20

Nagyon úgy tűnik, hogy sikerült diagnosztizálni a kapcsolatunkban beállott megrekedés okát. Ez pedig az, hogy nem együtt haladunk keresztül a párkapcsolati szakaszokon, és innen a disszonancia. Szerintem jót tett ez a távollét, hogy picit helyükre kerüljenek a dolgok. Bár persze lássuk ezt majd meg a hétköznapokban is, most még könnyen beszélek. Ettől viszont most nyugodtabb vagyok, mára a nap is kisütött, kellemes 25 fok volt egész nap. Hívásom is kevés, úgyhogy szinte egész nap az árnyas teraszról dolgoztam, a nagyim meg.. hát persze, hogy sudoku-t fejtett. Még jó, hogy több száz feladat van az újságban. Mondjuk ennek eredményeképp ma már nem olyan olajozottan készült el az ebéd, meg Teca néni is hanyagolva lett, de hát ugye a prioritások. Én meg úgy örülök, hogy elkezdődött a 'Házasodna a Gazda' (lehet megkövezni!), egyrészt, mert itt lent van kábé három csatornánk, amiből legalább kettő királyi tévé, szóval nincs nagy választék. Másrészt pedig, mert olyan jó picit eljátszani a gondolattal, hogy milyen idilli lehet a vidéki élet közel a természethez, állatokkal, nagy traktorokkal, és egy menő földesúrral.

19

Fura, hogy már egy hete lényegében külön vagyok Karesztól. Tegnap azon viccelődtünk, hogy vajon ez látszódni fog-e a júliusi rezsinken, hogy három hetet otthon sem voltam. Kicsit bizonytalannak is érzem magam így, hogy nem látom minden nap. Sokat gondolok rá, hogy vajon mit csinál, merre jár. Ettől pedig jobban vágyom is arra, hogy többet keressen, persze ez az én hülye bizonytalanságom. A napok viszont gyorsan telnek, a mai nap is huss, elment. Későn keltünk, későn reggeliztünk, és míg ettük a melegszendvicset, átjött Teca néni a szomszéd házból sztorizgatni. Aztán nekem munka, délután szieszta, és már este is lett. Mikor lejöttem, hoztam magammal sudoku rejtvényújságot, és pár napig azt fejtegettem. Nagyim először csak messziről méregette azt a skandináv rejtvénye takarásából, majd néha odaült és csak nézte, ahogy belefeledkezve bámulom a kockákat. Aztán egy nap már meg is kérdezte, hogy ezt hogyan kell csinálni. Úgyhogy egyik délután mellém ült a teraszon, és megmutattam neki az egyik könnyű feladványt. Ő aznap hajnali fél 1-ig sudoku-t fejtett. Azóta pedig elvesztettem őt, most is itt ül mellettem, és már a kitudjahanyadik sudoku-ját fejti. Vehetek magamnak másikat.

18

A reggel hasonlóan kezdődött, mint az előző. Ágyból kikelve menetrend szerint jött a dörgés, villámlás, és a leszakadó ég.. viszont ma már nem tolt ki velünk az időjárás, immáron a faház ajtajából néztük a zuhogó esőt. A béna idő ellenére szerintem jön vissza az életkedvem, elkezdtem tervezni a hazatérés utáni napokat. Eldöntöttem, hogy újra elkezdek majd járni edzeni (déjà vu érzésem van!). Legalábbis először lecsekkolom, hogy érvényes-e még a bérletem, amivel utoljára 1,5 éve voltam órán. Írtam egy másik, kisebb konditeremnek is, kíváncsi vagyok, hogy mennyibe kerülhet egy személyi edző. Ha drága, akkor felejtő utca. Néztem ajándékot is Karesz szülinapjára. Egy társasjátékon gondolkozom, mert szeretem a társasos estéinket. Van már otthon scrabble, de azt már unom, a puzzle-k pedig rend szerint rám szoktak maradni. Nem is gondoltam volna, hogy ilyen nehéz társasjátékot választani, rengeteg variáció van. Már tudom, hogy kétszemélyes és kooperatív játékot szeretnék, de a franc se tudja, hogy nekünk melyik fekszik majd. Még gondolkodom rajta. Most picit mintha Karesszal újra barátkoznánk, közelednénk. Nekem fontos, hogy ha épp gyengébb vagyok, akkor tudjak rá támaszkodni. Most szeretnék én a gyenge lenni, és szeretném, ha ő ott állna mellettem.

