ciao bella

Itt ülök a szoba közepén a szőnyegen egy kupac ruhán, kezemben vörösbor, azt kortyolgatom az állólámpa fényénél. Három hónap után holnap újra költözünk. Pasim a munkahelyén van, enyém a lakás. A 2020-as kedvenc előadóim válogatása megy a Spotify-on. Nézek körbe, kicsit hiányozni fog a pici lakás, mondjuk inkább nem, de azért itt ért a nyár utolsó napsugara, a covid második hulláma, itt voltunk összezárva karanténban, hány puzzlet látott már az ablak előtti tér, és ez volt három hónapig az irodám is. Itt bariztam össze Julika nénivel, tényleg, tőle is el szeretnék köszönni, meg Ilonka nénintől is, aki azokat a finom almáspitéket sütötte. Itt sütöttem én is az első vegán sütijeimet, kellett is rendesen szellőztetni utánuk a kis konyhát, majd' megfagytam. Meg reggelente is, mikor kikeltem az ágyból, tágra nyitottam az ablakot és míg főtt a tea, addig fagyos reggeli huzat járta át a lakást.. brr. Viszlát harangzúgás, viszlát kávézók és viszlát kis pad, ahol a korlátozások után kávézók híján itt ittam a lattém és faltam a croissantom. Viszlát te szép környék, és kevésbé szép lakás, azért most egy sokkal jobb jön, de fogok én még elmenni az ablak alatt.. mosolyogva nézek majd rád kapualj, ahol a mentőket vártam tesztelésre amerikai himnuszt dúdolva. Még egy korty bor, és folytatom a pakolást, holnap este már máshol alszunk. Viszlát, és köszi mindent!