Szerettem azt az életemet, amikor rengeteget utaztam. És szeretem azt is, hogy ennek hatására a világon szinte mindenhol vannak barátaim. Ilyen például Luca is, aki brazil, és akivel Chile fővárosában, egy metrómegállóban találkoztam először este 9-kor. Couchsurfingen írtam rá, ő pedig elvitt bulizni bele a santiagói éjszakába. Életem egyik legjobb bulija volt, egész éjjel a DJ pult előtt roptuk, ő hívott is minket a következő buliba is, és isten bizony mentem volna, ha másnap reggel nem kell megjelennem egy sajtó eseményen, aránylag kulturált kinézettel.
Luca aztán Európába költözött, és mielőtt belevetette magát a munkába, kicsit bulikázni szeretett volna. Mint európai bennfentestől kérdezte, hogy hol vannak Európában jó fesztiválok. Adta magát a Sziget. Luca onnantól kezdve minden évben hard-core szigetlakóvá változott, egy húszfősre duzzadt bandával járt ide, sátrakkal, jelmezekkel, mindennel felszerelkezve, ami kellett a frídom élményhez. Egyik Szigeten össze is házasodtunk ebben a kamu házasságkötő sátorban. Aztán volt olyan is, hogy ő épp Japánban hesszelt a barátnőjével, mikor én Madridban voltam, úgyhogy adta magát, hogy a lakásán szállok meg.
Aztán nemrég rám írt, hogy itt lesz pár napot, és hosszú évek óta ma újra találkoztunk egy kávéra. Elmesélte, hogy Madrid után a feleségével élt Barcelonában, picit Ausztráliában, Svédországban, a covidot Lengyelországban vészelték át, majd elutaztak Thaiföldre, onnan most ide, és még ezer tervük van, hogy hol éljenek. Hallgatva őt olyan jó volt kicsit képzeletben megint megkerülni a Földet, nosztalgiázni az átbulizott éjszakákról, beszélgetni a tervekről. Én hiszem azt, hogy a barátaimból mindig viszek egy kis darabot magammal, és sok-sok kis világ él bennem. Ugyanígy pedig a barátaim is visznek engem magukkal a lelkükben, és így szerte a világban van belőlem is egy-egy kis darab.
Igazi világutazó barátod van, klassz lehet neki! Remélem, a találkozótok összejön.
VálaszTörlés