Hétfőn Karesz a haverjaival találkozott. Nekem is volt a barátnőimmel programom, de lemondtam. Jól esett kicsit egyedül lenni, senkihez sem szólni, menetrend nélkül csak úgy siklani át a napon, délutánig pizsamában ülni a kanapén és kattintgatni a csatornák között. Online néztem, hogy a Parlament előtt van valami tüntetés, nekem is kedvem lett kicsit kimozdulni.
Előszedtem a Munch alkalmazásomat, és lefoglaltam rajta valamit egy új helyről. Apropó Munch, most voltak a Cápák között-ben, és annyira büszke vagyok rájuk. Az egyik alapítójukat személyesen is ismerem, úgyhogy már a kezdetektől követem őket. Emlékszem, tavaly még kérdezte is, hogy nincs-e kedvem közös startupot indítani. Ha belegondolok, talán én is lehetnék most az egyik társalapító.. elég menő lenne! Amúgy rettentően inspirálnak ezek a szuper okos és kreatív srácok. A startupos időszakomból is emlékszem, hogy mennyire imádtam ezt a közeget, hallgatni őket, ahogy ötletelnek, hogy nem volt számukra lehetetlen, a motivációjuk pedig nagyon ragályos!
A kabátomra szépen feltűztem a kokárdámat, abban mentem a munchomért. Sokan voltak kint a szép időben, azonban mindössze kettő másik kokárdás jött velem szembe. Ez a szokás vajon kihalóban van? Vagy már nem menő kokárdát hordani? Mondjuk én tökre büszkén hordtam, meg szegény kokárdám egész évben ezt az egy napot várja, végre kimehetett feszíteni.
Mire hazaértem a szerzeményeimmel, addigra Karesz is befutott. A szőnyegen piknikeztünk, majd felkuporodtunk a kanapéra, és filmmaratont tartottuk. Megnéztünk az Éhezők Viadalából 2,5 részt, majd a nagy semmittevéstől elálmosodva beestünk az ágyba. Tetszett ez a lassú hétfő.
Hmmm...hát megmondom őszintén, számomra soha nem jelentett semmit a kokárda, és Március 15. sem érdekel különösebben. Gyerekként utáltam a vontatott iskolai ünnepélyeket meg a kötelező nyilvános versmondásokat; engem inkább a hideg rázott az egésztől mindig. 😬😔
VálaszTörlésLehet, hogy ez nagyon gáz és szégyellnem kellene magam, de még csak ez sem megy.
A szabadnap örömére viszont jót főzőcskéztem-sütögettem és ez a tevékenység most olyan jól kikapcsolt, hogy tisztára zen állapotba repített.
Sütiket alkotni mindig is szerettem és azt hiszem, kezdem megszeretni a főzést is talán.
Örülök, hogy nektek is szépen és harmonikusan telt a lassú hétfőtök. ☺
Szerintem is tökre ki tudja kapcsolni az embert a főzés, én az elmúlt 1 évben szoktam rá a házi-karanténban :) a kokárda pedig nem tudom, ünnepi hangulatba kerülök tőle, várom, hogy feltűzhessem, de pl. azért én sem szavalom el a szózatot meg ilyesmi :D
TörlésPontosan így történt nálunk is, az elmúlt egy év rászoktatott a főzésre. 😁
TörlésMegértem, ha a kokárdától ünnepi hangulatba kerülsz, végülis ünnephez kötődik a viselése.
Nálam ez a viszolygás egy kiskori negatív élményhez kötődik: áltsuli 2.-ban kokárdát kellett varrnunk technika órán, de én nem voltam soha az a varrogatós-kézimunkázós típus, így eléggé zokonvettem a feladatot. 😅
Odáig fajultam a tiltakozással, hogy rosszullétet színleltem, csakhogy ne kelljen megcsinálnom, de egyest se kapjak... 😬🤣
jó, így azért már értem :D
Törlés