grüß gott

Már régóta nyaggattam Kareszt, hogy menjünk el Pandorfba. Nem is annyira azért, mert bármit is venni szerettem volna, hanem inkább azért, mert legutóbb még a pandémia előtt voltam. Szerettem volna újra csak úgy "átugrani". Aztán mivel ez az én ötletem volt, ezért én is vezettem. Autópályán jobban szeretek vezetni, és míg Karesz az anyósülésen olvasgatott, én a pálya lüktetésében léteztem, gyorsítottam, lassítottam, elengedtem, előztem, megköszöntem, jól szórakoztam. Minden autónak lett körülöttem személyisége: volt a sietős, az udvarias, a csapatjátékos vagy a morcos. Egészen jól ellavíroztam a határig. Aztán Karesz vette át a volánt, mert a határon, meg idegen országban már nem voltam akkora Jani. A határon egyébként nem volt senki és semmit nem kértek, többször rá kellett néznünk a térképre, hogy elhigyjük, hogy tényleg átértünk.

Az első meglepetés akkor ért, mikor Pandorfban alig találtunk parkolóhelyet, annyira tele volt. A másik pedig, hogy rengeteg magyar volt. Az egyik üzletben míg a kevés nulla némettudásommal próbálgattam eligazodni, az eladó nagyon készségesen meghallgatott és javítgatott. Majd a kasszánál kiderült, hogy amúgy ők mind magyarok. Szerintük nyugodtan próbálkozzam magyarul, akkor hamarabb tudnak segíteni, mint az isteni német nyelvtudásommal. Csak pár apróságot vettem, amit amúgy is terveztem. Délutánra lejártuk a lábunkat, nem emlékeztem, hogy ez ilyen nagy!? 

A nap lezárásaként este beugrottunk Bécsbe kicsit sétálni a Duna-parton, majd kerestünk egy random osztrák vendéglőt egy kis mellékutcában, mert ha már Bécs, akkor wiener schnitzel, ugye. Találomra befordultunk egy szűk utcán, és a fal mentén sorakozó napernyős kis asztalok felé vettük az irányt. Már az jó jel volt, hogy a vendéglő teraszán leginkább helyiek ücsörögtek. Aztán a netes értékelések alapján is jó helynek tűnt. A kiszolgálás pedig.. kikértük az ételt, és negyed óra múlva már ettünk is. Kicsit gyanakodtunk, de aztán mondtam Karesznak, hogy talán csak ehhez vagyunk hozzászokva, hogy az ételre vagy sokáig kell várni, vagy ha hamar hozzák, az már gyanús. Hátha náluk ez ilyen olajozottan megy, ami tök jó! A wiener schnitzel és a krumplisaláta isteni volt, hozzá lecsúszott egy pohár sör is. Ezzel viszont eldőlt, hogy ki vezet haza. Mondjuk örültem, hogy Karesz ül a volán mögött, sötétedés után az autópálya már sokkal nehezítettebb terep volt. Este 11 körül értünk haza, és a fáradságtól beestünk az ágyba.