2020. február 12., szerda

meh!

Simán lehetne a blogomnak a neve, hogy "bénázásaim" vagy hogy "pofára eséseim". Szerintem ez illik legjobban a jelenlegi helyzetemre. Mert amit csinálok itt egy-két éve az ismerkedésekben, azt nem tudnám másképp jellemezni.

Tavaly év végén volt olyan, aki első randin miután közöltem vele, hogy nem mennék még fel hozzá, nekiállt hisztizni a kávézóban és az asztalt csapkodta, hogy a pincérek minket néztek, majd sűrű bocsánatkérések közepette mentegetőzött, hogy hát ő csak jobban meg szeretne ismerni. Rá egy hétre egy olyan sráccal hozott össze a sors, aki nem hitt az evolúcióban (no offense, de sajnos nem hiszem, hogy ezek után lett volna közös jövőnk), aztán volt egy olyan cross motor bajnok srác is, aki amúgy cukimuki volt, de diszgráfiás és diszlexiás, ezért nem olvas és a számítógépet is csak látásból ismeri, én pedig városi és digitális lányként ezt nem tudtam volna megszokni. Ezeket az időszakokat közben átszőtte egy másik srác, akivel akárhányszor (és nem egyszer, nem kétszer) megbeszéltük hogy találkozunk, rendre eltűnt a szürke ködben. Ráadásul szilveszterkor tök véletlenül egy buliban voltunk, és ahelyett hogy odajött volna, chaten irogatott egész este (facepalm). Ugye most februárban megint offoltam valakit, aki heti egyszer ért rám több hónap randizás után is úgy, hogy fizikailag szinte semmi közeledés nem volt. 

Még csak február derekán járunk, máris megvolt a következő offolás: egy olyan srác, akivel egyszer találkoztam csupán másfél órára, majd a következő három randinkat rendre olyan utolsó pillanatokban mondta le fáradtságra hivatkozva, hogy már nem tudtam helyette mást szervezni. Persze invitált át magához, mert ő ahhoz fáradt hogy felöltözzön és elinduljon, de azért átmehetek egy borra. Vagy ő is szívesen jön át. Viszont ha arra van ereje, hogy átjöjjön, akkor nem értem miért probléma beülni valahova. Tegnap este volt a harmadik lemondás, és mikor elmondtam neki, hogy ez picit zavar, ő letette a telefont. Megsértődött. Problémakezelés rulez.

Komolyan, mi van a mai srácokkal? Manapság már a lányoknak kell udvarolniuk? Na mindegy, állítólag van valahol valaki akinek lehetek olyan fontos, hogy szeretne velem időt tölteni.. és nem csak akkor, ha én utazom át a városon hozzá, csak hogy ő melegítőben ülhessen a kanapéján. Totál' turndown. Keresek tovább. Meh!
egy kávét valaki?

2 megjegyzés:

  1. *-* *-* Úristen, te aztán jól kifogtad ezeket a delikvenseket! A hisztizős, asztalcsapkodós srác volt a legdurvább számomra, de a többi sem piskóta. A randit folyton lemondó fiút szerintem hagyd a francba, nem éri meg az idegeskedést.
    Hát igen, felfordult világban élünk, tele fura srácokkal...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. oh, és ez csak az elmúlt fél év volt :D tudom, hogy én sem vagyok 100as, de ha mást nem, ezekből legalább megtanulok hamar továbblépni.. :)

      Törlés