Tegnap volt egy nagy összeveszésünk Karesszal. Az volt a terv, hogy elmegyünk valahova vacsorázni, és hogy beszélgetünk a kapcsolatunkról. Jó ötletnek tűnt megkérdezni, hogy hogy van a másik. Hogy picit odafigyelünk a másik érzéseire és átbeszéljük, hogy kinek mire van szüksége. Aztán a valóság az lett, hogy a vacsora közben feljöttek sérelmek, és valahogy ebben a sértett állapotban egyikünk sem kezelte a dolgot a legjobban. Úgyhogy végül teljesen más irányt vett a beszélgetés, és mire hazaértünk, már nem is szóltunk egymáshoz.
Karesszal nagyon más közegből jövünk, és sok szempontból az ellentétei vagyunk egymásnak. Ő az egyik legkiszolgáltatottabb társalmi rétegből jön, ahol a pénzkérdés állandó téma, és ahol egyik napról a másikra élnek. Iszonyat felnézek rá, hogy egy olyan közegből, ahonnan szinte képtelenség kitörni, ő eljutott oda, ahol most van. Rengeteg önreflexió és (ki)tartás kellett hozzá. Ő egy hős!
Én egy olyan közegből jövök, ahol nem a pénz vagy az erőszak határozza meg a státuszt, ezzel szemben van egy biztos alapom, és sokkal fontosabb számomra az értékteremtés.
Mindketten eltökéltek vagyunk, hogy szeretnénk együtt lenni. Szeretjük egymást, felnézünk egymásra, hasonló céljaink vannak. A különbözőségek miatt azonban sok elfojtásunk van, ami olykor felszínre tör, mint tegnap. Ilyenkor hirtelen világvége hangulatunk lesz, kilátástalanságot érzünk, hiszen vajon mennyire kell elfojtanunk a zsigeri énünket, hogy befogadhassuk a másikat?
Sokat szoktam gondolkozni azon, hogy ennyi különbözőséggel vajon mennyire lehet működtetni egy kapcsolatot. Mennyit lehet még bevállalni, és mikortól kell kiszállni? Vajon elég-e a tudatosság, az önreflexió, az elhatározás, vagy ez mind nem elég? Hallottam már, hogy vannak kapcsolatok, amik pár év alatt értek meg, talán a miénk is ilyen. Szeretem benne azt, hogy mindig jobb akar lenni, hogy közösek a céljaink, hogy figyelmes és szeret. Ugyanakkor hiányoznak azok a beszélgetések, amiket az én közegemben megszoktam, hogy értse a poénjaimat, hogy a legjobb barátom legyen! Tudom, hogy nekünk hatalmas meló ez a kapcsolat, de vajon bevállaljuk-e ezt egy életre? Más mellett talán boldogabb lenne-e a másik? Ha tíz évvel fiatalabb lennék, akkor könnyebb lenne.. most picit nehéz.
Karesz persze azóta olyan, mintha tegnap mi sem történt volna. Csak én szomorkodom itt, míg fő a tyúkhúsleves.
Én a saját példámat tudom elmondani. Két és fél éves kapcsolatunk alatt mindenben partneremnek éreztem, azt hittem, kölcsönös. Figyelmes volt, a programjainkon nagyon jól éreztük magunkat, a szex is csodálatos volt, támogattuk egymást szerintem mindenben. Aztán előállt egyik nap a szöveggel, hogy neki sok ez a kötöttség, ő szabadabb életre vágyik, különköltözne. Én visszalépést nem akartam, ezért szakítottunk, de mint kiderült, ő akart szakítani, csak olyan helyzetet teremtett, hogy én mondjam ki, mert neki így tisztább a lelkiismerete. Csak pislogok még így 4 hónappal a történések után is, hogy mi van. Hogy akit én támaszomnak hittem, hogy tudott így elbánni velem. Nem biztos, hogy annyit kell agyalni, én biztosan a jövőben is csak megélni szeretném az együtt töltött időt. Ebben a kapcsolatban is sikerült ez, és hálás vagyok, hogy ilyen boldogságot megélhettem, még ha a vége rémálom is lett. Annamari
VálaszTörlésHú Annamari, le a kalappal, ritka ha valaki nem megkeseredetten és csalódással, múltat átértékelve beszél egy ilyen szakítás után a kapcsolatukról.
VálaszTörlésLujza (25 év házasság áll mögöttem, amiből kiléptem) azt vettem észre, hogy a legfontosabbak: tudjatok együtt nevetni, legyen jó szex és közös célok (vagyis érezd, hogy támogatjátok egymást mindenben, egy csónakban eveztek - ráadásul egy irányba :) ) Ha még szeretitek is egymást az hab a tortánt, a múlt nem fog számítani egy-két-három satöbbi év múlva, ti lesztek a saját múltatok.
"ti lesztek a saját múltatok", ezt így sose tudtam volna megfogalmazni, de annyira pontosan lefedi, hogy milyen érzés...
TörlésCsernus szerint a legfontosabbak, hogy legyen közös az életvitel (pl. dolgozzatok mindketten), közös célok, közös hobbik. Jó szex, kölcsönös tisztelet, és egyezzen a pénzhez való hozzáállásotok. Ha valamelyik ezekből kiesik, akkor hosszú távon egészségtelenül fognak menni a dolgok.
VálaszTörlésNem vagyok egy Csernus, és csak 6 befejezett év van mögöttünk, amiből az első 2 arról szólt, hogy azokon a pontokat, amik nem egyeztek az elején - össze tudjk dolgozni. Össze tudtuk, működik. Valószínűleg nincs recept erre, viszont mindketten intelligens, érzékeny emberek vagytok, a közös munkában sok kellemetlen pillanatnak kell lennie ahhoz, hogy később ne omoljanak rátok csontvázak. Nagyon drukkolok nektek, hogy meg tudjátok beszélni! <3
Remélem, hogy azóta már teljesen szent a béke. A nagyon különböző háttér és múlt, szerintem nem akadály egy működőképes kapcsolathoz, ha mindketten ugyanazokat a célokat keresitek és ugyanazokat az értékeket tartjátok fontosnak az életben. Én drukkolok nektek nagyon :)
VálaszTörlésNagyon köszönöm, annyira jó volt olvasni amiket írtatok. Bevallom, pár napig fel sem mertem ide nézni, nehogy lehúzzon. Nem számítottam rá, hogy ilyen jól fognak esni a kommentek :) remélem, hogy mi ebben a dolgos első időszakban vagyunk, aztán minden kisimul!
VálaszTörlésIgen, ahogy Adél is írta, össze kell (amennyiben szeretnéd) dolgozni.
VálaszTörlésA fiamban volt pici hiányérzet a kapcsolata elején, azt gondolta, sajnos ebből szakítás lesz. Nem lett! Kitartott, nagyon szépen, és kedvesen élnek együtt, nyár végén esküvő, hurrá, nagy a boldogság
:-))
Nektek is ezt kívánom!