minden kezdet nehéz

Ma annyira béna napom volt. Na jó, annyira mégsem.

Tegnap a startupos csapatomtól picit befáradtam, és tudom, hogy még csak most szokunk össze és határidők vannak és stresszelünk, de ezek a csiszolódások, viták és vég nélküli érvelések a semmiről nagyon le tudnak szívni agyilag. Ez a low energy pedig ma is kitartott, úgyhogy a hívások között ma egész nap blogokat olvastam (lehet, hogy függő lettem?) és legszívesebben valahol máshol lettem volna.

Az van ugyanis, hogy a rendes 8 órás munkám mellett decemberben bevállaltam, hogy megcsinálok egy startupot egy új csapattal, és mivel a nap 24 órából áll, ezt munka helyett mellett csinálom. Azt gondoltam is, hogy a kettő együtt nehéz lesz, de így élesben még brutálabb és rendesen kell zsonglőrködnöm az időmmel. Ilyenkor azt mantrázom, hogy minden kezdet nehéz, és ha túl vagyunk a kezdeti buktatókon és beáll a rutin, akkor majd megy minden mint a karikacsapás. Csak szokjunk már össze ezzel az új csapatommal, mielőtt kinyírjuk egymást :)

De hogy a napom ne csak a gép előtt töltsem, este elmentem edzeni és szaunázni. Mivel a konditerem annyira nem hoz lázba, csoportos órákra járok. Azokat pedig teljesen random, az időpont alapján választom ki, így sosem tudom, hogy mire megyek és ezért ráparázni sem tudok. Egy jó kis súlyzós edzés talált ma meg ütős zenével. Az első öt perc olyan volt, hogy jajj, de nem esik ez jól, ki akarok menni!, a végére viszont teljesen felpörögtem és ütemre ziháltam a többiekkel. Általában végigtolom ezeket az edzéseket, mert ne gondolja má' az edzőbá, hogy ilyen könnyen meg tud izzasztani. Aztán persze a fáradságtól alig találok ki a teremből, holnap meg mozdulni sem fogok tudni, hehe.

Edzés után hazavonszoltam magam, jutalomból készítettem magamnak egy banános-narancsos-bébispenótos-uborkás smoothie-t és már csak arra vágyom, hogy beugorjak a paplan alá és sorozatozzak :)

Nem szép, de finom.