summer mood

Ma is szeretem-napra ébredtem. Sikerült reggel 7-kor kikelnem az ágyból (magamtól!), beraktam egy mosást, majd a kedvenc gangomon a kedvenc teámat szürcsöltem a hűs szellőben, kilátással a budai hegyekre. Egyelőre nálam ez a tökéletes reggel. A karom mondjuk még mindig leszakad a squashtól, ezért ma kihagyom a kedvenc kettlebelles edzésemet, mert jelenleg nem hogy a 4 kilós súlyokat, de még egy teásbögrét is kihívás megemelni:)

A nyár viszont akarva-akaratlanul előhozta belőlem a mikormegyünkmárnyaralni érzést. A határzárak feloldása óta a barátaim pedig egyre-másra posztolják a nyaralós fotókat: Angiék Horvátországban hesszeltek pár napot, egy másik barátnőmék Szlovéniából posztoltak a múlt héten, Zsu pedig épp Spanyolországban van és nagyon nem akar hazajönni. Én meg kaparom a falat, hogy jajj, ne már, hogy itt megy el mellettem a nyár, nekem meg még nem kellett izgatottan bőröndöt pakolnom, nem mászkáltam flipflopban idegen macskaköves utcákon, nem ültem be random kicsi kávézókba hallgatni a helyiek csacsogását és nem éreztem a víz illatát.

Szóval a héten a jó időtől bekattant nálam valami és elkezdtem számot vetni, hogy mennyi is van még hátra a nyárból, és megállapítottam, hogy mindjárt itt az augusztus, valamit tenni kell ez ügyben:) Úgyhogy a pasimmal hánytunk vetettünk, és tegnap este lefoglaltunk egy szállást külföldön (!!) augusztus végére, persze visszamondhatót és kocsival utazunk. Azóta állandóan vigyorgok és a foglalási levelet nézem, hiszen végre megyünk együtt nyaralni el!

a squash

Mennyire elfelejtettem már, hogy milyen irtó jó reggel sportolni! Ez leginkább annak köszönhető, hogy nagyon nehezen kelek korán. Aztán ha mégis, akkor viszont mindig elcsodálkozom, hogy milyen szépséges a város amikor ébredezik, és rájövök, hogy mennyi mindenről maradok le a paplan alól. Szóval a pasim kitalálta, hogy menjünk reggel squasholni. A korai kelésen szerencsére gyorsan átestem, majd nemsokára a rakparton száguldottunk, és kicsivel később már a squashpályán szerválgattunk. Míg én izzadtam mint egy ló, addig ő kegyelem-passzokat tolt, kicsit sem volt megalázó a szitu. Én pedig minden egyes új passzal újra reménykedtem, hogy na majd most a földbe döngölöm.. nem így lett 😃 De nagyon jó volt mozogni, jó volt utána felfrissülni, és még egy reggeli is belefért együtt az egyik kedvenc kávézómban, szóval jó kis reggel volt! Szeretnék még ilyen reggeleket. Szeretnék könnyen kelni korán, mozgással kezdeni a napot, egy kávézóban megreggelizni, ücsörögni a napernyő alatt, hallgatni körülöttem az emberek csevegését, közben a laptopomon olvasni a híreket és érezni a frissen pörkölt kávé illatát. Na, meg squash közben szeretném őt is egyszer a földbe döngölni! Az alkarom viszont már most bezsibbadt az ütögetéstől, úgyhogy ma elég gyilkos lesz számítógépen dolgozni. Ezt a bejegyzést is időbe telt összehoznom, de le kellett írnom! Szép napot Nektek is!

csipet India

A múlt hetemet picit átlengte India. Indult Netflixen egy új sorozat, az Indiai Házzaságközvetítő, ami arról szól, hogy egy házasságközvetítő hogyan talál párt indiai vagy amerikai indiaiaknak. Annyira érdekes belelátni egy másik kultúrába, ahol ugyanazokat az emberi kapcsolatokat teljesen más szemszögből közelítik meg. Ahol nem párt, hanem családot választanak maguknak az emberek, és ahol azt vallják, hogy a jó házasság titka az alkalmazkodás, a szerelem pedig nincs annyira felhájpolva mint nálunk. Aztán ott voltak az indiai lányok és nők, akik számomra meglepően függetlenek és öntudatosak voltak, ugyanakkor párhuzamosan konzervatívok is, szóval nagyon érdekes utazás volt ez a sorozat, nagyon ajánlom.

