a bank

Pár napja már jártam a bankban, de akkor csak időpontot kaptam. Mikor összegyűlnek a dolgok, akkor egy szuszra szoktam letudni mindent. Igazából nincs is erre a sokmindenre sorszám, ezért mikor bemondom szegény srácnak az ajtónál, hogy mire is kérek időpontot, akkor csóválja a fejét, majd ad valamit, hogy ez majd jó lesz a mindenre is.

Úgyhogy tegnap vagányan visszabattyogtam az időpontos sms-emmel ügyet intézni. Bent leültettek, majd várakozás, és végül egy kedves ügyintéző hölgyhöz kerültem, aki aztán hirtelen elfoglalt lett, és ezért átültetett egy kedves úrhoz. Ő csak nézett rám, én meg neki is felsoroltam, hogy mi mindent kell intézni, majd nekiláttunk.

Míg ide-oda kattintgatott, addig beszélgettünk arról, hogy mennyivel jobb lenne, ha online is lenne ügyfélszolgálatuk, meg hogy mennyire lassú a rendszer. Közben a kedves ügyintéző hölgy néha vissza-vissza jött, hogy hogy állunk, mert itt már tűkön ülnek a sorban utánam várakozók. Aztán a terem másik végéből néha behallatszott kiabálás, először egy úr elégedetlenkedett, majd egy hölgy kérte a panaszkönyvet, közben a kedves ügyintéző úr kattintgatott, néha fel-feltekintett, hogy minden rendben van-e elől.

Egy idő után már nem mertem többet kérdezni, nem akartam húzni az idejüket látván azt, hogy milyen feszkóban vannak ők is meg a várakozók is, úgyhogy a legszükségesebbeket elintéztük, és robogtam is ki a bankból.

Aztán ma reggel visszamentem, hogy beadjam a hiányzó doksikat, amiket otthon rendes kisiskolás módjára összekésztettem és megírtam. Szerencsére nem voltak sokan, a kedves ügyintéző hölgy és úr is csendben ültek az asztaluk mögött. Mikor megláttak intettek, hogy menjek: a hölgyhöz ültem, már intézte is az ügyeket kedvesen és mosolygósan, búcsúzáskor intettünk egymásnak az úrral is, hagytam őket felkészülni a következő, borítékolhatóan eszement napra. Szerencsére egy darabig nem kell bankba mennem.