primadonna

Mikor Karesz virágot hoz nekem, általában azokat szét szokta osztani több vázába. Így mikor hazaérek, akkor a lakás különböző pontjain várnak meglepetés virágok, és az egész lakás illatozik. Most egy csokor fehér rózsát hozott, és munka után ott vártak a konyhapulton, az étkezőasztalon és a nappali szekrényén szétosztva három vázába. Pár napig csodálhattuk őket, majd lassan elkezdtek hervadni. Na, nem az az egy szál, ami a nappali fiókos szekrényén állt!

A fiókos szekrény a nappali sarkában áll, felette pedig a fal felé fordítva egy állólámpa. Esténként ezt szoktuk feloltani, hogy legyen egy kis hangulatfény. A rózsa ezt másképp gondolta. Mikor kint besötétedett és mi feloltottuk az állólámpát. Ez volt a rózsa pillanata, ő került reflektorfénybe. Annyira imádta a felé áradó fényt és meleget, hogy úgy kinyílt, hogy majdnem kiesett a vázából. Mi pedig illedelmesen csodáltuk az ő tündöklését minden este. Ő lett a primadonnánk, akinek drukkoltam, hogy csak még egy napot kaphassak belőle.

Aztán tegnap sajnos elvirágzott. De hálás vagyok neki, hogy ilyen sokáig bontogatta a szirmait és illatozott nekünk.

vasárnapok

Hétvégén reggel mikor Karesz kinyitotta a szemét, odahajoltam a füléhez, és vázoltam neki az aznapi programot. Általában percre pontosan egyszerre ébredünk, de ha én mégis előbb nyitom ki a szemem, akkor van egy pár percem átgondolni a napot. Nem a világot váltom meg ilyenkor, de mivel általában neki van inkább mehetnéke, és én vagyok az, akit vonszolni kell, ezért gondoltam, hogy most én rukkolok elő a napirenddel.

Az autóba beülve széthasadt a térdemen a kedvenc farmerem. Kisebb pánik, hogy én biztosan nem megyek ki az utcára szakadt farmerben, meg mi lesz így a kedvenc farmeremmel. De a napi programban úgyis volt farmervásárlás - szerettem volna megpróbálni a fazonokat, hogy legyen egy vállalhatóbb, munkába járós fazon is. Most még aktuálisabb lett a dolog.

Nor/mában kezdtük a napot egy reggelivel. Egyikünket sem kell hosszasan győzködni egy jó croissantért vagy kávéért. Ott összeintegettünk a lánybúcsús barátnőm vőlegényével, aki szintén onnan kapott fel reggelire valami finomságot. Ezután elgurultunk az ARC kiállításra (ne hagyjátok ki!). Szép idő volt, reggel is volt, a Bikáson pedig még csak páran mászkáltunk a plakátok között. Volt, aki az alkotások nézegetését kötötte össze a reggeli kutyasétáltatással. Szeretem az ARC-ot, ha tehetem, minden évben kimegyek. Vicces, ugyanakkor szomorú is a kiállítás. Karesszal mi is csak csendben kuncogtunk, vagy hümmögtünk egyik-másikra.

Innen átugrottunk a közeli plázába, ahol több üzlet és kb. tizenöt fazon után végül egy 'slim mom' farmernek a két árnyalatát vettem meg, így lett egy munkába járós és egy játszós farmerem is.

Ezután átszeltük a várost, hogy beugorjunk az Ázsia Centerbe, Karesz ott szokott parfümöt vásárolni magának. Ha pedig már ott voltunk, bevásároltunk háztartási szerekből is. Nem vágom, hogy itt miért olcsóbbak a cikkek, leestek a kamionról, vagy keletről hozzák őket, de éppen ezért néha be szoktuk iktatni ezt a kört, ha több dologra van otthon szükség. Persze parfüm is lett. 

Ezután irány haza, autót leraktuk, és beugrottunk Menzára egy ebédre, ahol ettem egy isteni sült pisztrángot csalamádéval. Most ez náluk a kedvencem. Ezután kajakóma, és édes semmittevés a délutánban, így mindenki elégedetten fejezhette be a hétvégét.

barátnők

Múlt pénteken egy barátnőm lánybúcsújára mentem. Szerintem csak a fele társaságot ismertem, és rá kellett jönnöm, hogy ezt a barátnőmet mind közül én ismerem a legkevesebb ideje, és így a legkevésbé. Ahogy egy asztal körül ültünk a kerthelyiségben és az volt a feladat, hogy mindenki meséljen el vele kapcsolatban egy vicces sztorit, rájöttem, hogy nekem nincs is vele vicces sztorim. Legalábbis olyan vicces biztosan nincs, mint amiket a többiek meséltek el vele kapcsolatban. Annyira jó volt őket hallgatni, ezáltal kicsit jobban megismerni őt is, hogy milyen sok kalandban vett részt. Közben mindenki szakadt a nevetéstől. Jó volt látni, hogy milyen szeretettel mesélnek őróla, milyen becsben tartják ezt a barátságot vele, és hogy milyen szép emlékeket idéznek fel vele kapcsolatban. Kicsit elkezdtem irigyelni őt, a barátságait, és szerettem volna én is ilyen sok szerető, törődő barátot. Talán kicsit el is szomorodtam. 

Aztán hirtelen bevillant, hogy de hát itt vagyok, engem is elhívott, én is része vagyok a társaságnak, és hát ő az egyik barátnőm. Szerintem azon a napon még jobban szívembe zártam ezt a barátnőmet, és hálás voltam neki az eddig rövidke, de biztosan hosszútávú barátságunkért, amire nagyon szeretnék vigyázni.