollóval. Nagyim közben a házban pakolászott, törölgette az edényeket és feltekerte a szőnyeget, amit majd következő alkalommal fogunk kiporolni. Gyorsan rittyentett egy terülj-terülj asztalkát egy fiókból előhúzott terítővel, a műanyag topperből előkerült a sült csirke, pár paprika, mi hoztuk a kenyeret, és a teraszról néztük a megújult kertet, miközben jólesően falatoztunk. Indulás előtt még gyorsan meglocsoltam, hogy a kert életre keljen a hirtelen jött változásból.

Az új házhoz is járunk ki, már beszereztünk egy permetezőt és fatapaszt is, múlt héten ott is lenyírtuk a füvet és megmetszettük az elnyílt aranyesőt. Igazából tőből visszavágtuk. Közben már tervezgetem a kerítés menti sövényt: a konyhában kis poharakban állnak aranyeső, babérmeggy és kecskerágó ágak gyökereztetésre. Még nem tudom, hogy pontosan mi hova kerül, de az biztos, hogy színes, minden évszakban pompás sövényt szeretnék. Még szeretnék somot, korallberkenyét és sárga kecskerágót, és van még két baba tiszafám is, amit majd át kell ültetnem.

Most Mélissa Da Costa-tól olvasom a Manon virágai c. könyvet. Nagyon régóta rajta volt a listámon, múlt héten végre ki tudtam kölcsönözni. Nagyon kedves könyv, megható, van, hogy a buszon ülve küszködök a könnyeimmel. Nagyon jó a lelkemnek, nem szeretném ha véget érne, de már előjegyezték, pár napom van kiolvasni. Az ott leírt kert Citrommagtánc kertjére emlékeztet, arról is mindig nagyon szerettem olvasni.

Ma már voltam venni friss kenyeret és kiflit, raktapaszt vettem a tavaszi cipőimhez, kitakarítottam, most egy fülessel a fejemen írogatok, és közben énekelek. Karesz valami megbeszélésen van, ki tudja ezt már követni! Délután Angival találkozom. Azt találtuk ki, hogy a kertjükben piknikezünk, így a legkisebb Ancsa is tud ott szabadon kúszni-mászni, a keresztfiam, Leó pedig teljesen elengedheti magát. Alig várom, hogy megölelgessem és megpuszilgassam őket.