I 💚 Kübekháza

Idén a jó idő nagyon nehezen adja magát, úgyhogy a közmondás szerinti májusi eső helyett inkább egy nem esős nap ér már aranyat, hát még ha az hétvégére esik. Szombaton napsütésre ébredtünk, szóval egyértelmű volt, hogy ellógunk valahova. Már hetek óta rágtam Karesz fülét, hogy látogassunk le Szegedre, mert ő még nem járt arra, én viszont annál többet. Minden nyáron ott töltöttem pár hetet nagyszüleimnél. Nem is a jó élmények - kisgyerekként szétuntam magam ott, nagyszüleim sem tudtak velem és testvéremmel nagyon mit kezdeni azon kívül, hogy naponta eljártunk sétálni -, inkább a nosztalgia miatt szerettem volna lenézni, volt, ahol konkrétan húsz éve nem jártam.

A szokásos gyors összekészülés, autóba behuppanás, és már mentünk is az M5-ön. Szegedre meglepően gyorsan leértünk. Először gyerekkorom színhelyére mentünk, annyira másképp emlékeztem már mindenre, de jó volt látni az ismerős házakat és játszóteret. Ezután tettünk egy kört a klasszikus Széchenyi tér - Tisza-part - Kárász utca szentháromság körül. Szerintem gyönyörű ez a város, imádom a neoklasszikus épületeit, a fás utcákat, hogy van villamosuk, bármikor szívesen laknék ott. Ráadásul állítólag itt mérik az ország legtöbb napsütéses óráját, ami külön plusz pont.

Szegednél azonban sokkal jobban vártam a következő úticélt, Kübekházát. Ez a falu több okból is különleges számomra: a családom innen származik, úgyhogy sokat voltam itt is gyerekkoromban - itt sem szórakoztam jobban, mint Szegeden, de szerencsére az emlékek megszépülnek idővel. Mikor családfát kutattam, rengetegszer időztem itt képzeletben, és szerintem ennek a falunak van az egyik legjobbfej polgármestere. A sok szuper kezdeményezés eredményeként Kübekháza elnyerte Az Év Települése címet, megújult a főtere, az iskola és óvoda, hagyományőrző vendéglő nyílt, és itt rendezték meg évente az Operettfalut is. Pár napja pedig ők is megcsinálták a Jerusalema helyi verzióját, amelyre rengeteget gyakoroltak, igazi csapatmunka volt, nagyon büszke vagyok rájuk. Ha polgármester lennék (egy másik életben), én is sok-sok közösségi kezdeményezést támogatnék, és felvenném a kapcsolatot sok hasonszőrű polgármesterrel, hogy ötleteket cseréljünk. Annyira sok mindent ki lehet hozni szerintem egy kis településből, és erre Kübek tökéletes példa.

Itt ebédeltünk és húztuk ki a délutáni zuhét, majd meglátogattuk az unokatesóimat és a családjaikat, akiket több éve nem láttam. Nagyon szeretem őket, igazi jókedélyű, szabadszájú falusi arcok, akik ha kinyitják a szájukat, nem tudom abbahagyni a nevetést. Sokat dumáltunk, nevettünk, Kareszt is egyből bevették a hülyeségbe. Annyira természetes volt minden, egy percig nem éreztem, hogy zavarnánk, sőt, hívtak le nyárra ökörködni. Jó volt velük, és szeretnék nyáron is lemenni hozzájuk.

Az idő gyorsan telt, kora este kaptunk észbe, hogy ránk még vár közel két óra vezetés haza. Este fél 11-re értünk haza, reggel még nem gondoltuk volna, hogy ilyen soká' kimaradunk.

a kübeki békés, mesebeli temető

kübeki csülökkel és sajttal-sokával töltött lágy tészták