Kemény két napig tartott a türelmem, én nem tudom mi van velem! Most az volt a bajom, hogy két napig egész nap nem keresett, és esténként én írtam rá.
Este kértem, hogy hívjon fel, és akkor elmondtam neki, hogy régebben többet dumáltunk, és ahhoz, hogy kötődni tudjak, szükségem van arra, hogy azért kölcsönösen keressük egymást naponta, mert ha ő nem az a srác akit megismertem és aki minden nap keresett, azzal sincsen baj, csak akkor nekem is el kell gondolkoznom azon, hogy én ezt így szeretném-e folytatni.
Tudom, hogy mostanában sokat magyarázok neki, és próbálom úgy előadni, hogy ne elvárásként jöjjön át, de azt gondolom, hogy ha nincsen rám napi öt perce mint eddig, akkor hosszú távon nem hiszem, hogy boldog tudnék lenni mellette. Azt mondta hogy érti, én pedig megint meglepődtem, hogy létezik olyan srác, aki partner ezekben a beszélgetésekben. Most már tényleg megpróbálok lenyugodni a p*csába!
Ugyanitt: várok tippeket, hogy azt hogyan kell csinálni :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése