elmúlik

Bele sem tudok gondolni, hogy milyen érzés lehet hirtelen elveszteni azt a szülődet, akivel a legszorosabb kapcsolatod volt. Akivel még előző nap kedélyesen beszélgettél és úgy volt, hogy másnap találkoztok. Aztán reggel felkelsz, testvéredtől ezer nem fogadott hívás. A telefonban először úgy hallod, mintha nevetne, pedig dehogy nevet, zokog. És a szeretett szülőd nincs többé. Rohansz, hogy legalább el tudj tőle búcsúzni. Nem gondolkozol, hogy milyen lesz őt élettelenül látni. Viszontlátás, elbúcsúzás, összeomlás. Düh és szomorúság. Ezernyi kérdés, semmi válasz. Tegnap sokszor sírtam el magam, és reméltem, hogy a legjobb barátnőm a délutáni alvásából minél később ébred fel, hogy addig se szembesüljön újra a valósággal. 

Nyári csillagos ég, tábortűz pattogása, szentjánosbogarak, gitár akkordok, lágy dallamok. Így fogok rád emlékezni!