szupernagyi

Szombaton piacoztam, majd átmentem nagyimhoz ebédre. Előző este startuppéknál fél 10-kor nagyban dolgoztunk arról beszélgettünk, hogy egy átmulatott éjszaka után mekkora királyság volt a Corvin tető alatti lángosost megrohamozni (ami szerintem Budapest legjobb lángososa volt akkoriban), és Zsoltitól kikérni a szokásos sajtos-tejfölöst. Annyira megkívántam a lángost, hogy nagyimnak még este megüzentem, hogy ha lehet, akkor másnap lángost kérek ebédre. Mert ő olyan nagyi, aki megsüti minden kívánságunkat. Viszont visszaüzent, hogy az most nem lesz, de lesz helyette kocsonya. Hát nem tudom, hogy ezt ő most egy erős alkupozíciónak gondolta-e. Mindenesetre mikor átmentem hozzá kaptam levest, főzeléket és palacsintát. Kérdeztem, hogy akkor hol a belebegtetett kocsonya? Kiderült, hogy azt igazából egy desszert utáni levezetőnek szánta. Úgyhogy az már nem fért belém, viszont kicsit kidőltem a kanapén. Erre ő felajánlotta, hogy a kutya pokrócát használhatom takarózni, majd mikor kikerekedett szemekkel néztem rá, hogy ez most komoly, akkor gyorsan rávágta, hogy frissen mosott. Hát, így sem győzött meg, úgyhogy a biztonság kedvéért magamra terítettem egy másikat és arra dobtam rá a kutyásat. 

Kis szieszta után a konyhában beszélgettünk. Mindig elcsodálkozom azon, hogy csomó olyan sztorija van, amelyet még sosem hallottam. Pedig kiskoromban egy háztartásban éltünk, és rengeteget mesélt. Elmesélte, hogy igazából ő kémikus szeretett volna lenni, én meg tök meglepődöm, mert mindig is irodista volt. Elhatároztam, hogy egyszer diktafonnal felveszem a történeteit, és megörökítem az utókornak, mert szerintem kalandos élete volt/van. Kezdve azzal, hogy túlélt egy világháborút, aztán egy forradalmat, a férje, a nagypapám feltaláló volt, ezért az akkori rendszer a tenyerén hordozta őket, és elsők között kaptak lakást és autót, és rengeteget utazhattak.

Mégis amiért őt különlegesnek tartom az az, hogy folyamatosan képezi magát azért, hogy tartani tudja az unokáival az iramot. Mikor a világ másik végében laktam megtanult számítógépezni, hogy tudjunk e-mailezni és Skype-olni. Elkezdett nyelvet tanulni, hogy ha kijön hozzám, akkor egyedül is el tudjon igazodni. Az pedig magával értetődő, hogy fent van Facebookon is. Rengeteget járkál el, programozik, divatozik, fodrászhoz és kozmetikushoz jár. Legutóbb azon vitáztam a 82 éves nagyimmal, hogy szerinte neki géllakkja van, szerintem pedig műkörme. Meg tök önálló, annyit zizeg, hogy a sok program miatt naptárat vezet, és ha mondjuk megbeszéljük, hogy meglátogatom, akkor a telefonban kéri, hogy várjak amíg előveszi a naptárját, hogy bejegyezhessen. Excuse me! :)

Szóval nagyon büszke vagyok rá, és mindig mondom neki, hogy a vele egyidős barátnőinek minden baja van és keseregnek, hogy hol ez fáj, hol az fáj, ő ezzel szemben ide-oda mászkál, tele van tervekkel és szerintem ez tök menő! Sok bókot is bezsebelek miatta, hogy mennyire jófej és fiatalos. Legutóbb mondjuk kitalálta, hogy jön velünk Skandináviába, akkor azért le kellett állítani, mert az 5000 km lesz, na! Hát ilyen az én Szupernagyim.