Tegnap hazafelé jöttünk már Kareszék szüleitől az utakon, a kocsin kopogott az eső, csak az ablaktörlő alatt láttunk ki az útra. Kérdezte, hogy amúgy hogy éreztem magam. Automatikusan rávágtam, hogy jól. Aztán mikor jobban belegondoltam, akkor picit elszomorodtam.
Nagyon szeretek falun lenni, reggel gőzölgő teával kiállni a gangra és nézni, ahogy a szomszédban kiengedik a lovakat legelni a rétre. Látni a táj mélységét: a kertek mögötti barna szántót, a szélben lengedező mezei virágokat, mögöttük az erdő fáinak zöldjét, felettük a kékesen sejlő messzi felhőket. Az ébredező falut, az utcán bicikliző kissrácokat, ahogy a kutya a lábamnál elnyúlik. Hallom bent a sürgést, az edények csörömpölését, szeretem a házban terjengő illatokat. Olyankor minden idilli és sosem akarnék elmenni innen.
Aztán ahogy jön fel a nap, úgy kúszik be a kis magyar valóság a kertek alatt. A szomszéd kutyájához nem szabad hozzányúlni, mert rühes. A másik kutya pedig, aki elszökött otthonról és hívom vissza, az nehogy bejöjjön a kertbe, mert még odaszokik. De a kerítésen csimpaszkodó, a kertben zajló focit békésen néző kisgyerekekhez se szóljak, mert még kaját fognak kunyerálni. Egyáltalán miért akarok én sétálni menni, az veszélyes! Ha pedig Karesszal helyi vállalkozáson törnénk a fejünket, akkor az nem jó ötlet, mert biztosan meglopnak minket. A helyiek a folyóból a halat is lopják, az erdőben orvvadászok által kirakott csapdákat kotrunk odébb. Mi mégis akkor hogyan felügyeljük majd a területet Pestről? A Józsi is csak azért segít, hogy abból neki pénze legyen. Majd csak figyeljük meg! De a Pista tud majd okosba' számlát adni, ha kell, így mindenki jól jár. Csak kapcsolatok kellenek a minisztériumba'. Timi és Józsi esküvőjére még jó, hogy nem értünk oda, mert akkor nászajándék kellett volna, arra meg nincs pénz. De másnap már mehetünk gratulálni, talán csomagolnak is a megmaradt süteményből. Ugye, hogy milyen koszosan élnek!?
Ilyen 'Mi kis falunk' feeling lengett körül ebben a pár napban, és bevallom, picit besokalltam a sokadik rászólás után, hogy mit ne csináljak. Tudom, hogy itt ez van, mégis rossz megélni. Néha csodálkozom, hogy Kareszból hogy lett pozitív, nyitott, kedves ember. Mérges és szomorú vagyok, őszintén sajnálom ezeket az embereket, hogy ilyenné edzette őket az élet, és folyton félnek valamitől. Ők nem értik, hogy én mit nem értek, hisz ez a magyar valóság. Hogy mi a tanulság? Hálás vagyok a szüleimnek a lehetőségekért, és hálás vagyok az életemért.
Az autóban hazafelé pedig ezen szomorkodtam, hogy milyen különbségek vannak emberéletek között. Talán generációknak kell majd felnőnie, hogy mindenkinek egyformán jusson földi javakból, szeretetből, vagy kedves szavakból. És talán sosem sikerül teljesen alkalmazkodnom, és maradok a 'városi lány', de én ezután is szeretném majd megsimogatni a szomszéd kutyáját, egy kedves szót szólni a csimpaszkodó gyerekekhez, őszintén örülni Timinek, hogy élete legcsodásabb napja volt az esküvője, jót nevetni Karesz sokadik unokatesójával ha megkerget a lova, összekacsintani a pecással, ha a híd alól kifog egy pontyot, vagy elmenni csak úgy sétálni a nap végén.
A Mi kis falunk sorozatot pasim nézi, így én is vele együtt és az a sorozat ami miatt, azt gondolom, hogy tök klassz lenne falun élni, mert ott odafigyelnek az emberre, meg a közösség ereje stb., de aztán meg hallom, hogy húgom, meg néhány barátnőm, akik falun élnek, miket mondanak, hogy van azért árnyoldala is a falusi létnek. Mondjuk a pletyka az engem kiborítana pl., ez a kibeszélés a másik háta mögött meg azt nézik, kinek mennyire tiszta az otthona,nem az én formám...De sok falusi ismerősöm panaszkodik az ingerszegény környezetre is, főleg akik városból költöztek le vidékre.
VálaszTörlésÉn, ha választásom lenne, hogy hol élek, őszintén tanácstalan lennék. Egyrészt vágyom a falusi nyugisabb, csendesebb életre és olyan emberekre, akik elfogadnak, ezt városon kevésbé tapasztalom, ott mindenki elvan magának. Én világéletemben egy közepes lakosságú városban éltem, annak előnyeit és hátrányait "élvezve" és jelenleg nincs is lehetőségem máshova menni.
A tősgyökeres falusiakat igazán keményeknek és kitartóaknak gondolom (emiatt irigylem és tisztelem is őket), ahogy te is írtad, megedzette őket az élet. Az tök jó, hogy Karesz optimista és vidám ember :) Neki jót tett, hogy elköltözött faluról. Szerintem vannak élethelyzetek, ahonnan nehéz kitörni,de nem lehetetlen, ha az ember nagyon mást akar. Apám egy szabolcsi kis faluban született és 16 évesen lelépett "szerencsét próbálni". Azóta már sok-sok év eltelt és csak látogatóba jár egykori szülőfalujába, ahol a még ott maradt rokonok szeretettel fogadják, van, hogy én is vele tartok, mert nekem olyan jó látni helyeket, ahol megáll az idő és az emberek még tényleg ismerik egymást.
Ó, hát ó.
VálaszTörlésAnnyi mindent írnék erre, de közben nem tudom, nem élek e zacskóban.
Szerintem a falun élés tipikusan mosdó-törölköző esete, vagy "amilyen az adjonisten". Tapasztalataim alapján pont olyan falun az emberekkel való kapcsolat, amilyen a városban: ha az ember nyitott és kedves, akkor azt kapja vissza, ha meg pokróc, akkor azt. Pletykák a városban is vannak, a munkahelyeken, mindenhol, ugyanúgy lehet kezelni falun is. Viszont ahogy az első bekezdésedben írod is a részleteket a tájról, ugyanúgy meg kell élni a szépet mint a jót, a városban is pontosan ugyanez az ellentét van a szép városrész, hangulatos kávézók kontra büdös koszos autók, tömegek a bkv-n/hajléktalanok az utcán esetben.