anniversary

Azta, most van egy éve, hogy blogolok! És mennyi minden történt egy év alatt: februárban még repültem és nagyokat buliztam. Márciusban beköszöntött az első kijárási korlátozás, és a bulizást felváltották az otthoni tornázások, a sorozat-maratonok, a főzicskézések és a randik a közeli parkban. Vettem egy lakást is. Áprilisban csodás időjárás volt, és a délutáni nagy sétáknak köszönhetően egészen jól felfedeztem a környéket. Májusban megjött az életembe Karesz, majd elkezdődött a két lakásunk közötti ingázás. Nyáron még bejött egy hét tengerpart, sok-sok napozás és fürdés a Tüskeváramban. Megkaptam az új lakásom kulcsait és nagy erőkkel vetettem bele magam a felújításba. Szeptemberben a második kijárási korlátozás összeköltözést hozott, kiköltöztem az albimból, be Karesz albijába, és lett egy keresztfiam is. Októberben egy kis covid és karantén következett, éljenek a gyömbér teák, a nekünk bevásároló barátok, és a puzzle-ök. A lakásfelújítás a háttérben az egész évemet kitöltötte: ez egy never ending story, rengeteget tanultam belőle a magyar építőiparról, a tisztességről és megbízhatóságról. Most már igazán a bútorok és az utolsó simítások jönnek.

télre idáig jutottunk a lakás-projektben

Novemberben nagy erőkkel vetettük bele magunkat az albérletpiacba egy szebb és jobb lakás reményében, és végül év végén megtaláltuk az új otthonunkat, újra csomagoltunk és költöztünk, immár remélhetőleg pár hónapnál több időre.

A karácsonyi semmittevés utáni napok arról szóltak, hogy kipakoltunk (hogy lehet ennyi cuccunk úgy, hogy alig három hónapja már egyszer átszortíroztuk a dolgainkat??). Tegnap éreztem először, hogy otthon vagyok: este beköltöztem pár órára a konyhába, csirkés-gombás rizottót főztem. Mindennek megvolt a helye, otthonosan éreztem magam. Közben bedurrantottam a sütőt, és megsütöttem az év első sütőtökös brownie-ját, ami isteni lett, és ez lett ma a reggelim is egy kis joghurttal és magvakkal.