Szeretem ezeket a 'kapd össze magad, megyünk!" reggeleket, mikor nem tudom, hogy hova visz, de izgatott vagyok mint egy kisgyerek. Öt perc múlva már kézen fogva rójuk az utcákat, egyik sarkon hirtelen befordulunk, másik sarkon ki, kapkodom a fejem, a cégéreket nézem, találgatok.
Ma az EcoCafé-ba mentünk. A napernyők alatt már ki voltak rakva kis asztalok, mellettük új virágos ládák, tele mindenféle kedves növénnyel: levendulák, rózsák, szegfűk, valamilyen bokrok. Ültünk az asztalnál, hunyorogtunk a felkelő napba, néztük az Andrássy-n elsuhanó autókat, az épületeket, és azt képzeltük, hogy épp Párizs utcáin isszuk a lattét.
Aztán a járda felé fordultunk, ott pedig Róma várt, ahol asztalonként egy-egy férfi keresztbe tett lábbal, napszemüvegben, mint egy sorminta, a falnak támaszkodva itta a feketét. Szeretem ezeket a reggeleket, és szeretem ezt a várost!
Ecocafe 💚 Az alatt a csaknem 9 ev alatt, amig ott dolgoztam, szivvel-lelekkel tettem azt es tavozaskor ott hagytam egy darabot a szivembol. Orulok, hogy tetszik, sokat dolgoztak az uj terasszal. 🙂 En is imadom amugy a varosnak ezt a hangulatat. Miutan majd kikoltozunk, ugyanugy vissza fogok jarni neha a kedvenc helyeimre, imadom a hangulatukat.
VálaszTörlésIgen, látszott, hogy újak a virágos ládák és nagyon jó hangulata lett a helynek:)
Törlés