új hely

Na, a legutóbbi albis sztori után a múlt héten jegeltük a nézelődést. Aztán pénteken valahogy felbukkant pár lakás a semmiből, és spontán leszerveztünk kettő megtekintést szombatra. Az elsőt reggel mentünk megnézni, és képek alapján, meg élőben is majdnem minden kritériumnak megfelelt: összeállt a három szoba, belvárosi, erkélyes, parkolós csillagzat, ráadásként még a kád iránti imáink is meghallgattattak. Ja, és persze új építésű, új bútorokkal, külön gardróbszobával, szóval teljes extázisba jöttünk. A következő lépés másnapra egy találkozó leszervezése volt a tulajokkal, és ha megvan a kémia, akkor foglalózás.

Aznap babonából már nem akartam róla beszélni, amíg nem írunk alá, de azért egész nap izgatottan pillogtunk egymásra, vagy random pillanatokban csuriba tartottuk a kezünket, hogy bárcsak megkapnánk ezt a lakást. A másik, délutáni albit már tök lazán jártuk körbe, és tudtuk, hogy nekünk az első kell.

Karesz aznap még készült egy meglepivel: az egyik első randink helyszínére vitt el lángosozni. Amikor először mentünk oda, akkor épp tavasz és meleg volt, és a Duna part kövein ülve ettük a lángost. Most viszont hűvös és szürke idő volt, de így is tök jó hangulatunk volt, és a város egyik legfinomabb lángosát ettük a part mellett a befűtött autóban. Délután ejtőztünk, és vártuk a vasárnapot.

Ma reggel izgatottan keltünk, 9-re volt megbeszélve a találkozó lakás tulajdonosaival. Ők az ingatlanossal már ott vártak minket. Eleinte csak a maszkjaink mögül pillogtunk egymásra, de hamar feloldódtunk és megtaláltuk a közös hangot. Körbevezettek, elmondtak pár tippet, picit anekdotáztak a lakásról, és végre-végre aláírtunk. Jövő héten kezdhetünk költözni, és ha minden igaz, az új évet már ott kezdjük. 

Ezzel lezárult a keresési kálváriánk, megkönnyebbülve regisztráltunk ki az ingatlanos oldalakról, viszlát nagymama-bútor és eltűnő ingatlanosok! Karesz épp a költségeket számolja, meg tervezgeti a költözést. Szerintem neki ez egy sokkal nagyobb lépés, ő kilenc (!!) év után hagyja ott az albérletét, míg én két-három évente ugráltam, szóval picit hagyom őt ezt feldolgozni, meg megélni a változást, addig én csak úgy irogatok:)