munka és barátok

Amúgy jól vagyok. Pityeregtem pár este, de nem is igazán a srác miatt, hanem hogy ez nekem mennyire nem megy, és hogy egyedül maradok. Éjjelente megint felébredek, hogy szorít az idő, hogy talán sosem lesz családom, de aztán megint reggel lesz, és volt olyan reggel, amikor úgy léptem ki a paplan alól, hogy ez most egy jó nap lesz. Szóval amúgy jól vagyok :)

Munkában csapatépítős napot rendeztek, amire engem is meghívtak. A hosszú workshopok után este elmentünk festeni, szerintem kiváló csapatépítős ötlet. Igazából máig nem tudom, hogy hogyan csináltuk, de a munkatársammal párban olyan remekművet rittyentettünk, hogy percekig csak néztünk csendben a festményünkre és nem tudtunk megszólalni. Mondjuk akkor már volt bennünk két pohár bor, amit közben iszogattunk. Pedig voltak pillanatok, amikor úgy éreztem, hogy ezzel a kézügyességemmel most ásom alá az évek alatt felépített tekintélyemet. De végül mindenki elégedetten és boldogan távozott annak tudatában, hogy csak ott van benne az a művészi véna.

Aztán volt olyan is, hogy a startupos srácok megkértek rá, hogy ugyan már, vezessem őket, mert nekik kell egy vezető. Rajtam ne múljon, hétvégére rittyentettem nekik egy olyan projekt tervet határidőkkel, hogy csak pislogtak. Aztán elkezdtem őket csesztetni a határidőkkel, eleinte volt megint nyüszögés, meg "igenis főnökasszony!", de aztán szépen elkezdett működni a dolog, és úgy végigdolgozta a hétvégét mindenki, mint a kisangyal. Talán eddig is így kellett volna csinálnom.. wehehe.

Meg ezen a hétvégén sütőtökös rizottót próbáltam, és isteni lett. Egyre jobban el vagyok ájulva attól, hogy miket meg nem tudok főzni, és tök jó érzés nagyimmal is meg barátnőimmel is recepteket cserélni. Nagyimat próbáljuk rászoktatni a reform ételekre, kevés finomított cucc, sok zöldség és gyümölcs, és szerintem érzi, hogy ez menő, és kezd rákapni.

Kicsit így készült a rizottó is.

Úgy tűnik, hogy ez a hét a szakításokról szólt: vasárnap megszakítottam a kapcsolatot egy barátnőmmel. Azt hiszem hogy belefáradtam abba, hogy minden beszélgetésünk arról szólt, hogy rámzúdította a magánéletét. Eleinte türelmesen hallgattam és elmondtam neki, hogy mi a véleményem, de kezdtem azt érezni, hogy ez a dolog kettőnk között eléggé egyoldalú. Aztán most mikor meséltem neki, hogy szakítottam a sráccal, semmit nem reagált, csak öntötte rám tovább a magánéleti gondjait. Úgyhogy kicsit megelégeltem a dolgot és elmondtam neki, hogy ez rosszul esett és inkább akkor keressen ha érdekli az is, hogy velem mi van. Szerintem megsértődött, de ilyenkor az van bennem, hogy magamra is gondolnom kell, és szeretném pozitív emberekkel körbevenni magam. Hát ilyenek voltak.

Ez pedig a hétvégém himnusza volt, ment is nagy hangerőn!