Az előző hét teljesen leszívott. Összejött a munka rendesen a munkahelyemen is, startuppéknál pedig egész héten ötletelést tartottunk, és ez a kettő annyira lefárasztott, hogy esténként mikor ránéztem az órára azt vettem észre, hogy ha legalább 6 órát szeretnék aludni, akkor van 10 percem lefeküdni. Volt olyan is, mikor azt vettem észre, hogy annyira fel vagyok pörögve, hogy remegek, és borítékolható volt, hogy ebből nem lesz gyors elalvás.
A hétvégét ezért próbáltam minél nyugisabbra venni, ami sikerült is több-kevesebb sikerrel. Szombaton anyuékkal voltunk lakást nézni. Amit nem szeretek anyuban, épp az is az egyik előnye: rettentően pragmatikus és dörzsölt (szöges ellentéte a naív Lujzának), és ezért a világ legszórakoztatóbb dolga vele menni és hallgatni ahogy alkudozik és ahogy alakítja a beszélgetés menetét. Ilyenkor kicsit sajnálom a másik felet, de a nap végén ez kemény biznisz. Nagyon hálás vagyok neki, hogy eljött velem és hogy szívesen segít, mert magamat ismerve hasonló helyzetben akármilyen lakásárat rám lehetne sózni.
Este borfesztiválra mentem. Úgy volt, hogy azzal a sráccal megyek, aki minden este fáradt volt, de ugye ő offolva lett. Izgultam, hogy milyen lesz egyedül menni és a nagy tömegben magányosan borozgatni. Végül rengeteg ismerősbe és boros haverba futottam bele, majd egy olyan társasághoz csapódtam, ahol az egyik sráccal tavaly itt találkoztam először és Baliig randizgattunk. Nagyon jó volt a hangulat (mondjuk mire számítson az ember egy borfesztiválon!), imádok ezekkel a srácokkal kóstolni, mert értenek hozzá, és közben szakadtunk a nevetéstől. Közben rájöttem, hogy az italtól manökenné változom, aki vigyorogva, magabiztosan masírozgat a teremben fel-alá a haját csapdosva. Nem biztos hogy szeretném magam kívülről látni, de mondjuk az üveges tekintetű, lendületből közlekedő bódult bajtársaknál valamivel szalonképesebbnek nézhetek ki. Az este folyamán, nem is emlékszem mikor, vettem isteni szarvasgombás patékat is (tényleg nagyon könnyű mindenfélét rám sózni). Nagyon vicces este volt és végül egyáltalán nem éreztem magam egyedül.
Vasárnapra csak egy kis takarítást és főzicskézést terveztem. Rákattantam a fülesben való takarításra, ott úgy bömböltethetem a zenét ahogy akarom és még a porszívó sem hallatszik át. Közben pakolásztam, mert a hét elején munkaügyben külföldre utazom pár napra. Amúgy azt hiszem, hogy most jól vagyok. (Nem tudom, hogy ez még a tegnapi liternyi bor hatása-e.) Sok idő óta először nem aggaszt valami, vagy nem vagyok valakire belelkesedve hogy rajta kattogok. Úgy érzem, hogy könnyebben engedek el dolgokat és hogy fontosabb vagyok magamnak. Most jó. Csin-csin!
A hétvégét ezért próbáltam minél nyugisabbra venni, ami sikerült is több-kevesebb sikerrel. Szombaton anyuékkal voltunk lakást nézni. Amit nem szeretek anyuban, épp az is az egyik előnye: rettentően pragmatikus és dörzsölt (szöges ellentéte a naív Lujzának), és ezért a világ legszórakoztatóbb dolga vele menni és hallgatni ahogy alkudozik és ahogy alakítja a beszélgetés menetét. Ilyenkor kicsit sajnálom a másik felet, de a nap végén ez kemény biznisz. Nagyon hálás vagyok neki, hogy eljött velem és hogy szívesen segít, mert magamat ismerve hasonló helyzetben akármilyen lakásárat rám lehetne sózni.
Este borfesztiválra mentem. Úgy volt, hogy azzal a sráccal megyek, aki minden este fáradt volt, de ugye ő offolva lett. Izgultam, hogy milyen lesz egyedül menni és a nagy tömegben magányosan borozgatni. Végül rengeteg ismerősbe és boros haverba futottam bele, majd egy olyan társasághoz csapódtam, ahol az egyik sráccal tavaly itt találkoztam először és Baliig randizgattunk. Nagyon jó volt a hangulat (mondjuk mire számítson az ember egy borfesztiválon!), imádok ezekkel a srácokkal kóstolni, mert értenek hozzá, és közben szakadtunk a nevetéstől. Közben rájöttem, hogy az italtól manökenné változom, aki vigyorogva, magabiztosan masírozgat a teremben fel-alá a haját csapdosva. Nem biztos hogy szeretném magam kívülről látni, de mondjuk az üveges tekintetű, lendületből közlekedő bódult bajtársaknál valamivel szalonképesebbnek nézhetek ki. Az este folyamán, nem is emlékszem mikor, vettem isteni szarvasgombás patékat is (tényleg nagyon könnyű mindenfélét rám sózni). Nagyon vicces este volt és végül egyáltalán nem éreztem magam egyedül.
Vasárnapra csak egy kis takarítást és főzicskézést terveztem. Rákattantam a fülesben való takarításra, ott úgy bömböltethetem a zenét ahogy akarom és még a porszívó sem hallatszik át. Közben pakolásztam, mert a hét elején munkaügyben külföldre utazom pár napra. Amúgy azt hiszem, hogy most jól vagyok. (Nem tudom, hogy ez még a tegnapi liternyi bor hatása-e.) Sok idő óta először nem aggaszt valami, vagy nem vagyok valakire belelkesedve hogy rajta kattogok. Úgy érzem, hogy könnyebben engedek el dolgokat és hogy fontosabb vagyok magamnak. Most jó. Csin-csin!
Nagyon durván pörögnek a napjaid :) Tök jó olvasni, hogy most minden kerek nálad. És a lakáshoz még egyszer gratu :) Nagyon nagy dolog ám ez, egy új kezdet, tiszta lap, nagyon izgalmas!
VálaszTörlésKöszönöm:))
Törlés