Mostanában éjjel fel szoktam ébredni, és míg forgolódom, addig az idő miatt aggódom. Az aggódás az nagyon megy nekem. Mikor látom a többgyerekes ismerőseim fotóit elszorul a szívem, hogy én sehol nem tartok. Közben sikerült megfogalmaznunk, hogy amibe én most belefáradtam, az az a dinamika, hogy ő tesz egy gesztust, én azt a gesztust ott és akkor nem kérem, amit aztán nagyon magára vesz, én meg ettől szörnyen érzem magam. Talán sikerül ezt a dinamikát valahogy tompítani. Délután a stégnél vízirendőrök kötöttek ki, az árnyékba menekültek a nap elől. Míg Leót úsztattuk a hullámokon, faggattuk őket, hogy akkor tényleg nem lehet átúszni a folyót? Angival születésünk óta itt töltöttük a nyarakat, mióta az eszemet tudom úsztunk a folyóban, így nőttünk fel. A rendőrök velünk egyidősek, jófejek voltak, csak nevettek, hogy ők nem vaskalaposak, de azért inkább ne fussunk velük össze a folyó közepén, ha kérhetik.
Egyrészt én nem igazán értem ezt a gesztust- nem kérek belőle dolgot, nagyon rejtélyes. :))
VálaszTörlésDe másrészt ne az hajtson, hogy ki hol tart. A gyerek óriási felelősség és vállalás, és nagyon biztosnak kell lenni abban, hogy kivel. És még úgy is járhat az ember úgy, mint én. És az úgy nagyon-nagyon nehéz. Egy gyerek egy igen szoros kapcsolatot is meg tud billenteni. Most nem szabad, hogy ilyen külső tényezők befolyásoljanak, csak magadra szabad koncetnrálnod, szerintem. :)
mondok egy példát (nem sajátot): a srác szeret a bnője fenekére nagyokat rácsapni nyilvános helyen, de ez a lánynak nem jó érzés, ezért ezt jelzi. a srác részéről ez egy gesztus, hogy vonzódik a lányhoz, és mikor a lány elutasítja, akkor a srác vérig sértődik. ilyesmire gondolok.
TörlésSajnálom, ha valami rossz történt a gyerekvállalással kapcsolatban. Persze, én úgy beszélek, hogy ezt még nem éltem át, és lehet, hogy akkor másképp gondolnám, de egyelőre még választásom sincs.. :/ mindenesetre nagyon próbálok befelé figyelni, ezért szeretnék minden nap írni, míg itt vagyok.
Aha, ez számomra bunkóság, a fenékre csapkodás. :)) Nekünk is voltak kisebb félreértéseink, vagy inkább úgy mondom, hogy mindkettőnknek megvannak a magunk sérülései, amik jelentősen befolyásolják a párkapcsolatban való viselkedésünket, de eddig legalábbis elég jól meg tudtuk beszélni, és elég jól alkalmazkodtunk egymás igényeihez. Pl. én irdatlan módon tudok izgulni, aggódni, és ő rengeteget vezet, kértem, hogy legyen szíves egy üzentet küldeni, ha megérkezik, hogy ne aggódjam. Ugyan nem érti miért kell ezen aggódnom, de mindig küld. :) Sőt, megkaptam a barátja telefonszámát is, aki mellette lakik, meg egy cégnél dolgoznak, ha végképp nem érem el, akkor őt is kérdezhetem, hogy életben van-e még. :))
TörlésNa igen. Sok rossz dolog ért, de itt most arra gondoltam, hogy egyedül maradtam 4 gyerekkel, ami nyilvánvalóan óriási felelősség, és óriási munka. 15 év házasság után az exférjem szétrobbantotta a családot, és képes volt olyanokat mondani, hogy nincsenek közös céljaink, amikor itt volt 4 kisgyerek (a legkisebb konkréten 2,5 éves volt).
na, most képzeld el, hogy csinál egy dolgot, ami szerinte kedves, mert ahonnan jön ott ez okés, szerintem meg bunkóság, ő először találkozik olyannal, hogy ez nincsen jól fogadva, és nehezen tud ezzel mit kezdeni.
TörlésKitartás bobe a 4 gyerekhez, nem lehet könnyű. Ismerek olyat, aki 4 kislánnyal egyedül van otthon, ráadásul későn vállalta őket, és már nyugdíjas korú. Nagyon melós, úgyhogy nagy respect!
Nagy szerencsém van ezzel, mert mindketten tudunk engedni, alakulni, eddig nem voltak problémáink ezekből. Meg én nagyon elemző típus vagyok (talán a munkám miatt is), minden cselekedetemet, gondolatomat kielemzem, így sokszor számára is érthetővé válik, és ha valamit értünk, könnyebb elfogadni is.
TörlésKöszi, már szépen nőnek. :) A legnagyobb már 16,5 éves, lassan felnő. :) Én meg viszonylag fiatalon szültem, így remélem minden oké lesz.
Szia! Még sosem írtam, de nagyon szeretem a blogodat. Amikor ràtaláltam, kb egyszerre elolvastam az egészet. Olvastam a rossz randikat, rossz próbálkozásokat és utána azt is hogy jött Karesz, és bár nagyon kedveseket írtál róla végig az volt az érzésem, hogy ez nem az, ez kompromisszum, hiányzik a valami. Aminek a hiányával együtt lehet élni, de vajon érdemes-e. Én 38 éves vagyok és majdnem én is megkötöttem pár éve az én kompromisszumomat, hogy ő legalább velem van, és ő hátha legalább egy babával megajándékoz. Úristen milyen boldogtalan lennék most vele ha úgy alakul. Azt is bevallom nem rajtam múlt, engem hagytak el végül…Aztán 3 éve megtaláltam a férjemet és már látom hogy minden szar randi, minden elszorulós szives pillanat egy-egy újabb terhesség bejelentésekor körülöttem mind nem számít. Most a helyemen vagyok, a babán még dolgozunk, és boldog vagyok. Szóval remélve hogy nem veszed tolakodásnak, csak azt akartam írni hogy tudom miben lehetsz most és mitől félhetsz, de van olyan hogy csak csukott szemmel lépni kell egyet előre akkor is ha félelmetes. És családalapításra várva még a napok is hosszabbak, de lehet jó vége. Nekem az lett/lesz és szívből kívánom neked is! <3
VálaszTörlésSzia, kedves tőled, hogy írtál :) nagyon tartok attól, hogy van abban valami, amit írsz, és bár már látnám magam pár év múlva, és visszanézve minden olyan egyszerűnek tűnne. Talán nekünk több idő kell, azt tudjuk, hogy a miénk melósabb. Talán elfáradok bele. Nehéz ezt most innen látni. Akiknél nagyon hamar jöttek az érzelmek, rendre ott hamarabb is hunyt ki, meg aztán más az amire vágyik valaki és amire valóban képes. Ez egy tanulási folyamat most, és vagy így, vagy úgy, de hasznos tapasztalat lesz. És kívánom én is, hogy minden megadasson nektek, amire vágytok, biztosan jó vége lesz <3
Törlés