Még nincs ősz, de az időjárás akarva-akaratlanul ezt tolja az arcomba. Én meg szeretem a hűs reggeleket meleg teával a kezemben. Bírom, hogy nincs akkora hőség, hogy egész nap lesötétített szobában kuksoljak. Úgyhogy felüdítő, és izgalmas volt újra felfedezni, hogy van erkélyem. Hétvégén kiültettem a leanderemet, amit egy ágról sikerült kigyökereztetnem. Tegnap pedig kipakoltam a laptopomat és a noteszomat picit dolgozni, míg oda nem sütött a nap.
Míg reggel böngészgettem, találtam egy álomházat, amit a tulajdonosa olyan szeretettel és hozzáértéssel csinosítgat, hogy kedvem lett volna máris beköltözni (ő a Mindenüttjóde). Irigykedem, hogy sokaknak zsigerből jön a szép teremtése, és a legnagyobb természetességgel építenek csoda helyeket. Délelőtt az ő hangulatos, őszi fényben pompázó, mesebeli képeit nézegettem.
Aztán Karesz anyukájától kaptunk sok földre hullott körtét, ami kezdett diszkréten megbarnulni, és menetrend szerint a muslicák is megjelentek. Úgyhogy tegnap fogtam magam, kipakoltam őket az asztalra (nem a muslicákat), és rittyentettem belőlük körtés pitét. Cukor helyett mézet és datolyát tettem bele, kókuszolajat és zablisztet, megszórtam a tetejét dióval, és - konyha-analfabétaként - szerintem ez lett életem eddigi legfinomabb sütije. Ráadásul egész este fahéjas-körtés illatok lengték be a szobát.
Juj a suti istenien néz ki!!!
VálaszTörlés