szabadhétfő

Van az úgy, hogy a csillagok úgy állnak, hogy hétfőn nincs egy megbeszélésem sem, Karesz pedig épp a műtét utáni lábadozásának utolsó napjait tölti itthon, ezért megbeszéljük, hogy vasárnap az anyáknapjázás mellett előre dolgozunk, és helyette csapunk egy szabad hétfőt.

Úgyhogy elővettük a listánkat - amibe szorgosan gyűjtjük a megnéznivalókat, és a választás Martonvásárra esett. Reggel még dolgoztunk egy kicsit, majd ebéd előtt bepattantunk az autóba, és fél óra múlva már a Fejér-megyei kisváros főutcáján csámborogtunk ebéd után kutatva. Spontán a Postakocsiba tértünk be, és nem bántuk meg, finomat ettünk és a kiszolgálás is kedves és gyors volt. Utána a Brunszvik-kastélyban terveztünk sétálni, de ez nem jött össze, ezért gondoltunk egyet, autóba be, délnek menet pedig vettünk egy jobbos kanyart, és a Váli-völgy felé indultunk. 

Ismerősen csengett ez a tájegység, gyorsan utánaolvastam a látnivalóknak. Válon megálltunk a jobb napokat is megélt Ürményi-kastélynál egy pár fotóra. Mennyire szívesen kelteném újra ezeket a gyönyörű épületeket. Ha tehetném, - és nem mellesleg tudnék restaurálni -, régi lakásokat és ilyen csodákat hoznék vissza az életbe. Tovább haladva végigszáguldottunk Tabajdon, majd Alcsútdobozon, legelők és halastavak mellett. Jó volt látni, hogy milyen az élet hétköznap vidéken, ahol autó alig van az utakon, a házak előtt pedig csak az üzletek eladói támaszkodnak az ajtóban. A helyi cukrászda előtt iskolából hazafelé tartó gyerekek fagyiznak, az iskolatáskájuk a lábuk alatt pihen. 

Etyek felé rákanyarodtunk egy csoda platánsorra, majd szőlődűlők mentén haladtunk hazafelé. Ez az egyik kedvenc Pest körüli térségem, meg is beszéltük, hogy jövünk mi még vissza arborétumot nézni, meg csak úgy borozgatni, és újra megpróbálkozunk a Brunszvik-kastéllyal is. Amúgy bármikor el is tudnám magam képzelni az egyik etyeki lankán egy ház teraszán limonádét szürcsölve.

Ürményi-kastély, Vál

Alcsútdobozi platánsor

Etyeki lankák