sztorik a női mosdóból

A tegnap esti buli meglehetősen fergetegesre, és ugyanakkor kontrasztosra is sikeredett, a helyválasztás tekintetében legalábbis. 

Az iszogatást a Platz nevű bárban kezdtük. A hely a Bazilika mellett van, az árak ennek rendje s módja szerint az egekben, kiszolgálás viszont ezzel párhuzamosan udvarias és figyelmes. Azonban a lokáció feltűnően sok műbőr naciba öltözött, behajsütőzött, műszempillás egyen-csajt vonz, mi pedig egy picit alulöltözöttnek éreztük magunkat:) Szóval a szükség úgy hozta, hogy lementem a női mosdóba (aminek a kézmosóján a férfiak is osztoznak.. ez miért?), és arra érek le, hogy egy műszempillás, bőrszerkós, kissé bódult állapotban lévő cicababa a fekete platformjával egy hatalmasat rúg az egyik WC ajtajába, finoman jelezvén, hogy a bent tartózkodók ugyan fáradjanak már ki. Kérdeztem a másik, a jelenetet csendben konstatáló barátnőjétől, hogy csak nem elszakadt-e a cérna, majd kuncogtunk. Kicsit később nyílt a WC ajtaja és sértődötten kilépett rajta két, ugyancsak műszempillás, platformos egyed, és a tükör felé vették az irányt. Erre a kint várakozó beviharzott a WC-be, de még elejtett egy "kokszosok!" megjegyzést. Kicsit én szégyelltem magam a jelenetért, és közben szemlesütve imádkoztam, hogy nehogy azt higyjék én voltam a rugdosódó, hogy aztán kapjak egy platform-puszit.

Három órával később a BB'z-ben táncoltunk, ami az egyik kedvenc helyem, mert bár lehetne sznob, de mégsem akar többnek látszani mint ami, és a kiszolgálás itt is kedves. Szóval  ugyanúgy állok lent a mosdóban várakozva, mikor benyit pár lány, és a sort látván egy gyengéd "Fasz!" jelző hagyja el a szájukat az arcomtól kb. 20 centire. Itt a történet folytatódhatott volna hasonlóan megsértődéssel, azonban a dolgok más irányt vettek. Elnevettem magam, és visszakérdeztem hogy "Fasz?". Ezen ők szintén nevettek. Majd kijött valaki, hogy nincs papír a WC-ben, én meg kiszúrtam egy kéztörlő hengert, amit körbeadtunk, mint egy füves cigit. Olyan érzésem volt, mintha egy nagy lánybanda lennénk, és a várakozás pár perce onnantól kezdve nevetgéléssel és poénkodással telt.

A buliból pedig arra emlékszem, hogy önfeledten táncolok egy kör közepén ismeretlenekkel, mikor feltűnik egy lány, táncolunk együtt pár másodpercig, majd odasúgja, hogy milyen szép vagyok! Én pedig neki, hogy hát te is, dob egy puszit és újra eltűnik a tömegben. Én pedig csak mosolygok, mert nagyon jól esik:)

Pénteken a fodrászomnál ültem, mikor az üzletbe betoppant a kislánya hogy elkéredzkedjen a barátnőjéhez. A fodrászom elmesélte, hogy pár hónapja ez a másik kislány folyamatosan bántotta és rugdosta az ő lányát, aki sokszor sírva ment haza az iskolából. A fodrászom erre azt mondta a kislányának, hogy ha valaki bánt, ahhoz is kedvességgel kell fordulni, mert bár a legegyszerűbb reakció a harag, de aki bánt ő valószínűleg ezt azért teszi, mert valamitől szenved. A lánya pedig fogait összeszorítva másnap a suliban odament ehhez a kislányhoz, hogy lehetnének-e mégis barátok. Azóta pedig legjobb barátnők. Ő még nincs is 10 éves, és már ilyen szuper dolgokat művel.

Azon gondolkoztam, hogy mi lányok sokszor hajlamosak vagyunk egymásnak ugrani, pedig tökre lehet ezeket az interakciókat kedvesen és odafigyeléssel is csinálni. Tök sok örömet lehet okozni egy nem várt kedvességgel, és ráadásul semennyibe sem kerül. Meg mennyire sokat számít az, hogy ha negatívra pozitívan válaszolunk, talán valakinek ez dobja fel a napját. Még ha csak egy női mosdóban vagyunk is:)