A hét elején munkával külföldre utaztam. Leszálláskor olyan erősen fújt a szél, hogy az járt a fejemben, hogy ha a széllökések miatt felborulunk, akkor én leszek a klímakatasztrófa egyik első áldozata. Aztán végül simán landoltunk, nekem meg rohannom kellett hogy elérjem a vonatot, és azon izgultam, hogy vajon lesz-e elég időm még valami kaját venni, mert különben ha nem a széllökésektől, akkor az éhségtől fogok kimúlni. Végül szereztem szendvicset, és a vonatot is elértem. Az út is gyorsan eltelt, mert lehuppantam egy lány mellé, akiről kiderült, hogy ő egy ismert R&B énekes az USA-ban, szerepelt az America's Got Talent-ben is, és az éjjel érkezett Európába, hogy felvegyenek valami albumot. Nagyon sokat beszélgettünk, és kicsit direkt beszéltettem is, mert azon izgult, hogy ha elalszik a vonaton, elfelejt leszállni. Végül az én megállóm jött, elbúcsúztunk, és jött három nap intenzív munka, majd szerdán jöttem is haza. Valami zenés hullám lehetett, mert visszafelé meg a Zoltán Erikáékkal utaztam:)
Az előző pár hétben szörnyen elfáradtam, de úgy igaziból. Este hazajövök és csak aludni szeretnék. Mozogni sincs kedvem eljárni és lehet, hogy a párkapcsolatokkal kapcsolatos enyhe apátiám is ennek tudható be. Volt ugye a munka, a startup, aztán én hülye kitaláltam, hogy akkor vegyünk egy lakást is, majd ez az utazás. Az elmúlt egy hétben pedig elkezdett szívdobogásom lenni, és mivel mi a testemmel egész jóban vagyunk, ezért ha ő szól hogy ácsi!, akkor le kell állnom. Ezért a hét második felében lemondtam minden találkát, színházat, a hétvégén szigorúan 9 után keltem ki az ágyból, és csak olyan dolgot csináltam, amihez kedvem volt.. ebbe már tudjuk, hogy belefért egy kis bulika is:)
Tavaly is volt egy ilyen burnoutom, de akkor elmehettem egy hónapra Balira. Ezt kétszer nem hiszem hogy meg tudnám csinálni, ezért elkezdtem azon gondolkozni, hogy mit tudnék feladni, hogy kicsit tehermentesítsem magam. Erre mikor épp hazafelé jöttem már és a reptéren ültem, jött egy üzenet, hogy az inkubátor program, amelynek keretén belül csináljuk a startupot, megszűnik Budapesten. Azt hiszem, hogy az égiek üzentek és ezzel eldőlt, hogy a startup lesz az, amit feladok. Szerintem kicsit meg is könnyebbültem.
A társaimat viszont nagyon sajnálom, mert ők azért mondtak fel mind a cégeiknél, hogy minden idejüket ennek szentelhessék, és jelenleg munkanélküli segélyen élnek. Hozzám képest ők ezzel sokkal többet vesztettek, de éppen ezért ők biztosan szeretnék folytatni a munkát így vagy úgy. Én rengeteget tanultam ebből a programból, hogy ez egy mennyire feszített közeg, mekkora tempót diktál és hogy mennyire kiszolgáltatott az ember. Találkoztam nagyon kreatív és inspiráló emberekkel, többekkel remélem, hogy tartjuk majd a kapcsolatot. Megtanultam többek között azt is, hogy nem vagyok vállalkozó típus, és talán épp most kellett abbahagynom.
Tegnap megtörtént a csapatommal a beszélgetés, gyors volt, objektív és hatékony, no drama (tipikus startup style), megbeszéltük hogy jobbat teszek nekik ha én most kiszállok és hogy ha találnak valakit, aki 100%-ban velük tud lenni. Aztán eljöttem. A kijáratnál egy nagyot sóhajtottam: kijött belőlem az elmúlt hónapok stressze, rohanása, megfelelési vágya és kimerültsége. Hirtelen időmilliomos lettem, és a nap is olyan szépen sütött. Tök jó tavaszom lesz, érzem:)
Tavaly is volt egy ilyen burnoutom, de akkor elmehettem egy hónapra Balira. Ezt kétszer nem hiszem hogy meg tudnám csinálni, ezért elkezdtem azon gondolkozni, hogy mit tudnék feladni, hogy kicsit tehermentesítsem magam. Erre mikor épp hazafelé jöttem már és a reptéren ültem, jött egy üzenet, hogy az inkubátor program, amelynek keretén belül csináljuk a startupot, megszűnik Budapesten. Azt hiszem, hogy az égiek üzentek és ezzel eldőlt, hogy a startup lesz az, amit feladok. Szerintem kicsit meg is könnyebbültem.
A társaimat viszont nagyon sajnálom, mert ők azért mondtak fel mind a cégeiknél, hogy minden idejüket ennek szentelhessék, és jelenleg munkanélküli segélyen élnek. Hozzám képest ők ezzel sokkal többet vesztettek, de éppen ezért ők biztosan szeretnék folytatni a munkát így vagy úgy. Én rengeteget tanultam ebből a programból, hogy ez egy mennyire feszített közeg, mekkora tempót diktál és hogy mennyire kiszolgáltatott az ember. Találkoztam nagyon kreatív és inspiráló emberekkel, többekkel remélem, hogy tartjuk majd a kapcsolatot. Megtanultam többek között azt is, hogy nem vagyok vállalkozó típus, és talán épp most kellett abbahagynom.
Tegnap megtörtént a csapatommal a beszélgetés, gyors volt, objektív és hatékony, no drama (tipikus startup style), megbeszéltük hogy jobbat teszek nekik ha én most kiszállok és hogy ha találnak valakit, aki 100%-ban velük tud lenni. Aztán eljöttem. A kijáratnál egy nagyot sóhajtottam: kijött belőlem az elmúlt hónapok stressze, rohanása, megfelelési vágya és kimerültsége. Hirtelen időmilliomos lettem, és a nap is olyan szépen sütött. Tök jó tavaszom lesz, érzem:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése