2020. december 16., szerda

excuse my french

Talán dacból, talán mert bosszant, hogy mi magyarok inkább csöndben vagyunk, hát akkor kimondom: nagyon-nagyon elszomorít, ami ma az országban megy! Tegnap picit sírtam is a hírek hallatán. Utálom, hogy ez az egész érzelmileg megvisel. Ordítanék, de kinek? Dühös vagyok, hogy ostoba, arrogáns és dilettáns emberek döntenek életek felett. A sok jószívű barátomra gondolok, akiket velem szemben diszkriminál a saját hazájuk. Kinek mondjam el mindezt? Ki hallgat meg? Tehetetlen vagyok, és szomorú, hogy ezt a rombolást még talán az utánunk következő generációk is élni fogják. Én egy szolidáris, előremutató, hosszú távon gondolkodó közegben szeretnék élni, ahol abban a hiszemben vagyunk, hogy mindenki tud felelősen gondolkodni és dönteni a saját életéről és értékrendjéről. Néha olyan, mintha az űrbe kiáltanám mindezt, ahol nem terjed a hang. Vajon meghall valaki? ...

8 megjegyzés:

  1. amúgy én is sikítani akarok. nem csak a politikai részétől, hanem hogy csomóan elmennek az egész mellett, tájékozatlanok, meggondolás nélkül buzizik a jogász barátnőm (ettől iszonyúan várakozáson felül rosszul vagyok), és általános tudatlanság az ügyben, mert őt "nem érinti". az embert nem kell, hogy minden társadalmi ügy egyformán (vagy egyáltalán) megérintsen, de érzéketlennek lenni a problémák iránt nem szabad lennünk. most utána akarok nézni, hogy miylen módon lehet az ember ezügyben valahogy "aktív polgár" vagy adományozhat vagy valami, lehet, hogy neked is meg kéne ezt próbálnod.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. köszi, hogy írtál:) és ha találsz valamit, akkor légyszi oszd meg velem is! én inkább azokra vagyok mérges, akik kihasználják mások bizonytalanságát és tájékozatlanságát, és erre építenek, haragot és széthúzást szítanak, baromira nem ez lenne a feladatuk.. szerencsére nekem legalább nincsen buzizós ismerősöm :/

      Törlés
  2. Már második napja nyomaszt ez engem is. Elképzelni sem tudom, hogyan jutott odáig az országunk, hogy "csakúgy" egyesek módosíthatják az alaptörvényt. Anélkül, hogy erről minket megkérdeznének. :(

    VálaszTörlés
  3. S mindez akkor, amikor a soraikban is jelen vannak a "másságok". És akkor az a megoldás, hogy kilökik maguk közül, mert nem való oda. Minden más feledésbe merül, az együtt töltött idők, az együtt elképzelt jövő. Hát akkor mit lehet várni tőlük számukra idegen emberek esetében. A megoldás ebben az országban a "kilökés a nagyvilágba". Segítő kéz sehol. És mi jön még? Még mik lesznek Alkotmányba foglalva. Beleillünk még?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. az az aggodalmam, hogy sok kisgyerek ilyen közegben nő fel, mert ezt a hozzáállást látják a tévében, a közegükben, erre adnak nekik felhatalmazást. bízom benne, hogy ha majd lesz gyerekem, akkor ő olyan nyitott és elfogadó gondolkodású óvó és tanítónénik mellett tölti majd a napjait, akiknek baromira mindegy az, hogy a gyerek éppen autóval vagy babával játszik-e

      Törlés
  4. Kiborító ez az egész, az, hogy megtehetik, sokadjára is, az, hogy mennyire tehetetlenek vagyunk vele szemben, az, hogy mennyire sokan egyetértenek vele...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. és nem haragszom a mindennapi emberre, mert legyen más véleménye, de basszus, ne bántsuk már egymást. lehet más véleményünk úgy is, hogy közben tiszteljük a másik személyét, integritását, céljait és vágyait. a tehetetlenség pedig tényleg kiborító.

      Törlés