Évek során kialakult bennem az a mechanizmus, hogy mindig a legrosszabb szenárióra készülök fel egy-egy helyzetben. Tudom, hogy ez nem a legjobb megoldás, dolgozom is rajta ezerrel.
Így volt ez vasárnap is. December eleje óta randizom egy sráccal. Az első három hetünk iszonyat lendületes volt, heti 2-3 alkalommal találkoztunk, rengeteget nevettünk, ökörködtünk, baromi jól éreztük magunkat. Viszont a nyolcadik találkozásra már rendesen frusztrált lettem, mert bár többször szóba került, mégsem történt meg az a bizonyos csók. De még egy ölelés, egy simogatás is csak elvétve volt, és ez kicsit elbizonytalanított. Ezt persze a Lujzás, sértődött megjegyzéseimmel reagáltam le, ami nem sokat segített a helyzeten. Ezért aztán mikor végre megtörtént a csók, bár örültem neki, az mégsem volt sem nem kirobbanó, sem nem elsöprő.
Így volt ez vasárnap is. December eleje óta randizom egy sráccal. Az első három hetünk iszonyat lendületes volt, heti 2-3 alkalommal találkoztunk, rengeteget nevettünk, ökörködtünk, baromi jól éreztük magunkat. Viszont a nyolcadik találkozásra már rendesen frusztrált lettem, mert bár többször szóba került, mégsem történt meg az a bizonyos csók. De még egy ölelés, egy simogatás is csak elvétve volt, és ez kicsit elbizonytalanított. Ezt persze a Lujzás, sértődött megjegyzéseimmel reagáltam le, ami nem sokat segített a helyzeten. Ezért aztán mikor végre megtörtént a csók, bár örültem neki, az mégsem volt sem nem kirobbanó, sem nem elsöprő.
Aztán abban az évben már nem találkoztunk, mindenki elmerült a családozásban, barátozásban, jött a szilveszter, és hirtelen sokkal kevesebbet beszéltünk. Nálam pedig menetrendszerűen bekapcsolt a vészjelző, hogy valami megváltozott. Jöttek a kis démonok, és mindenfélét súgtak a fülembe, hogy benne biztosan eltört valami, ő ezt még nem akarta, mindent elrontottam, vagy karácsonykor tuti felbukkant az exe (mert az exek kiszagolják, hogy mikor a legjobb megjelenni), kész, vége, fejben le is zártam ezt a szuper egy hónapot.
Aztán szilveszter hajnalán egy átmulatott éjszaka után a telefonban kipanaszkodtam magam neki, ő pedig megnyugtatott, hogy semmi nem változott, csupán több programja lett. Hát jó! Végül megbeszéltük, hogy vasárnap összefutunk. Nem tudtam, hogy vártam-e ezt a találkát, csak túl akartam esni rajta.
Persze jó volt egy hét után újra látni, de nem bírtam felengedni, mert vártam, hogy elkezdje a szakító mondókáját. De nem történt semmi. Megint sokat nevettünk, hülyültünk, és jó volt a hangulat. Aztán előrehajolt, és kedvesen és kíméletesen elmondta, hogy neki picit gyors ez a tempó, ő még nem áll készen komolyabbra, de szeretne továbbra is megismerni mint nőt, mert nagyon jól érzi magát velem. Magamban ekkor fellélegeztem, hogy jaaa, akkor nem szakítunk? Elmondtam neki, hogy mire van szükségem, hogy ez így részemről is működjön. Megegyeztünk, deal! Erre befutottak a haverjai, és én már megkönnyebbülve, felszabadultan iszogattam velük, amíg ki nem dobtak minket a helyről.
Most jól érzem magam. Ez két olyan ember beszélgetése volt, akik szeretnek egymás társaságában lenni, és akik őszintén el tudják mondani a másiknak, hogy mit szeretnének. Eddig a pasik mindig már csak a szakító monológjukkor ültettek le, amikor minden el volt döntve. Nincsen arról tapasztalatom, hogy valakivel esetleg meg lehet beszélni azt ha valamit másképp szeretnénk. És bár tudom, hogy a kezdeti lendület most megakadt, hogy most lassabb lesz minden, így most mégis jó és szeretném ezt pozitívan megélni. 2020-ban pedig úgy tűnik, hogy a türelmet kell megtanulnom, meg persze hogy ne mindig a legrosszabbra készüljek :)
Persze jó volt egy hét után újra látni, de nem bírtam felengedni, mert vártam, hogy elkezdje a szakító mondókáját. De nem történt semmi. Megint sokat nevettünk, hülyültünk, és jó volt a hangulat. Aztán előrehajolt, és kedvesen és kíméletesen elmondta, hogy neki picit gyors ez a tempó, ő még nem áll készen komolyabbra, de szeretne továbbra is megismerni mint nőt, mert nagyon jól érzi magát velem. Magamban ekkor fellélegeztem, hogy jaaa, akkor nem szakítunk? Elmondtam neki, hogy mire van szükségem, hogy ez így részemről is működjön. Megegyeztünk, deal! Erre befutottak a haverjai, és én már megkönnyebbülve, felszabadultan iszogattam velük, amíg ki nem dobtak minket a helyről.
Most jól érzem magam. Ez két olyan ember beszélgetése volt, akik szeretnek egymás társaságában lenni, és akik őszintén el tudják mondani a másiknak, hogy mit szeretnének. Eddig a pasik mindig már csak a szakító monológjukkor ültettek le, amikor minden el volt döntve. Nincsen arról tapasztalatom, hogy valakivel esetleg meg lehet beszélni azt ha valamit másképp szeretnénk. És bár tudom, hogy a kezdeti lendület most megakadt, hogy most lassabb lesz minden, így most mégis jó és szeretném ezt pozitívan megélni. 2020-ban pedig úgy tűnik, hogy a türelmet kell megtanulnom, meg persze hogy ne mindig a legrosszabbra készüljek :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése