Valami van velem, és még nem jöttem rá, hogy mi az. Szerintem akkor kezdődött, mikor a sráccal elmentünk bulizni, és ő megkérdezte tőlem, hogy ha bármit kívánhatnék tőle, akkor mi lenne az. Majd mikor én is visszakérdeztem, ő azt mondta, hogy azt kívánná, hogy vigyem el oda, ahol a legboldogabb voltam. És nekem beugrott Argentína, ahol közel 2 évig éltem, és kicsit elérzékenyültem.
Aztán tegnap megnéztem A két pápa c. filmet. Azt írtam, hogy felhozott bennem emlékeket abból az időből, mikor még kint éltem. Hiányzik Argentína, úgy tekintek rá mint második otthonomra, és sokszor úgy, de úgy visszamennék még egyszer. Viszont olyan intenzitással törtek fel belőlem az érzelmek és zokogtam végig a filmet, hogy komolyan megijedtem, hogy ez mi!? Telihold?
Aztán ma mikor kimentem anyuékhoz, összekaptunk egy apróságon, és megint zokogásban törtem ki. Pedig nálunk otthon nem szokás érzelmeket mutatni, nem is emlékszem, hogy mikor sírtam így az ebédlőasztalnál mindenki előtt. És egyszerűen nem tudtam abbahagyni a sírást, anyu pedig nem értette hogy mi ütött belém, és nem győzött vigasztalni. Sajnáltam szegényt, mert a kedvenc levesemet csinálta, és totál' lehúztam a hangulatot, kicsit lelkifurdalásom is volt.
Később azon gondolkoztam, hogy vajon ez visszafejlődés, hogy nem tudok uralkodni az érzelmeim felett? Vagy inkább fejlődés, hogy fel merem vállalni őket anyukámék előtt, ahol ezek mindig el voltak nyomva? Akárhogy is, szeretnék rájönni, hogy mi történik most velem és honnan ez a mérhetetlen fájdalom és érzelem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése