high life

Karesz vidékre utazott, én pedig nem mentem vele, úgyhogy a hétvégét most egyedül töltöm. Méghozzá annyira egyedül, hogy senkinek nem szóltam, hogy itthon leszek, a telefonomat lehalkítottam, és most csakis magamra szánom az időt. Nagyim mindig furcsállja, ha külön töltünk napokat Karesszal, de ez szerintem valami generációs különbség lehet. Ő úgy tartja ugyanis, hogy ha valaki a másiktól külön szeretne lenni, annak biztosan vaj van a füle mögött. Szerintem meg szimplán jó néha a magunk útját is járni. Mikor egyedül voltam, akkor is szerettem, hogy a magam ura lehetek, hogy trash kaját eszem, és hogy aznap találom csak ki, hogy mihez van kedvem.

Úgyhogy szombat reggel azzal kezdtem, hogy elkötöttem egy bubit, és eltekertem a Városligetbe futni. Most másik útvonalon mentem, az Andrássy-val párhuzamos kisebb utcán tekertem. Imádtam a reggeli fényeket, a csoda palotákat, és hogy teljesen egyedül suhanok a csendes utcában. A futást már kevésbé élveztem, de megszültem a kört, és annál büszkébben tekertem vissza. Ekkor megláttam egy nagyon hangulatos sarki kávézót egy virágbolt mellett a lombok árnyékában, amit ki kellett próbálnom. Úgyhogy otthon gyors zuhany, majd tekerés vissza. Kiderítettem, hogy a helyet Matinée-nak hívják, és bár a kiszolgálás picit lomha volt, viszont a kávéjuk finom (van zabtejük!), a croissant laktató, a hely hangulata és az árnyas asztalok elsőosztályúak, mintha Párizs egyik utcáján ülnék. Úgyhogy adok neki még egy esélyt, jó hely lesz ez a futás után picit hesszelni.

reggeli fények

perfect imperfection

Matinée

Otthon Netflix marathont tartottam, kikerült valami teljesen béna ismerkedőshow második évada, és nekem pont ehhez volt kedvem. Redőny le, rendeltem pizzát, a mélyhűtő aljából is előkerült egy jégkrém, vacsira betoltam egy hűs açaí-t és az ég világon semmit nem csináltam, és rohadtul élveztem.

Vasárnap pedig az Úr is megpihent, úgyhogy nekem sem volt ligetkör. Viszont a reggeli tea után megint akasztottam egy bubit, és az aktuális kedvenc pékségembe, a VAJ-ba tekertem reggeliért (ő is fent van a Reggelis fülön.) Állati ez a biciklizés, legalább olyan jó, mint a vezetés, csak itt most teljesen új utcákat fedezek fel. Vannak olyan utcák ugyanis, ahova autóval nem, csak biciklivel lehet behajtani adott irányból, és vannak csak bicikliseknek kirakott jelzőlámpák. Vasárnap pedig a körút is békés, a VAJ-ba csupán 10 perc volt az út, gyalog ez 20 szokott lenni. Milyen érdekes, hogy mikor autóban ülök, akkor nagyon féltem a bicikliseket, most meg a biciklin ülve azt mantrázom, hogy ugye vigyáztok rám autósok!?

A város telis-tele van narancssárga, kétméteres holland szurkolókkal, és annyira szívet melengető mikor az utca két végéből átkiabálnak egymásnak, meg éljeneznek. Picit én is beszippantottam ezt a jóleső energiát, a levegőben lengedező izgatottságot, hogy ők most felszabadultak és épp nyaralnak. (Meg nagyon kívánom, hogy ne érje őket semmilyen homofób incidens, mert akkor elsüllyedek szégyenemben.. mondjuk már így is picit.) Ha már arra jártam, akkor a Corvinban szétnéztem, mert kifogytam a pizsamákból. Kerestem valamit, ami nem műanyag, jól áll és még a színe is jó. Ez a csillagállás elég ritka, erről majd fogok írni hosszabban is.

Azért már várom, hogy Karesz hazaérjen. Nemsokára majd ő is befut, és akkor visszaáll a világ rendje. Azért jó volt ez a hétvége, ilyenre még befizetek majd, addig meg gyűjtöm a csöpögős ismerkedőshow-kat Netflixen.