tavaszka

Azt hiszem, hogy tegnap volt a mélypont. Reggel még mindenen el tudtam volna sírni magam, és úgy éreztem, hogy nem kapok levegőt. Úgyhogy a legszükségesebb hívásokat fogat összeszorítva letoltam, két hívás közötti szünetben pedig lementem sétálni a Parlamenthez. Ott egy padon ücsörögve olvastam kicsit. Hazafelé szokásosan másik utcán jöttem vissza, ami utólag nagyon jó ötlet volt, mert összetalálkoztam a Good Karma egyik éttermével. Többször ebédeltem náluk a budai üzletükben (éljen a szépkártya!), és épp egy könnyed, rizses, mindentbele akármire vágytam, úgyhogy ez egy egymásra találás volt.

A munka maradékát gyorsan letudtam, és csak ahhoz volt kedvem, hogy a saját világomban legyek. Ez kiterjedésben amúgy egy kád vizet jelent, gyertyákkal. Meg van nekem egy alap kádvizes, ellazulós lejátszási listám, ilyenkor mindig azt nyomom be. Ez Ana Alcaide 'La Cantiga del Fuego' lemeze. Pár éve, mikor a toledói katedrális - szerintem a világ egyik legszebb katedrálisa - kerengőjében sétáltam, és a narancsfák lehulló gyümölcseit számoltam a fűben, a hatalmas faajtók mögül ennek a zenének a foszlányai szűrődtek át az utcáról. A katedrális hátsó bejáratánál egy férfi játszotta hárfán a szefárd (spanyol zsidó) dallamokat, és annyira csodálatos volt, annyira nem e világi, hogy kellett egy ilyen nekem haza.

A lelazulós este, és a Karesz által beszerzett tejcsoki jól esett, és ma reggelre már minden derűsebb volt. Reggelente mostanában az ágyból az első utam az ablakpárkányhoz vezet meglesni, hogy mennyit nőttek a virágaim éjszaka. Nálunk ugyanis már tombol a tavasz, a növényeim meg vannak bolondulva. A jácintok annyira megnőttek, hogy a buzogány alakú virágaik össze-vissza hajlottak, úgyhogy kölcsönkértük az szomszédban virító orchideától az egyik karóját, amit szívesen ajánlott fel, úgyhogy most picit rendezettebb a jácint-szekció. Az illatuk pedig belengi az egész lakást. Aztán az eprek is ontják a virágokat, és amik elnyíltak, azokon már vannak ici-pici, zöld eper-kezdemények. A tulipán hagymája osztódott, ilyenkor nem tudom mi van, még várok, hogy kihajt-e újra, vagy inkább hagyjuk-e egymást jövő tavaszig. A hálóban a fokföldi ibolya úgy virágzik, hogy majd' kiesik a cserépből. A dolgozóban pedig a bambusz-csokrom zöldell, közel négy éve, nem is értem, hogy tud így ellenni csak vízzel. Szóval a kis pajtijaim már nagyon érzik a tavaszt.

Délután Angi barátnőmmel találkoztunk, megsétáltattuk Leót. Ültünk a parkban egy cappuccinóval, Angi szerint ez már majdnem olyan, mintha kiülnénk valami teraszra. Aztán jött a parkőr, hogy vegyük fel a maszkot, úgyhogy ez az idilli kép huss, elillant. Hazafelé most a Culinarist fedeztem fel, vettem isteni kecskesajtot. Mondjuk eléggé drága (van, aki ott vásárol be?), úgyhogy ebből nem lesz rendszer. Karesz ma este hozta haza az erkélyre rendelt bútorainkat, alig várom, hogy a kis dzsugelemet is kiköltöztethessem, és hogy onnan dolgozhassak, és kávézhassak és mindent is, és legyen már tavasz, na!