Egy Angliában élő indiai munkatársammal is beszélgettünk a sorozatról. Szerinte picit ki voltak sarkítva a szereplők, de nem éreztem, hogy nagyon tiltakozott volna a műsorban elhangzottak ellen, és ő is szerette nézni, úgyhogy lehet benne valami.

Aztán ettől teljesen függetlenül egyik este indiait volt kedvem főzni. Angi barátnőmtől kértem segítséget, mert tudtam, hogy ők szoktak indiait készíteni. Ő a csirke kormára esküdött, ami szerinte egyszerű és isteni. Úgyhogy munka után volt egy utam a boltba, hogy beszerezzem a hozzávalókat. Az hagyján, hogy a megadott fűszereket még hírből sem ismertem, de negyed órás keringés után meg kellett állapítanom, hogy nem most fogom ezeket megtalálni a polcok között, ezért sűrűn körülnézve, és kicsit szégyenkezve bár, de leemeltem egy készre csinált chicken korma szószt a polcról, majd gyorsan távoztam. A vacsi amúgy isteni lett, én meg szerintem bevetem majd magam egy ázsiai boltba és végre  összeszedem hozzá a fűszereket.

A megmaradt csirkéből pedig másnap csirkesalátát csináltam kuszkusszal, fetával és nektarinnal. Az eredeti recept bulgurt mondott, de olyanom nem volt. Volt viszont nektarinom és fetám, nem is értem, kezd a hűtőm felszereltnek tűnni, pedig szerintem vak szerencse volt az egész:)

reggelek

Mikor ezen a héten beköszöntött a nyár, automatikusan feléledtek bennem az ekkor szokásos reggeli rutinok. Ébredés után kinyitom az ablakokat, félig leeresztem a redőnyt, hogy a napsugarak kint maradjanak. A nappaliban félhomályban lengedezik a függöny. Kitárom a bejárati ajtót, hogy a gangról a hűs szellő átjárja a lakást. Közben elkészül a teám és azt kortyolgatva állok kint a hűvös gangon, nézem a parkban jógázó csoportot, a fák között szálló madarakat, nézem a távoli hegyeket, melyek mögött már vakítóan kék a reggeli ég. Bár mindig július 28-a lenne:)

s lőn világosság

A péntek reggelt a lakásban kezdtem, mert jött a villanyszerelő átbeszélni a villanytervet (mert ilyen is van ám!), hogy még a hétvégén el tudja kezdeni a munkát. Átmentünk azon, hogy hol lesznek a lámpa kiállások, milyen magasan lesznek a villanykapcsolók és az alsó dugaljok a falon. Abban maradtunk, hogy a dugaljok 40 cm-en, a villanykapcsoló 130 cm-en, a falikarok pedig 210 cm-en lesznek. A konyhapult fölé pedig már nem emlékszem, hogy milyen magasan lesznek a kiállások.

Ezután négyet kellett telefonálnom. Egyszer az internetszolgáltatónak, hogy nekik milyen kábel kell ahhoz, hogy behozzák a lakásba a netet. Aztán a kapucsengősnek, hogy át tudná-e tenni a kaputelefont az ajtó mögötti falról a szemben lévő falra. A vizeseket is meg kellett kérdeznem, hogy a villanybojlerhez hova tervezzük a kiállást. Végül pedig a légkondist hívtam, hogy mikor tudna jönni felmérni. Rajta sok fog múlni, mert ő dönti el, hogy hova kerülhet a légkondi, és ettől függ, hogy a villanyszerelő hova szereli hozzá a kiállást. A légkondistól megtudtam, hogy ha szeretnék, akkor kérhetek mozgáskövető, zenélő, világító, mindent is tudó légkondit, manapság már a képzeletnek nincs határa. A légkondi amúgy fűteni is fog, ezért H-tarifás villanyt is kell kérnem, ami kedvezményes áramot biztosít fűtési szezonban. Erről most hallottam először. Annyi mindent tanulok a felújításról, eléggé élvezem!

