girlpower

Egyik este az egyik forgalmas utcán sétáltam haza, már sötétedett. Láttam, ahogy picit távolabb egy csoport férfi méreget egy mellettük elhaladó csinos, törékeny lányt. A férfiakra már nem is emlékszem, de arra igen, hogy valami ösztönös védelmi reakció kattant be nálam, és a felém közeledő lány arcát figyeltem, hogy ő rendben van-e a helyzettel, vagy hogy küld-e felém segélykérő pillantásokat. Aztán a lány mellettem is elhaladt a legteljesebb nyugalommal. Én mégis picit büszke voltam magamra, hogy látatlanban azért ott voltam neki ismeretlenül is, ha szüksége lett volna rám.

Az jutott eszembe, hogy mi nők tudat alatt milyen sokat kommunikálunk egymással ismeretlenül is. Van ugye az az interakció, amikor két nő egymás mellett elhaladva elismerően odabiccent a másiknak, vagy adott esetben támogatást nyújt. Ezt férfiul bajtársiasságnak hívják, nem tudom, hogy van-e ennek női megfelelője.

Aztán van az az interakció, mikor az egyik ránéz a másikra, és egy pillanat alatt már meg is fogalmazott magában egy kétoldalas kritikát. Vagy egy bevásárlási listát a beszerzendő cuccokról. Erről az jut eszembe, mikor minden évben megvannak azok a divatirányzatok, amelynek hatására a lányok többsége tökéletesen egyformán öltözködik, míg az instán a #legyélegyéniség hashtaggel nyomulnak.

Az ugye megvan, hogy a férfiak is és a nők is a nőket nézik meg az utcán? Legalábbis számomra sokkal érdekesebbek a nők, hogy milyen a hajuk, a sminkjük, a ruhájuk vagy a cipőjük. Jól áll-e nekik, rajtam vajon hogyan állna, szeressek-e én is ilyen hajszínt, hogy lehetnek ilyen karcsúak, vajon milyen márka lehet a kabátjuk, satöbbi. Persze a férfiak is szeretnek felöltözni és jól kinézni, de az az igazság, hogy ők a lelátón ülnek, és az igazi méregetés a nő-nő között zajlik. Nem véletlen, és ezt sosem értettem, hogy mikor a férfi megcsalja a nőt, a nő legtöbbször nem a férfira haragszik, hanem a másik nőre!?

Mivel egymást méregetjük, ezért naprakészek vagyunk, ismerjük az aktuális divatot, hogy mi számít menőnek, szexinek, elegánsnak, nőiesnek, mert hát ugye az utcai (vagy irodai) kifutón ott vonulunk mind. Képzeletben talán még le is pontozzuk egymást a tízes skálán. Ez egy másodperc töredéke alatt történik, és úgy csinálunk, mintha mi nem is néznénk oda, mert persze a legkevésbé sem érdekel a másik nő, engem? dehogy!, de azért bármikor vissza tudnánk emlékezni, hogy mi volt rajta. Gyanítom, hogy végső soron a férfi elnyerése lehet a dolog mögött.

Míg anno a barlang előtt illegettük magunkat a hím előtt, addig a szemünk sarkából azért gyorsan felmértük egymást, és ha a hím egy pillanatra elnézett, akkor az evolúcióban előrébb járó (értsd: felkészültebb) női egyed diszkréten lepöccintette versenytársát a szikláról. Mire a férfi visszanézett, addigra már csak a legjobb maradt, a győztes nő pedig őzike szemeit rebegtetve John Travolta mémpózban értetlenkedett, hogy hát ő nem látott semmit. A férfi pedig kiválasztotta az egy szem nőt azzal a tudattal, hogy ő választott.

Sokszor van, hogy hazafelé bandukolva egy kicsi impulzusból ilyen hosszabb gondolatmenetek születnek, pedig csak egy hozzám hasonló lány jött velem szembe az utcán. Ja, és hashtag girlpower! Amúgy vajon vannak itt a bloggeren férfi bloggerek és olvasók is, vagy ez egy rejtett női sarok?