prosecco és tinder

Hú, de veszélyes egy mogyoróvaj tégely! Nem győzöm bújtatni a konyhaszekrény felső polcán, de hiába, mert fogy. Alattomosul. Pedig azért vettem, mert az egyik srác, akivel randiztam és akinek vendéglői vannak mondta, hogy a mogyoróvaj nagyon jól megy a sütőtökkel. Úgyhogy a héten a bolt sorai között sétálgatva eszembe jutott és beruháztam egyre. Csak éppen sütőtököt nem vettem hozzá, a mogyoróvaj pedig fogy. Ebből baj lesz.

Meg valahogy betévedtem egy Müllerbe is, és nem is sejtettem, hogy itt ilyen jó cuccok vannak. Vettem mindenféle fürdősókat és maszkokat, és péntek este nagy prosecco party-t tartottam a kádban.

Aztán olyan is történt, hogy letöröltem a tindert. Mintha az összes önjelölt népművelő és nulla empátiával rendelkező egyed szisztematikusan engem pécézett volna ki, én meg kiégtem tőlük, elegem lett hogy folyton magyarázkodnom kell, hogy kialakult véleményük volt rólam 10 perc csetelés után és osztották rólam az igazságaikat, és hogy csak az érdekelte őket hogy "demikortalálkozunk". Ha pedig nem férek bele a kis 1-2 napos felállított határidejükbe, akkor adieu! Érdekes módon mióta letöröltem, nem is hiányzik, erősítünk a való világra:)

Mondjuk az elmúlt hónapban kétszer voltam bulizni és hazamenetel előtt mind a kétszer felvett FB-on olyan srác, akivel egész este táncoltunk, flörtöltünk, vigyorogtunk egymásra, bejött nekem, és szerintem én is neki. Aztán míg mindenki ment haza a saját ágyába, még irogattunk egymásnak és vicceskedtünk chaten. Másnap reggeltől azonban mintha elvágták volna, soha többet nem hallottam felőlük. Én meg így nem értettem. Eddig abban a korban éltem, mikor a srác azért hajtott arra, hogy megszerezze a lány elérhetőségét, hogy utána randira hívja. Miért akarja valaki annyira a számom vagy a teljes nevem, ha aztán eltűnik a szürke ködben? Sokszor azt érzem, hogy én egyet pislogtam és a világ megváltozott, az én értékrendem pedig kuka. Úgy érzem, hogy a fiúk hamar feladják az udvarlást, én pedig ha nem lépek időben, akkor így jártam. Viszont így arra sincs idő, hogy különlegesnek érezzem magam mellettük. Én pedig inkább úgy döntök, hogy várok arra akinek megéri 3 napnál is hosszabban udvarolni. 

Szóval azért hiányzik hogy az utcán, a boltban, a kávézóban, a metrón, vagy akárhol rám mosolyogjon valaki, én visszamosolyogjak, ő pedig közelebb lépjen, köszönjön és vigyorogva elkezdjünk beszélgetni. Esténként elalvás előtt kérek mindig egy ilyet, hátha meghall az univerzum:)