Azt azért még elmesélném, hogy bár a múlt hét eleje meglehetősen depresszíven telt, és a kanapén összekuporodva hol a könnyem folyt, hol pedig épp utáltam az összes magyart is, és én is megdobtam a Google "külföldre költöznék" keresőszavának statisztikáját; azért történtek jó dolgok is:
- a munkahelyemen megkaptam egy előléptetést, amelyről már hónapok óta szó volt, és aminek nagyon örültem,
- égre-földre kutattam, aztán végül a sokadik üzletben találtam curry fűszert. Az eddig valahogy nem esett le, hogy ez egy fűszerkeverék, és nem fűszernövény, de az ember mindig tanul valami újat. Ennek örömére rittyentettem belőle egy curry-s zöldséges rizst, és nagyon megveregettem utána a vállam,
- alig vártam a most hétvégét, és nem csak azért, mert hét vége és mert a pocsék téli napokat követően végre kisütött a nap, hanem mert mentünk virágüzletbe. Tavaly imádtunk Karesszal nyáron az erkélyen borozgatni esténként, és eldöntöttem, hogy idén virágba borítom az erkélyt. Úgyhogy két napig rohangásztunk a barkácsboltokba és no-name kereskedésekbe, és összeszedtem sok kismacskát, amiket vasárnap beültettem az új cserepeikbe. Most a dolgozószobám sarkában várják katona sorban, hogy elmúljanak az éjszakai fagyok, és hogy mehessenek ki a szabadba. Én meg alig várom, hogy színes erkélyünk legyen és hogy jöjjenek a méhecskék zsongani.
Mostanra talán benyugodtam, meg ez úgyis egy rövid hét lesz, úgyhogy sejhaj!
