augusztusi

Mióta újra enyhék a reggelek olyan, mintha rákanyarodtunk volna az őszre. Úgyhogy egyszerre várom már az új kedvenc évszakomat, az indiánnyarat, és közben szeretném kihasználni a nyár utolsó napjait, heteit. Újabban reggelente megint voltunk párszor futni. Ezek a reggelek a kedvenceim. Felpattanunk a bringára, az ébredező utcákon kitekerünk a ligetbe, és a reggeli fényekben táncoló levendulák, díszfüvek mellett futunk a fák árnyékában. A távolban néhol felbukkan egy-egy gazdáját sétáltató kutya, elektromos roller suhan el mellettünk, az apuka és a lábába csimpaszkodó kisfiú gurulnak így az oviba, a kosárpályáról kiáltások hangzanak. Futás közben persze meghalunk, a legkisebb emelkedőtől is befeszül a combom. A legjobb viszont gyöngyöző testtel újra kerékpárra pattanni, és érezni, ahogy hazafelé menet a mellettem elsuhanó langyos levegő hűti a bőröm. Egyik nap beültünk a Matinéba is egy kávéra, amivel a futással ledolgozott kalóriákat sikerült egyből visszanyerni. Az Andrássyn haladó autókat nézve pedig arról álmodoztunk, hogy reggelente a futás után amíg Karesz majd intézi a dolgait, addig én ilyen árnyas kávézókból fogok majd dolgozni és lakberendezek, inspirációkat nézek, cikkeket olvasok építészetről és művészetről, és ügyfelekkel tárgyalok, egyeztetek.

A hűs reggelek kimaxolása mellett kinéztem tök jó esti programokat is. A Margit-szigeten vannak esti mozik díjnyertes filmekből, legalább egy-kettőre szeretnék eljutni. Aztán a héten találkozom általános iskolai osztálytársaimmal is. A covidnak volt egy olyan hozadéka, hogy több régi-régi baráttal újra elkezdtünk beszélgetni. Talán a korral is jár, vagy a covid miatt igényeljük ezeknek a kapcsolatoknak a felújítását, nem tudom. Izgatottan várom, hogy milyen lesz őket évtizedek után újra látni. Augusztusban még szeretnék lejutni a Tüskevárunkba. Nagyim épp ma küldött egy fotót, hogy virágzik az egyik bokor, amit olyan gondosan öntözgettem, míg ott voltam. Angival talán lemegyünk a hétvégén.

Itthon Karesz a dinnye-felelős, hetek óta tömjük magunkba a szeleteket. Vettem kukoricát is, épp azt főzöm, így az is pipa nyárra. A koktélparadicsomjaink ontják a kis piros bogyókat, vacsorára szoktam belőlük szüretelni. Annyira telített ízük van, de már az illatuktól is odavagyok. Pár napja átrendeztem őket, most a kerti terasz székek mellett vannak, olyan jó melléjük leülni olvasni délutánonként. (Az eprekről inkább nem szeretnék beszélni, velük nem sikerült megtalálnom a közös nevezőt.)

Aztán ha jön az ősz, akkor szeretnék majd edzeni járni. Ebben a hőségben még nem kívánja a testem az edzőteremben való izzadást, hát még a szaunát, amit télen viszont nagyon szeretek egy-egy izzasztó csoportos óra után. Úgyhogy ha a lelkesedésem is úgy akarja, augusztusban maradnak a reggeli futások, a bringázások és ez a hónap remélem, hogy megenged még nekem néhány mártózást a folyóban is.