A hétvége a lámpák eldöntéséről fog szólni. Mivel többet aliexpressről rendelnék, ezért már mostanában döntésre kell jutnom, hogy megérkezzenek a szerzemények.

nyári estékre

Nálunk most ez a könnyű és szuper egyszerű kaja a nyári esték slágere: görögdinnye, nektarin, sonka és fetasajt.

Eredetileg a nektarin helyett sárgadinnyét ajánlanak, de azt épp nem találtam a piacon. Így is isteni!

jószomszédi viszony

Ma reggel be kellett ugranom az építkezésre, hogy a közös képviselő odaadja a pincekulcsokat, és közben összefutottam a felettem és alattam vélő lakókkal. Mindkettő mosolygós öreg bácsi volt. Egyikük épp akkor tért haza kutyasétáltatásból, másikuk akkor ment piacra. És míg én azon izgultam, hogy a falak szétverése mekkora robajt és koszt okozott nekik és a ház többi lakójának az elmúlt két napban, és sűrűn szabadkoztam, addig ők inkább nyugtattak engem mosolygósan, hogy de nem tesz semmit, megértik az órákig tartó fúrást és a sok sittet, ez ezzel jár, és sok sikert kívántak! Mennyire jófej új szomszédaim vannak már:)

előzetes tervek

A lakás megvásárlása utáni következő négy hónap a papírozásról és adminisztrációról szólt. Nem állítom, hogy ez volt a kedvenc periódusom, de elég sokat tanultam belőle. Júniusban pedig ünnepélyesen megtörtént a lakás átvétele, közmű órák leolvasása, kulcsok átadása, könnyes búcsú és megkönnyebbülés mindkét oldalról.

Mivel ekkor kaptam meg a kulcsokat, így a lakás felújításával érdemben csak ekkor tudtam elkezdeni foglalkozni. Az előzetes, sebtében történt felmérések alapján már csináltam vázlatokat az új elrendezésről, de erre még nem lehetett alapozni. Úgyhogy első dolgom az volt, hogy részletesen felmértem a lakást, a következő pár napot pedig a tervrajzok véglegesítésével töltöttem.

ez az eredeti állapot..

Amit tudtam, hogy a 40 nm-en szeretnék kialakítani egy kádas fürdőszobát, konyhát körbeülhető asztallal (ez most a dilim!), nappalit dolgozósarokkal, nagy tárolóhelyet, és egy külön hálóhelyiséget szekrénnyel. Szerettem volna világos tereket csak a szükséges bútorokkal, és sok természetes fénnyel. Egy ekkora helyen azonban hoznom kellett kompromisszumokat.

..és ilyen lesz.

Felméréskor felfedeztem egy szellőzőlyukat, ezért az eredeti tervekkel ellentétben a WC-t és a fürdőt nem tudtam összenyitni. Azonban ha azt szeretném, hogy a WC-ből ne kelljen a fürdőbe menni kezet mosni, kellett oda egy kis kézmosó. A WC-be ez már nem fért volna be, ezért a kamrát elbontottam, és ott lesz a kézmosó helye. Kamra helyett pedig terveztem két nagy szekrényt a konyhába. A fürdőbe így végül a konyhából lehet majd bemenni, ami nem a legszerencsésebb, de legalább a WC nem a konyhából nyílik. A fürdő pedig maradhat privát, a vendégek nem járnának be.

