jó dolgok

Nagyon köszönöm, hogy ennyien írtatok az előző posztomra. Amúgy eléggé tartózkodó vagyok közéleti kérdésekben, mert tudom, hogy ahányan vagyunk annyiféleképp gondolkodunk, és ez tök okés. Én mindig azt mondtam, hogy addig nem érdekel semmi, amíg az az én életemre nincs hatással. Amúgy én vagyok az, aki még egy aláírásgyűjtésen sem szerepelt soha, semmit nem posztoltam nyilvánosan. Nem tudom, hogy ez a jó hozzáállás-e, mindenesetre az elmúlt napokban egyre kényelmetlenebbül éreztem magam így, és sokat őrlődtem, hogy írjak-e az érzéseimről. Viszont azt hiszem, hogy amik most történtek, azok már közvetve az én életemre is hatással vannak, tehát az életem része, és a bölcsek is azt mondják, hogy a legtöbb amit tehetünk ebben a bezártságban, hogy online adnunk hangot a véleményünknek.

Amúgy jó dolgok is történtek, például hogy haladgatunk a lakásfelújítással. Igazából már tényleg csak pár simítás van hátra, és a remény hal meg utoljára alapon minden nap bíztunk abban, hogy a kivitelező jön és javít. Aztán a kivitelező úgy tűnik, hogy a mai nappal megsértődött. Persze megint mindenki más volt a hibás csak ő nem, és szó szerint beadta a kulcsot. Úgyhogy életbe lépett a B terv, Karesz leszervezett időpontot más szakemberekkel. Jó, szóval úgy kezdtem a bekezdést, hogy jó dolgok is történtek: azért nagyon tudok örülni, ha felkerül egy tükör, ha be van kötve a mosógép, meg ha visszahív az asztalos időpontot egyeztetni.

Hallottam minap a buszon telefonálni egy nőt: épp azt magyarázta, hogy a gyerekek hogyan sorakozzanak fel a szokásos karácsonyi naptárfotózáshoz. Nyugtatgatta a telefon másik oldalán lévőt, hogy minden rendben lesz, időben meglesz az ajándék. Mi a családommal már évek óta nem ajándékozunk, és nagyon szeretem, hogy ezt az időszakot teljesen nyugodtan tudjuk megélni. Régen mi is a klasszikus otthoni, ajándékozós karácsonyokat toltuk, majd miután mi gyerekek kirepültünk otthonról anyukám eldöntötte, hogy ő karácsonykor többet nem takarít, nem főz, neki is jár a pihenés és a kényeztetés, és azóta egy wellness hotelben töltjük az ünnepeket. Úgyhogy közel tíz éve 23-án bepattanunk a kisbuszba, leautózunk ugyanabba a hotelbe, ugyanazt a szobát kapjuk, ugyanazokkal a szomszédokkal, a megszokott személyzettel, ismerősek az illatok és az ízek, és kicsit olyan érzésem van, mintha hazaérkeztem volna. A mi ajándékunk egymásnak ez a pár nap.

A wellness idén mondjuk elmarad, de ajándékozás továbbra sem lesz. Meg aztán ha valaki megkérdezi hogy mit kérek, fogalmam sincs, égetően semmire sincs szükségem. Másrészt meg így nekem sem kell hömpölyögnöm az adventi áradattal kis vackok után kutatva. Szóval ez is jó dolog. Meg az is, hogy épp most sült ki egy adag csokis-banános muffin:)