lakás OFF

Ez a hét az új lakásról szólt. Ott tartottam, hogy múlt hétvégén befejeztük a lakásfelújítást. Már napokkal előtte nézegettem az időjárást, szombatra mondott napos időt, úgyhogy aznap egy nagy Ikeás zacsiba összeszedtem pár kacatot, és mentünk át befotózni a lakást. Szerintem sokkal jobb hangulata lesz egy lakásnak attól, ha rakok ide-oda egy kis gyertyatartót, könyvet, ébresztőórát, illatosító pálcikákat, egy szép parfümös üvegcsét a mosdóba, párnákat, és takarót hanyagul rádobva a kanapéra. Meg persze nem hiányozhatott a primadonna orchideám sem: a fejét szépen nylonzacskóval letakartam, és úgy óvtam a kinti hidegtől, amíg átértünk. Közben csak remélni tudtam, hogy nem sértődik meg a helyzettől. Viszont cserébe ő kapta a majdani nappaliban a központi helyet pózolni. A képek kompozícióját már jó előre kitaláltam, ezért Karesz csak bosszúsan kattintgatott, míg én instruáltam. Aztán ő is ellőtt párat a saját elképzelése szerint, és a kettőből raktuk össze este azt a párat, amiből elkészült a lakáshirdetés.

Olyan fura érzés volt, hogy eddig a lakást csak én és a közeli barátok látták, és persze ők mind elfogultak voltak. Nagyon izgultam, hogy amint kikerül a nagy nyilvánosság elé, vajon milyen lesz a fogadtatása. Hétfőn hirdettük meg, és egy napig nem nagyon történt semmi, amin picit elkezdtem aggódni. Aztán kedden beindult a dömping, és nagyon sokan írtak, mindenki nagyon szépeket írt, hogy szerelem-lakás, hogy már most azonnal kivenné, hogy ki ne adjam másnak, egészen júniusig volt foglalás rá, ha addig nem vennék ki. Megnyugodtam, és nagyon jól is estek a kedves üzenetek. Elkezdtem leszervezni a bemutatókat. Nekem fontos volt, hogy olyanoknak mutassam meg a lakást, akik előtte szívesen mesélnek picit magukról, és ez alapján szimpatikusnak érzem őket. Ugyanúgy fontos volt, hogy mindenkinek visszajelezzek, ezért a hét elején sok-sok levelet olvastam, és sokakkal elegyedtem beszélgetésbe, majd őket szívesebben is engedtem be a lakásomba.

Szerdára pedig meg is találtam a nagyon cuki bérlőmet, akivel még a héten leszerződtünk, és már költözik is be. Nagyon izgulok, hogy szeresse a lakást, hogy vigyázzon rá, és hogy jól érezze magát ott. Mindez gyors volt, talán igaz sem volt, és még csak pislogok, hogy többet nem lesz felújítás, nem lesznek lerágott körmök és átalvatlan éjszakák. Karesz persze ezt nagyon üdvözli, nekem azért most még picit hiányzik.

előtte-utána

kedvenc délutáni fényeim