17

Úgy volt, hogy nagyimmal elevezünk a piacra. Már épp szálltunk be a csónakba, amikor ránk szakadt az ég, mi pedig az addigra megáradó utcácskán visszacsalinkáztunk a házba, ázottan, sárosan, és szakadva a nevetéstől. Piac nem lett, viszont lett helyette szalonnás tojásrántotta és két bögre meleg tea. Míg kint zuhogott, addig újraolvastam a blogomat, és annyira jó volt nosztalgiázni. Meg végignéztem egy éjjeli lepke tusáját egy pókkal az ablakban. Nehezen bár, de úgy döntöttem, hogy nem játszom istent, és hagyom, hogy minden a természet rendje szerint haladjon. Ebédre megjött Karesz is, akit megetettünk, cserébe megszerelt pár ablakot, és mivel ő pár hete itt evezett életében először, és az idő is kitisztult addigra, nagy lelkesen elvitt minket csónakkal a faluba bevásárolni. Mikor távol van idealizálom, aztán mikor találkozunk eszembe jut, hogy mik is a nehézségek. Arra is jutottam, hogy nem könnyű engem szeretni, nagyon visszafogott vagyok az érzelmek kimutatásában, és ez talán az írásaimban is látszik. Befelé élem meg az érzelmeket, és meg kell tanulnom azokat jobban kimutatni. Ezt csinálom most itt pár napja, remélem, hogy nem ijesztettem el vele senkit. Számomra azért picit ijesztő.

16

A vállam leszakad. Voltam a kútnál vízért, és bár talicskával hordtam haza a kannákat (helló 21. század!), azért a buckákon való csalinkázástól picit beálltak. Meg le is izzadtam. Úgyhogy ezután lementem úszni egyet, pakolgattam a hínárokat a lépcsőnél. A víz isteni langyos volt. Mostanában mesélte valaki, hogy a nyarakat a panellakásban töltötte a testvérével. Angival beszéltük tegnap, hogy mekkora szerencse, hogy a mi nyaraink helyszíne ez a vadregényes földdarab volt a folyó ölelésében, ami látott nagy pancsolásokat, kalandokat, fára mászást, tábortüzezést, vagy éppen bandaháborút. Karesz ma elfoglalt volt, picit meg is sértődtem, hogy nem foglalkozik velem annyit, de hát mit elégedetlenkedem, hiszen egy ideje én vagyok távolságtartó.

15

Ma nullás módban voltam: dolgoztam, aludtam picit a hintaágyban, aztán Angiék nálunk ebédeltek Leóval, majd megint munka, majd este Angiék már mentek is haza. A lelkem picit felszabadult tegnap óta, mintha kezdenék már érezni: Karesz hiányát, vagy hogy kapcsolódjunk. Sokszor hívtam is. Meg is lepődött. Nagyimmal is beszélgettem egy nagyot úgy mindenről, szóval talán van remény. A csoki azért csak fogy a hűtőből, le kellene állnom, mert ha hazamegyek, Karesz nem fog rám ismerni.

14

Mostanában éjjel fel szoktam ébredni, és míg forgolódom, addig az idő miatt aggódom. Az aggódás az nagyon megy nekem. Mikor látom a többgyerekes ismerőseim fotóit elszorul a szívem, hogy én sehol nem tartok. Közben sikerült megfogalmaznunk, hogy amibe én most belefáradtam, az az a dinamika, hogy ő tesz egy gesztust, én azt a gesztust ott és akkor nem kérem, amit aztán nagyon magára vesz, én meg ettől szörnyen érzem magam. Talán sikerül ezt a dinamikát valahogy tompítani. Délután a stégnél vízirendőrök kötöttek ki, az árnyékba menekültek a nap elől. Míg Leót úsztattuk a hullámokon, faggattuk őket, hogy akkor tényleg nem lehet átúszni a folyót? Angival születésünk óta itt töltöttük a nyarakat, mióta az eszemet tudom úsztunk a folyóban, így nőttünk fel. A rendőrök velünk egyidősek, jófejek voltak, csak nevettek, hogy ők nem vaskalaposak, de azért inkább ne fussunk velük össze a folyó közepén, ha kérhetik.