Úgy döntöttem, hogy az ablakok mellé kerül a konyha és a nappali, ahol a legtöbb időt tölti nappal az ember. Az eredeti konyha falát kibontottam, ezzel az étkező és az előszoba is több természetes fényhez jutott. Ez viszont azzal járt, hogy a hálót a sarokba kellett helyeznem, és így nem lesz saját ablaka, hanem egy üveg tolóajtóval lesz leválasztva. Ezzel jól elkülönül, mégis világos maradhat. Ott még gondolkozom a szellőzésen. A konyhával szemben pedig lesz egy nagy L-alakú gardróbszekrény tárolásra. Szerintem nagyon fontos egy kis lakásnál, hogy valami elnyelje a kacatokat.

Ezer és ezer lehetőséget vettem számba, de az én elképzelésemnek ez az elrendezés felelt meg legjobban, és járt a legkevesebb kompromisszummal. A terv nagyjából megvan, apró dolgok még alakulnak. Kérdés még a padló és a fűtés, ezekkel rengeteg kört futottam, amiről szintén fogok írni.

lakásprojekt ON!

Ma ez a látvány fogadott, és ez is az oka az eltűnésemnek, ugyanis az utóbbi hetekben beindult a lakásfelújítás-projekt. Igyekszem pótolni azt, ami itt kimaradt, és megírni, hogy mi minden történt velem az elmúlt hetekben-hónapokban.

A történet ott kezdődik, hogy február elején eldöntöttem, hogy veszek egy lakást. Mi sem egyszerűbb, gondoltam, csináltam én már ilyet, ráadásul most gyakorolhatom is a lakberendezést, amiről a papírom valahol ott hever a szekrény alján. Jó kis szórakozásnak indult.

Nem tudtam, hogy mit keresek, a lakásokba általában csak úgy beleszeretek. Szeretem a formákat és a tereket, szeretem meglátni valamiben a lehetőséget, és ha lehetne, akkor azzal foglalkoznék, hogy lerobbant lakásokat varázsolok újra. Annyit tudtam, hogy olyan lakást keresek, ami felújítandó, hogy azt a magam ízlésére formálhassam; az épület viszont legyen jó állapotú, hogy a lakás értékálló legyen; legyen világos, lehetőleg legyen erkély, és hogy legyen frekventált, mégis csöndes helyen. A lift és a kád pedig plusz pontok. Így fogtam neki a keresésnek február elején, és egy hét múlva már az első lakásomat néztem.

Hűvös reggel volt. A Nagykörúttól egy utcára állt a szépen felújított épület, fehér stukkók díszítették homlokzatát. A főbejáraton át egy fás kertbe jutottam. A fák most kopáran álltak, de így is egy kicsi parknak tűnt a terület, amihez hasonlót még nem láttam a belvárosban. Az udvaron áthaladva egy lépcsőházon kellett bemenni, majd fel az emeletre. A falak frissen festve, a lift szép állapotban. Azonban ahogy beléptem a lakásba, ez az idilli kép elillant: megcsapott az állott, áporodott szag, szörnyű állapotok uralkodtak, rendetlenség, kosz és bűz volt. De ez nem szegte a kedvemet, mert az épület és a belső kert gyönyörű volt, a ház rendezettnek tűnt, a postaládák szépen fel voltak címkézve. A lakást egész nap sütötte a nap, a falakat könnyen lehetett alakítani, jó volt a beosztása, és volt egy pici, kertre néző erkélye is. Szerelem volt első látásra! 

Na, de mégiscsak ez volt az első ingatlan, amit megnéztem, nem volt viszonyítási alapom a mostani ingatlanpiacról. A másik oldalon pedig ott volt a nyomás, hogy mi van, ha ebben a lakásban más is meglátja a lehetőséget!? Pár nap gondolkodás után azonban megállapodtunk az eladóval. Azt sosem hittem volna, hogy egy héttel azután, hogy eldöntöttem a lakásprojektet, már tulajdonos leszek. Ha ez ilyen gyorsan megy, gondoltam, akkor márciusban megkapom a lakást, nyárra végzek a felújításokkal, és mekkora királyság lesz. Hát nem így lett! Ugyanis amit el lehet képzelni bonyodalmat lakásvásárlásnál, az velem mind megtörtént, de az hosszadalmas és unalmas lenne.

A következő bejegyzésben ezért a tervezésről fogok írni.