friends will be friends

Hogy ne mindig csak a srácok miatt sopánkodjak, a sors valahol elvesz, máshol viszont visszaad, és van nekem azért bőven ami kárpótol a szerencsétlenkedéseim mellett. Ezen a héten pedig hatványozottan éreztem ezt a törődést.

Azt meséltem, hogy barátnőimtől egy élményprogramot kaptam szülinapomra, hogy elmegyünk közösen valahova. Ki is néztünk egy időpontot, és kitaláltuk, hogy színházazás lesz. Nehezítő tényező, hogy egyik barátnőmnek pici babája van, így a választék leszűkül a délutáni matiné előadásokra. Csorgattuk is a nyálunkat az egyik nagyon népszerű színdarabra, de persze oda képtelenség jegyet szerezni, ezért picit félretettük a szervezést.

Történt azonban, hogy a héten egyik ismerősöm kiírta az üzenőfalára, hogy van egy jegye erre az előadásra, csak éppen másik napra. Én az esélytelenek nyugalmával kiírtam neki, hogy esetleg tudna-e jegyet egy bizonyos nap egy bizonyos délutáni előadására 4 főnek. Pár perc múlva jött tőle az üzenet, hogy írt a színház igazgatójának (excuse me!) és jelez ha van válasz. Másnap reggel pedig már várt tőle egy újabb üzi, hogy isteni csodával határos módon az egyik színész éppen most mondott le egy 4 fős foglalást pont azon az előadáson, és a színházigazgató félretette nekünk a jegyeket. És nem telt el 24 óra. Whaaaat!!

Aztán olyan is történt, hogy belevágok a lakásvásárlásba és pénteken úgy néz ki, hogy megnézek egyet. Cuki lakberendezős barátaim pedig azóta folyamatosan látnak el tanácsokkal, hogy miket kérdezzek, hogyan alkudjak, levadászták ingatlanos ismerőseiken keresztül a kecót és belsős infókat küldenek, felajánlották hogy kiszámolnak nekem minden költséget ha szépen körbefotózom nekik a lakást. Barátaim is küldik a csít  és ujjonganak, pedig még nem is vettem semmit :)

Ilyenkor annyira, de annyira túl vagyok csordulva, hogy nekem mekkora rohadt nagy mázlim van, hogy ilyen emberek vesznek körül, akik segítenek ha tudnak, akik megpróbálják a lehetetlent és mindezt teljesen önzetlenül teszik. Épp a minap mondtam egy hálálkodó ismerősömnek aki megkért, hogy adjak neki ajánlást az új munkáltatójánál mint volt főnöke, hogy ugyan már, ez csak természetes, hiszen tudom, hogy fordított helyzetben ő is megtenné értem ugyanezt. Nagy mosolyt kaptam érte, és azt felelte, hogy ez így van. Igazából nekem nem is kell ennél több! 💓