szép

Ma reggel mikor lent voltam az utcán, láttam egy szép embert. A 60 körüli ázsiai férfi az egyik kávézó teraszán ült egy nővel szemben, beszélgettek. Arcvonásai nem voltak különlegesek, még a testalkata is átlagosan vékony volt. Mégis, az a harmónia, ami belőle áradt, egyből magával ragadott, és nem tudtam róla levenni a szemem. A természetes eleganciája, a nyugodt kisugárzása, ruháinak egyszerű sikkessége és letisztultsága, ahogy hátra dőlve a lábait keresztbe téve, karjait a szék karfáján pihentetve könnyedén magyarázott, mögötte a kávézóból kiszűrődő tompa fény. Szép volt a szememnek, mint egy harmóniát sugárzó műalkotás, amit órákig elnéztem volna.